A címben szereplő angol nyelvű könyv/játék ötletét felhasználva, készítettem a lelkes olvasóközönségnek egy kis játékot. Olyat mint EZ itt.

Ő itt a képen Waldo (vagy Wally), és előre vigyorog, hogy mekkorát fog sokallni.

Egyszerű a dolog. A az alább látható képeken elbújt valahol Waldo, aki kicsit sokat ivott. Keresd meg őt. A kaland kedvéért lehet hogy nem ebben a csíkos hacukában lesz, de ez ne tévesszen meg. Ha a képekre kattintasz, akkor nagyobb méretben is láthatod őket. Jó játékot!

Szarvasűzők beszámoló Első rész.

Idén is hosszas egyeztetések és szervezkedések előzték meg a Szarvasűzőkön való részvételünket, aminek dacára idén sem volt ki a teljes csapat. Szerencsére az egy ember mínusz az egy egész jó eredmény az elmúlt évekhez képest ezért vidáman vágtunk neki az útnak Eger felé. Hallottam, hogy a szörp-pálinka (fél liter rettenetes pálinka+ fél liter CBA eper szörp töményen) az egy veszélyes pia, de a franc se gondolta hogy így szépcsapja az embert, ha 6-7 sört is mellé küld.

Nos, bizonyítást nyert a tényt hogy végre

ITT A TAVASZ!!!

mindezt mi sem bízonyítja jobban minthogy kis városunkban a parkokban már elkapta a jómunkásembereket a tavaszi fáradtság, mint ahogy a vidéki mennel dokumentált alanti képeken is látszik:

Szóval a nyakamba vettem a világot, és elindultam Leedsbe, hogy megnézzem Fürcsi hogyan tengeti mindennapjait a nagy szigeten (most baszták le az irodában a biztosítékot, élmény ilyen körülmények közt dolgozni). Nos eleve nem volt egy egyszerű útvonal tervem de úgy voltam vele az élet geci kemény, én meg talán mégsem vagyok gumiszékely. Szóval eleve balfaszul indultam neki az útnak, mivel sikerült elhagyjam a East Midlands (oda érkezett a repülőm) és a Leeds közti amúgy geci drága buszjegyemet.

2000. óta európa majdnem kultúrális fővárosában a február az egyet jelent a kocsonyafesztivállal. Ilyenkor az egész belváros békadíszítést kap, és kezdődhet a fesztivál. Természetesen, nekünk ez nem más, mint egy tökéletes alkalom egy kalandos sokallásra. Így hát a főfalui egység nevében D-vel nekiláttunk a keleti országrész nemes megyéjének meglátogatására. A vonatú nem tartogatott nagyobb meglepetéseket, kivéve hogy Gödöllő környékén valaki behúzta a vészféket. De ez minket csöppen sem zavart. Békésen sörözgettünk, válogatva a magyar söripar legnemesebb nedüiből, melyek közül a Kőbányai az természetesen a legjobbnak minősült, méltó vetélytársaknak nem nevezhető Radegast Premium és Roger között. Érezvén hogy közeledünk Miskolc felé, felvettem a kapcsolatot a Borsod megyei sokallók egy szűkebb társoságának képviselőjével. Közöltem hogy már szinte érzem a kocsonya illatát, és megérdeklődtem a hogyantovábbot. Lévén az egyetlen hely ahová odatalálok a pályaudvarról az az Apostol söröző, így közösen megegyeztünk, hogy ott lesz majd a viszontlátás. De az még odébb volt...természetesen ahogyan megérkeztünk a Tiszaira elsődleges célunk az alkohol bevitelünk drasztikus növelése volt, lévén előttünk állt még egy hosszúnak azért nem mondható autóbusz utazás az apostol irányában. Ennek a problémának megoldására a legkézenfekvőbb az volt, hogy betérünk a 424-es bisztró nevezetű ellátó egységbe. Itt pár korsó sör (természetesen Borsodi, mivel Kőbányait nem tartottak a háznál...kár) és kisérőként egy stampedli gönci barack és csak a nosztalgia kedvéért egy stampedli kevert nevében gondoskodtunk egészségünk megőrzéséről. Majd a kötelező emberi szükségletek elvégzése után tovább is indultunk a belváros irányában. Miután megérkeztünk, és találkoztunk Szerencsi kontaktunkkal, irányba is vettünk az Apostolt. Megérkeztünkkor, olyan furcsa hiányérzet alakult ki bennem, ami természetesen az alkoholhiányra utalt, így ki is kértem egy kör borsodit meg egy kör unicumot. Innentől kötelességem megjegyezni, hogy a történet további adatai lehet csak részben pontosak, mivel ezen pillanattól egyre jobban kihagyó emlékezetem és mások hasonló minőségű memóriájának összetákolt eredménye. Ahogyan halad tova a cselekmény, természetesen már több borsodi is megszabadult kupakjától, és a feles poharainkat is gyakran láttuk sükségesnek felfrissíteni egy kis löttyel. Az elmaradhatatlan csocsóparti, és a csapos felháborítása a „ bocsánat, kérhetnék egy korsó Kőbányait?” kérdéssel után, elindultunk egy másik hely irányában, ahhol is további sokallókkal volt megbeszélt találkozó. Ekkor döntött úgy D (aki helybéli), hogy már lassan haza kellene mennie, és egy kisbaltával felvértezve eléggé bátornak érezte magát, hogy meg is induljon egyedül. Igy hát maradtunk ketten. Azonban ez az állapot nem bizonyult tartósnak, hiszen az új helyen, melynek nevére már nem emlékszem, kivéve hogy ott kanyargott a Szinva, és amellett, hogy söröző volt, széles választékban kínáltak hamburgereket (talán 50+1... ez volt a mottójuk), már csatlakoztak újabb emberkék. Innét tovább indultunk a végső állomásunkra, egy Sing-Sing nevezetű kocsmába. Közben történt meg az incidens, mellyel csak pár nappal később szembesültem, még pedig hogy egy mindenre kíváncsi zsurnaliszta mozgóképes interjút készített velünk. A Sing-Singben véget is ér történetünk, amikor is sok-sok Jägermaister és sör társoságában eljutottam arrra a pontra, amikor is kimenntem és két bádog szemetesláda társoságában belső késztetést éreztem aziránt, hogy megvizsgáljam mit is reggeliztam. Miután megkönnyebbültem, az egyálltalán nem kellemes szájízt pár üveg borsodi sörrel nyomtam el. A dínom-dánom még eltartott egy ideig, bár rajtam már látszottak az utazás fáradalmai. Így innét már mások elmondásai szerint, taxit hívtunk segítségül a szerencsivel, és tovább álltunk. Másnap, nehezen idult a reggel. Elősször is szembesülnöm kellett azzal, hogy ágyban alszom, egy számomra még ismeretlen lakásban. Egy röpke körbenézéssel azért sikerült megfejtenem a rejtélyt, miszerint a szerencsinél vagyok. De döbbentségem tetőzött, amikor még találtam egy doboz Kőbányait a hátizsákomban. Természetesen ez a döbbentség örömbe konvertálódott, főleg miután felbontottam és jóízűen elfogyasztottam azt. Borsodban kőbányait inni... hát mit is mondjak... az érzés leírhatatlan. Kelés és jelentős fogsikálás után ismét útra készen voltunk. Úgy döntöttünk, mivel engem sem kerget a tatár, így még elidőzök egy kicsit a városban, majd közösen elindulunk a pályaudvarra. Szomjam nem akart csillapodni, bizonyára a másnaposság mellékhatása gyanánt, így ittam is egy pohár forralt bort. Ez jó döntésnek bizonyúlt, mivel ez segített enyhíteni a csöppet sem elhanyagolható fejfájáson, amit ébredésem óta éreztem. A maradék pár óra alatt sikerült felidézni a város szépségét napfényben is. Majd egy gyors kávé, és pár doboz sörrel a táskámban hazafelé vettem az irányt.
Összegezve, nagyon jó volt, remélem jövőre a kocsonyát is sikerül megkóstolni.

Magáról a hangulatról, és természetesen a híres interjúról készült videót meg itt tekinthetitek meg:

Tisztelettel,

Alfa

Mivel mar nagyon elhanyagolodott ez a blog (mint arva gyerek alkoholista neveloszulok nelkul) gyorsan megprobalom ismet osszeszedni az elmult 3 het sokallasta. Ezzel legalabb alibit is szolgaltatok tavolmaradasomra, mivelhogy ittam...

Egyszer volt holnem volt volt egyszer egy gonosz fonok es ketto depresszios alkalmazott. Szerencsere ugy hozta a sors hogy eppen az idegosszeroppanas elott hipp hopp pentek lett es ez a jelentos alkohol szint emelkedessel is eggyutt jar. Laborban dolgozni tobbek kozott azert jo mert tiszta etil talalhato nagy mennyisegben a polcon, amit mi a higitasi faktor kiszamolasa, utan magunkhoz is vettunk. Az egyenlet a kovi: vodka tomenyseg=100 EtOH/2.5, ami egy jo 40% lesz ami korrekt. Eloszor am kihasznaltuk a 2-4-1 sor akciot ahol betermeltunk nehany akcios olasz sort, majd elvalltunk egy oracskara mert en elmentem sajt-bor estere ahol meg egy feles beherovcha is tarsult hozzam/belem. Innentol kezdodott a hadd el hadd. Elvesztem a varosban, avagy ha jobban teccik az UFO-k ter-ido continuum-aban. Cirka 40 perces kerulovel, teljesen kimerulve megerkezdtem a kocsmaba ahol mar vart egy tokom se tudja mien koktel.Immaron mar turelmetlenre ittam magam es miutan kitalaltuk hogy menjunk tancolni, en ezt kijelentesnek vettem es elindultam, nem torodve a tobbiek felig teli/ures poharaival. ok a "kovesd az orult magyart" csatakialtassal kovettek. Ezutan mar csak a szokasos kovetkezett, vagyik, sultkrumpli elodobasa, sor elejtese, diszkoban elalvas, es aztsemtudom hogy ertem haza cimu dolog. Baratnem megigertette velem hogyha hazaerek irjak sms-t, most en erre elkuldtem nem tudom mien indittatasbol a kutyamrol egy kepet, amire o nezett nagyokat de tudta hogy legalabb otthon vagyok:) Tys-nak meg egy iszonyatos(an jo) portret kuldtem sajat magarol hihi.

Nos, azt mondjak hogy az ember tanul a hibaibol, hat akkor en vagy nem vagyok ember vagy csak hulye mert korulbelul megismeteltem a pentekemet szombaton, bar ott egeszen sokaig emlekeztem dolgokra. Az este ott ment tevutra amikor F. baratnem a fel liter kizarolag dietas colaba, majdnem a pult elott kb 2 dl whiskey higitott a laposuvegebol. az este innentol ismet szokasosan alakult, emberek elvesztese, csavok felszedese es ennek elfelejtese, krumpli most nem eldobasa es kodos hazamenetel, bar otthon meg nekialltunk unicumozni amit en mar az asztalnak szenteltem. A vasarnap annyira fajt hogy csak folyamatos fajdalomcsillapito sorozessel lehetett tulelni, tehat hetfon meg masnapos voltam. Az etilhez meg nem is nyultunk...es az emlekeimet igy is 3 ember kaparta ossze.

Meg nehany random vicces cucc a tobbi bulibol, es elettanulsag:

-ha nem dohanyzol tobbet ihatsz rosszullet nelkul:);

-az a kemeny party ha masnap 4 gyogysort kell innod ahhoz hogy ember legy

-ne massz szinpadra mert leesel

-az a kemeny hirnev amikor a kidobo mar a szemelyim meglengetesere aszongya, honnan vagy, jah magyar, akkor menjel:)

PS sir a majam hehe

A hajnali napfénnyel együtt hatol belém a felismerés, hogy reggel van. Egy cseppet sem meglepő módon másnapos vagyok és igencsak szomjas, ezért megerőltetem magam és kinyitom a szemem. Otthon fekszem az ágyamban, de abból hogy nincs rajtam pizsama, rögtön érzem ez a másnap más lesz mint a többi. Az újdonságérzetemet csak tetézi az észrevétel, miszerint ágynemű sincs az ágyon csak a paplan. Jobban körülnézve észreveszem az ágyneműmet és a pizsamámat a szoba közepén egy halomba dobva, majd figyelmes leszek az ágyam közepén éktelenkedő vörös foltra is.

Az élet nagy bazdmegjei mármár sorozat, újabb felvonása is következhetne. De azért mégsem.

Miutan minden hetvegemet azzal toltom hogy probalok kijozanodni (kerdehetnem hogy de minek), meg ygyebar ujev alkalmabol az ember mindenfele fasz fogadalmakat tesz, amiket ugysem tart be, ugy dontottunk egyetlen ivocimborammal hogy ket hetig nem iszunk. Tudom, ez borzasztoan hangzik, de kivancsiak voltunk mien is jozanul a pentek-szombat esti buli. A donteshez az is hozzajarult hogy a dietank elotti hetvegen korulbelul 20 kulonbozo alkoholfajtat kevertunk ossze, meg palinka is elokerult a laposuvegembol:) (nem hazudok, telleg!!) aminek kovetkezmenyei a kovik voltak:magunkbol hulyet csinalas, (bar ez nem ujdonsag, tegnap tudtam meg hogy mar az ovi-ban is isiota voltam, na szeep), seggre eses, engem pofonvagas, auuu, szetlotykoles, meg iszonyat fajdalmas masnap....

Szoval, gyerekek, soha ne menjetek alkoholdietara, mert tobbet fogtok inni mint valaha elotte. A fuggoseg is jelentkezik tobbfele formaban, pl ugyebar amit tilos azt jobban akarod mint elotte, ennek kovetkezteben minden nap megkivantam a sort, bort, forraltbort (ertsd valamelyik nem az osszes). Ahogy a pentek kozeledett, eljutottunk arra a pontra mar hogy az is alkoholdietanak szamit ha csak kicsit rugunk be :D ilyeszto. Bar tolunk alapba vicces a kijelentes, mert sort gyartunk otthon magunknak, meg ez kb egyenerteku azzal mintha azt mondanam hogy meg szuz vagy, dehat tenyleg!!!:) na szoval meg ezt a linket is erdemes megnezni, hamar a kifogaskeresesnel tartok: http://index.hu/video/2009/01/26/magyar_vagyok_alkoholista

Viszonlatasra a legkozelebbi sokallasig

Naszóval úgyérzem mindenképp élnem kell néhány apróbb kiegészítéssel a tegnapi nappal kapcsolatban, mivel az este folyamán történt egysmás. Először is mivel teljesen függővé váltam, ezért hát végignéztem a Comedy Central teljes péntek esti műsorát, közben egy kis kézimeccsel fűszerezve (köcsög csoki csigazabálók úgyis elbuknak a végén).

No, először is szeretném bejelenteni azt az igencsak örömteli tényt, hogy igen nagy valószínűséggel ma volt az utolsó SZTE-s vizsgám, mármint ehhez diplomához, aztán kitudja mit hoz a jövő. Mivel ma mindenki egy utolsó rohadt kis csicska punci volt, így estére nemigazán mutatkozott semmilyen program, ezért hát kénytelen vagyok újra egy MÁV-os kirándulásra adnom a fejem. Ma amúgy épp a faszom tele volt az összes szolgáltatóval, élmény egy olyan országba élni, ahol a pénzemért cserébe csak "ezt így nem lehet, biztosan nem" vagy egyszerűen csak a megbeszélt időben meg nem jelenő kedves szerelők álláspontja többet számít mint az enyém, aki igénybe veszi a szolgáltatást. És amúgy mit ugassak én, hiszen még fiatal vagyok, csak perkáljam a súlyos pénzeket (érdekes érvrendszer). Szóval ma minden okom megvolt az ivásra, természetesen ennél jobb helyet keresve se találhattam volna a restinél, ám mostmár persze emelve a tétet, kis kisérővel és továbbra is szigorúan egyedül. Múltkor ugyanis egy Soproni nem volt túlzottan elég a MÁV által okozott kultúrsokk teljes mértékű feldolgozásra. Ezért igencsak időben elindultam a restibe, hogy megalapozzam a majd kétórás plusz kb fél napos késéses utat.

Mostanában lakhatási gondjaimat megoldandó sűrűn olvasgatok albérlet hírdetéseket, amikor is egy érdekes hírdetés sorozatra lettem figyelmes a felvi.hu fórumán. Kicsit lehet megirigyeltem a Vidéki Men keresőfejezéses posztjait de ezt látnotok kell.

Egy átlagos ember életében bizony igen komoly fordulatot jelent az a pont, amikor az alkoholhoz fűzött viszonyában képes eljutni odáig, hogy teljesen egyedül igyon egy adott város restijében. Az még ugye egy dolog, ha valaki egyedül iszik, bár már az se semmi, na de restiben egyedül inni ugye egészen más, már csak azért is, mivel bizony egy elég széles társadalami csoport mindennapjaiba enged betekinteni e hely, és ha elég figyelmes az ember, igen komoly dolgokat tanulhat. Amennyiben jól emlékszem nálam speciel ez a dolog tavaly nyáron történt meg, a nyugati környéki kocsmákat valahogy ilyen módon sikerült felfedezzem, ám többnyire valamilyen véletlen valószínűségi esemény bekövetkezése miatt (pl lekéstem a vonatot, vagy várnom kellett valakire) kellett a sör mámorával kettesben elütnöm az időt. A mai nap, szinten egy restiben egyedül sörözve (csapolt soproni 180 -ért az értő közönség ezáltal bizony már be is azonosította a helyet), azon kaptam magam, hogy immár valószínüleg sikerült még eggyel lejjebb lépjek, mivel mostmár előre megfontolt szándékkal, direkt követtem el ezt az egyedül ivás dolgot, s közben azon tűnődtem, hogy ugyan lehetséges-é ennél "lejjebb" sülyedni. Nos a válasz egyértelmű IGEN! Elég volt félig megnézni az aktív címü valami műsorféleséget (először műsörnek írtam) a tv2-n, majd figyelmesen szemrevétlezni a majd kétórás uton a kedves utazoközönséget, és a MÁV személyzetét. És rájöttem, nekem bizony még nagyon sokat kell magányosan, vagy akár kedves blogíró társaimmal és a barátaimmal még innom hogy ide eljuthassak. Nem mintha cél lenne, de úgy érzem igaz a mondás: mindig van lejjebb!

Nos tegnap vidék mennel úgy döntöttünk megiszunk szigorúan egy azaz egyetlen egy sört, hogy kicsit megtörjük Charmo mester egyeduralmát a blogon meg amúgy is hétfő volt. Ez van, sajnos elpuncultunk, már az ivás (ívásról nem is beszélve) se megy úgy mint rég. Charmo kolléga persze fentartásokkal kezelte (milyen jól ismer minket?), hogy csak egy sör lesz abból, de én szentül hittem a dologba. Meg is támadtuk a Sánta Egér nevü vendéglátóipari egységet (már csak azért is így írtam, hogy nehezítsem a Charmo féle adatbányász jómunkásemberek dolgát, mikor a blogokból próbálják meg kinyerni a Szegedi kocsmákról alkotott véleményeket) hogy elfogyaszthassunk a nemes nedüből egy üveggel. Közben a pultos lány TV-t nézett (persze sosem azt ami engem érdekelt volna) és folyamatosan szabályozta az ott mulató fiatalokat, hogy túl hangosak. Jobban belegondolva, nem is értem, hogy is gondolhatták a kis csírák, hogy ott dorbézolnak ahelyett hogy kussolva isszák a sörüket. Vérlázító!!!

Ugyan szeretem a spontán helyzeteket, minden határon túlmenően azért ez mégsem igaz. Éppen ezért, decemberben esedékes madridi kiruccanásom során, - legutóbbi dániai látogatásomtól eltérően - az utazás minden további részének újratervezését igénylő indulás nélkül kívántam eljutni a remeknek ígérkező Ska-P koncertre. A korábbiakból okulva, hajnali rutinomból ez úttal már elhagytam a legutóbb még végrehajtott mosógéppel kapcsolatos teendőimet. Így esett, hogy a vonatot sikerült kényelmesen, indulása előtt mintegy 10 perccel elérjem.

A dán nyelv összehasonlító szociolingviszikai elemzése indoeurópai - különös tekintettel egyéb germán - nyelvekkel. Dialektikus materializmus hatásai a dán hétköznapokra, Søren Kierkegaard munkásságának enciklopédikus elemzése, és sok-sok érdekesség...

A blogon végzett aktivitásom mérséklésére tett bejelentésem kapcsán sorjázó értetlenkedő és sajnálkozó levelek, valamint apróbb búcsúajándékok garmadája híján egy kitűnő blogterapeuta önkéntes és áldozatos munkájával rámutatott, hogy vétek lenne fölhagynom a blog írásával (ami mondjuk még csak eszembe sem jutott). A faszságok posztolásának felfüggesztése azonban annál inkább megfogalmazódott bennem, amit azonban - sztochasztikus összefüggések ide vagy oda - revideáltam idő közben: ennek ékes bizonyítéka ez a bejegyzés is.
Ezúttal egy, a 84 újabb rejtély - amire nincs magyarázat című felnőtt ismeretterjesztő könyv egy még újabb rejtéllyel bővített változatának mielőbbi kiadását sürgető problémát feszegetünk, ami nem más, mint az almeríai egyetem arab vegyesboltosánál vásárolható óvszer jelensége.

Igyekeztem az utóbbi időben is hatékonyan pusztítani az agysejtjeimet, ha másért nem is de legalább hogy a blog szűk író-olvasótáborát izgalmas kalandokkal gazdagítsam. Na persze azért nekem is jólesett. Valahogy mégis úgy alakult, hogy az utóbbi lerészegedéseimből nem lett bejegyzés és ezért újra és újra kellett sokallanom mintegy kötelességemnek eleget téve, amikor is egyszer csak megvilágosodtam.

Hogy kedves Charmot ne hagyjam egyedül a látogatók ellen ádáz küzdelemben, megírom hát mit sikerült tegnap összehozni. Amúgy sincs sok békéscsabai sztori még megörökítve...

Szóval tegnap délután visszautasíthatlan meghívást kaptam egy laza kis sörözgetéshez. Egy kicsit mérges voltam családomra, mert az még egy dolog, hogy elhúztak a gecibe, de hogy sör és minden kaja nélkül itthagyjanak, az azért igen érzékenyen érintett. Ráadásul ünnep van, így nagyon vásárolni sem tudtam. Ezért miután némi táplálékot magamhoz vettem, bánatomban egy román merlot bontottam, ami a várakozásomhoz híven kellőképpen fos volt, csak némi sajttal tudtam magamba tolni. Mielött támadások érnének, hogy mit is keres nálam román merlo, asszem unokatesómtól kaptam. Tudom gyenge kifogás de így van. Az üveg bor után, kb 1 óra szerelés következett végül sikerült felpattanom a bicajomra (sajnos még nincs neve, DE Mónikát hiányát nem tudja pótolni), és a megbeszélt kocsma felé vettem az irányt. Itt valóban kis punci sörözés következett, amit néha meg-meg szakított egy feles unicum, vagy csocsó. Persze Siemenses kolléga nem hozta a formáját, így rendre kikaptunk az ügyeletes szépfiúktól, ők meg 2 igen-igen tehetséges lánytól, így enyhén szólva dehonesztáló volt a szitu ránk nézve. Mivel a hely lassan zárni kezdett illetve a párok fáradtságra hivatkozva elhúztak kurfincolni, mi a Simenes kollégával átgurultunk a törzshelyünkre. Itt néhány kedves ismerőssel már rendesen kezdtünk inni.

A következő dolog amire emlékszem, az az, hogy az ágyamba fekszek és azon gondolkozok, hogy nem fogok hányni. Nos így sikerült az gyakorlatilag az egész szobámat összehánynom, de legfőképp az ágyamat. Szóval kedves rádiónéző gyerekek, karácsonyi jótanács tőlem: ne hányjátok össze a szobátokat, mert kurva szar összetakarítani. Nem is beszélve a hányásba/szagba aludni...

Holnap folytatás! :-)

ui.: narancs egész jó a másnaposságra

Mivel sztochasztikus kapcsolat mutatkozik mostanában a bejegyzési hajlandóságom és a blog látogatottságának csökkenése között, ezért leghelyesebben akkor cselekszem, ha az elmúlt időben posztolt faszságaimat ezentúl maximum a Jegyzettömb nevű szoftverrel osztom meg. Legközelebb valami leírásra ténylegesen is érdemes sokallás kapcsán jelentkezem, amely bekövetkezésének ideje megeshet, hogy a távolabbi jövőre lesz csak datálható.
A külszolgálatban töltött első negyedévem sokallásainak egy szemi-pszeudobejegyzésben történő lejegyzésével azonban még tartozom. Pszeudo, mert ilyen este soha nem történt meg velem, és szemi, mivel több este alatt azonban egytől-egyig megestek a leírtak. Ezzel egy virtuális nap formájában prezentálva a főbb momentumokat, a le nem írásuk jelentette restanciámat pedig egy csapásra letudva.

Mivel van, hogy az evés is tud a sokalláshoz hasonló örömöket okozni, -még ha kicsit haszontalanabb is- illetve esetenként remek kiegészítője lehet egy-egy sokallásnak, ezért úgy vélem, nem teljesen idegen a blogtól, ha néha szentelünk pár sort a kulináris élvezeteknek is. Az új rovat vezetőjének természeresen Tysst tenném meg a nemrégiben elkövetett tésztapüréje nyomán, amelyről a későbbiekben még ígérem írni fogok.

Több mint két héttel az első adag vizuális terrort jelentő selejtező után újabb állomásához érkezett a 2008 legböllérarcúbb lánya címéért folytatott nemes küzdelem. Az év végi szuperdöntő felé közeledve - a nemzetközi mellett - a versenyhelyzet is egyre fokozódik, minden szavazatra szükségük van a versenyzőknek. Annál is inkább megéri voksolni, mivel ez nem valami holmi Megasztár: itt garantáltan beérkezik minden leadott szavazat, ezzel is kedveskedve a sikerélményre éhező kedves olvasóknak. És ha mindez még nem lenne elég, legszerencsésebb szavazónk egy pazar disznótorost költhet el kedvesével a Hóbiárt Bisztróban! Kézbe hát az egerekkel, és tessék kattintani az oldalsávon!

Továbbkattintás előtt azonban még fölhívnám mindenki figyelmét arra a veszélyforrásra, hogy a képekre kattintva, azok nagyobb kiadásban is élvezhetővé láthatóvá válnak! Mindenkit óva intenék ennek a lehetőségnek a meggondolatlan használatától!

Olyan szornyu esemenyrol kell nektek kedves olvasok beszamolnom, hogy a ver is megall az ereimben ha felidezem a tegnapi szornyuuu napot.

No hol is kezdjem ezt a horrorfilmbe illo storyt.. Naivan, mit sem sejtve tegnap megprobalkoztam venni 4 doboz, hajgsulyozom, 4 doboz cidert (almabor, nagyon finii). Amikor leemeltem a polcrol, meg nem tudhattam hogy a kovetkezo perc milyen megprobaltatasokat fog rejteni, igy orvul tamadt a penztaros amikor a szemelyim utan erdeklodott. Ez ugye nem akadaly felnott ember leven, nomeg hulye picsa leven khm nokent az ember mindig orul ha fiatalabbnak nezik. Igenam de most azert felteszem a kerdest, node ennyireee??? 6 evvel immaron tulhaladtam a legalis korhatart es meg mindig szemelyivel maceralnak ha akar egyetlen sort is veszek, es nem szulettem sem japannak, akik orok eletukben 16 evesnek neznek ki, sem torpenovesunek, nodehogy most meg sort sem kaptam??? A hulye kurva penztaros kedvesen kozolte hogy a magyar szemelyim, amivel orszagot igen, de ugy latszik boldogsagot nem valthatok nem ervenyes a boljukban es nem tud nekem sort adni; legkozelebb az utlevelemmel probalkozzam... Ide jutottunk, szep, most erre mondjatok valamit vagy hozzatok egy sort mert ugy latszik en mar soha tobbe nem fogok inni, marha nekem kell megvenni :(:( most lojetek fejbe...

Remelem ti  tobb sikerrel jartok ilyen teren, vegyetek helyettem is!!!

PS: nojo, tudom picit borusan latom a dolgokat de hat ez turhetetlen akkor is

Az eset ugy tortent, hogy Irorszagba vetodott noverem, a mi mas mint lengyel pasijaval, jofajta csulokre es forraltborra kiehezve meglatogattak. Csutortok ese erkeztek amikorra en mar nehany sort betermeltem mert unnepeltuk valaki doktorijat, de ettol nem riadtam vissza es itthon meg betermeltunk nehagy sor-palinka kombot (jofajta nagyapa-felet). hat ien, ha az ember nem otthon el akkor mit is kerhetne karacsonyra az oregtol ha nem hazipaleszt es szalonnat. A pentek reggel 7 ora olyan fajdalmas volt nekem hogy inkabb nem is szolok rola, a legjobb lesz ha rogton a pentek esterol meselek, mar amire emlekszem.

mindenkinek vot mar rossz napja a munkahelyen gondolom, nos nekem igencsak az vot, bar gondolom ha jo lett volna akkor azert issuk le magunkat, mert ugyebar pentek az etil-nap jool. Minden evben november 14 es december 21 kozott Leeds vendegul latja a nemet karacsonyi vasart egyenesen Frankfurtbol (ez van ha egy orszagnak nincs kulturaja, meg a karacsonyi vasart is importalja). ezen a nevezetes vasaron minden van ami szem szajnak ingere, sult csulok, tarja, kacsa, lilakaposzta, palinak, sor, nyamiiii. Miutan betoltuk a kotelezo sultunket, sorrel es palinkaval kiserve, verszemet kaptunk es a sultet elhagyva csak a kiserore mentunk ra durvan. Az emlekezetem itt meg megvolt, bar az idoerzekem mar haldoklott mert kb 5tol asszem 11ig voltunk ott, mert akkor zar asszem a piac. Nos innentol ugy tudom hogy fogtunk egy taxit haza, amit itt a legnagyobb hiba mert atkurnak, ami ahogy kell meg is tortent es az a fasz kedves lenni arab kisdiak kurvara nem tudta hogy hol van a cim ezert valahol kirakott minket amit en azt hittem kozel van a lakasomhoz, nos tevedtem... en emlekeim szerint fel orat, a tobbiek szerint 2 orat keringtunk ami marcsak azert is hiheto mert halvany emlekem van arrol hogy csodalkozva nezem az orat hogy hajnali 2 ora van mire hazaertunk. en a ket orat azzal a kijelentessel toltottem es tartottam bennuk az erot hogy, itt vagyunk telleg a kovi sarok az, hat nem volt az... ezert leszolitottunk egy arra jovo taxit ami mar tenyleg hazavitt bar a tobbiek allitasa szerint, artikulaltra ittam magam, es amilyen huye vagyok kimondhatatlan nevu utcaba koltoztem, ami neha meg jozanon is nehez, hat akkor sem ment konnyen. Ahogy masnap osszeraktuk a kepet, miutan a baratnom kuldott sms-t hogy mivaaan???, az derult ki hogy, mivel nem voltam kepes kimondani az utca nevet ezert megprobaltam leirni, de gondolom fogyira ittam magam es veletlenul elkuldtem sms-be. Pelda vegett leirom az sms szoveget, csakhogy a kedves olvasokozonseg realizalja mien allapotban voltunk:) text 2mf a masik meg text me. 8 armli lodge roa. nos ennek semmi ertelme nincs.. de hala a reszegek vedoszentjenek, sikerult hazaerni. A kaland alatt ugy kijoznodtunk, vagy legalabbis akkor ugy tunt, hogy ra is mentunk a melyhutoben lakozo vodkara, amit en azota is tagadok, merthogy totalisan nem emlekszem de azt mondatk hogy izlett, es ezt masnap igazoltam is gyakorlatba ultetve az elmeletet ugyanis: feles jeghideg vodka, citrommal, nyamii. De nem csak nekem voltak kieseseim, ugyanis S. azaz noverem pasija edesen megkerdezte masnap noveremet hogy: dragam, sexeltuk mi tegnap? es a valasz igen volt :D. hat igen, neki komolyabbhianyossagai voltak...

A masnap igencsak fajdalmas volt, foleg nekik, mert valoszinu lefejeltek egymast, mert olyan fejfajasuk volt hogy majd megpusztultak, de nem volt ido tetlenkedni mert mesevilagba indultunk, mesevonattal ami csak meg halusabb volt total masnaposan. A patikaban feltankoltunk fajdalomcsillapitoval, es celba vettuk a santa special srvice-t, ami egy regi gozmozdony ahol a mikulas, rudolf (o meguszta hogy megegyuk svedorszagban hehe, nyami) meg a segedek jartak korbe es osztottak ajandekot, sutit nameg a felnottekre is gondolva cherryt:). Eleinte gondoltuk hogy lopunk egy gyereket mert ez leginkabb gyerekeknek van, nade azmilyenman amikor 2 gyerek es 7 felnott, na ne mondjatok hogy nem alibi...A mesenap azzal a fleshel zarult hoy egy teahazban 2 60 es a halal kozotti no hofeherkenek es tundekiralynonek beoltozve szolgalt ki minket, ez ratette a pontot a napra, vagy  a cseresznyet a tortara, vagy a felest a sorbe, kinek mi teccik:D

a legkozelebbi viszontsokallasig kellemes olvasat es ivaszatot kivanok

PS: nesze nektek Rudolf

MÉG MINDIG tessék szavazni a Böllérarc2008 első fordulójának jelöltjeire itt a jobb oldalon!

Kedves és kedvetlen olvasók!

Szakítok új hagyományunkkal, és írok kicsit a sokallásról is nektek, mert ilyen is történik néhanapján velünk.

Szerdánként D. a Studenterhusetbe jár, ahol ilyenkor International Day van, olcsóbb a sör a diákoknak, meg ilyenek. Kedden buzinap gay nap van, félek is hogy egyszer elnézem a naptárat.

D. afeletti aggodalmában hogy a kb. két deci pálinkája a december végi hazaindulása előtt nem fogy el, bemelegítésre hívott kicsiny hét négyzetméteres otthonába. Vettem is nagy bőszen dobozos Fakta sört kísérőnek. Ez ugyan drágább mint az üveges, de legalább félliteres, és nem kell cipelni annyi felesleges súlyt.

A felírt telefonszámot persze itthonhagytam, így csak a jósorson múllott, hogy be tudtam menni az udvarba, és nem fagytam oda egy spontán utcai performansz keretében. Végülis bejutottam, a hosszú bicikliutat is túléltem, jöjjön a jutalom!