2009.04.08. 14:52| Szerző: Sepi!

Szarvasűzők beszámoló Első rész.

Idén is hosszas egyeztetések és szervezkedések előzték meg a Szarvasűzőkön való részvételünket, aminek dacára idén sem volt ki a teljes csapat. Szerencsére az egy ember mínusz az egy egész jó eredmény az elmúlt évekhez képest ezért vidáman vágtunk neki az útnak Eger felé. Hallottam, hogy a szörp-pálinka (fél liter rettenetes pálinka+ fél liter CBA eper szörp töményen) az egy veszélyes pia, de a franc se gondolta hogy így szépcsapja az embert, ha 6-7 sört is mellé küld.

 

A problémák Szolnok után kezdődtek amikor még feltankoltunk némi sört. Valahonnan a birtokunkba került több hupikék törpikéket ábrázoló matrica is. Talán a kőbányaihoz adták Szolnokon? Így esett hogy az én sapkámra is lett ragasztva egy törppillás, amire én nagyon büszke voltam, hiszen mégis csak ő volt az egyetlen nő kis kék buzitanyán. E fölött érzett büszkeségemben kihajoltam a vonat ablakán és a sapkámat törppillástul lefújta a fejemről a menetszél.

 

Bánatomat további szörp-pálinka és sör adagokba fojtottam és a társaság rendesen leépült Füzesabonyig ahol is át kellett szállnunk. A CBA szörp Kareszból is kihozta a legjobb formáját. Így esett, hogy ő úgy érezte hogy ha leszáll, majd újra felszáll ugyanarra a vonatra az már átszállásnak minősül. Bizonyos értelemben igaza lett, viszont az ő vonata Záhonyba, a miénk Egerbe tartott. Telefonon tartottuk a kapcsolatot és bíztattuk hogy szálljon le minél hamarabb.

 

Így került ő saját bevallása szerint Kecskemétre. Ez már nekünk az elejétől fogva gyanús volt, hiszen 20 perc alatt legfeljebb helikopterrel sikerült volna ez a bravúr, ráadásul ő meg az ellenkező irányba utazott és vonattal. Próbáltuk meggyőzni hogy ez a hely  mégis csak Mezőkövesd lehet, de ő hajthatatlannak bizonyult. Egy óra hossza múlva miután valami fehér kutyát meg stoppolást emlegetett sikerült elveszítenie a telefonját is. Vele veszett a remény hogy valaha is viszontlátjuk. Ez az Eger-Mezőkövesd-Kecskemét háromszög már egyszer a Suri-t is elnyelte.

 

Néhány óra múlva felhívtak a mezőkövesdi mentőállomásról, hogy megtalálták Kareszt, vagyis ő a saját lábán betámolygott az állomásra. Kérdezi a diszpécser, hogy volt e rajta sérülés mikor legutoljára láttuk, amire én azt válaszoltam hogy: Miért? Most van? Az emberünk kissé lehorzsolta a fejét illetve a karját ismeretlen helyen. Elmondása szerint mikor röntgenezték kicsit elszundikált az asztalon és a mentősök érthető szörnyülködéssel fogadták, amikor a pedagógus igazolványát kezdte lengetni. Végül ő lett az első versenyzőnk aki vonat helyett mentővel érkezett meg Egerbe a verseny előestéjén.

 

A hatos szakasz is tartogatott érdekességeket. Ez a szakasz a „Nagyon Nehéz” minősítést kapta a szervezőktől, ezért lett ez az én szakaszom mivel úgyis olyan nagy sportembernek tart a csapatkapitányunk, El Charmo. Reggelre mondjuk senki nem tudta este melyik szakaszra lett felírva, de sikerült orvosolnunk a problémát.

 

Már a buszon észrevettem Attilát a tirpákot, akit 2006-ban szintén elnyelt az egri háromszög, de ő csak két nap után került elő a miskolci pszichiátriáról. Most is a zárójelentésének hangos felolvasásával szórakoztatott minket. Ilyen szakszavakat tanulhattam, mint pl.: attaksziás járás, zavart alkoholos elmeállapot. Ilyen előzmények után hamar magamba döntöttem azt a másfél liter muskotályt, amit előző nap a szépasszony völgyből hoztam magammal.

 

Miután „nagy meglepetésemre” nem érkezett meg Borsodi barátom akit váltanom kellett volna elrajtoltattak minket Attiláékkal. Az első 300 méteren még éreztem magamban az erőt, hogy fussak de aztán erőt vett rajtam a tavaszi fáradság. Rájöttem hogy allergiás vagyok az emelkedőkre, mert egy olyan városban nőttem fel ahol a legmagasabban fekvő kocsma a vasúti töltésen van. Miután felvett a futók után futó busz, amin természetesen már Attila is ott ült, én már túl voltam egy aranykeresésen is. Egy varázsvessző alakú bottal próbáltunk szerencsét egy másik „futóval” de nem lettünk milliomosok.

 

A végszó legyen Attila története amit a után futó buszon mesélt:

Elfáradtam a sok futástól és ezért lefeküdtem az avarba hogy szedjek hóvirágot. Ekkor hírtelen éreztem, hogy az aljnövényzet ráfonódik a karomra és le akar húzni. Alig sikerült elszabadulnom. Ekkor jöttem rá, hogy az avar meg az aljnövényzet haverok, vagyis averok.

 

A többit majd Charmó tollából olvashatjátok, vagy ha vállalkozik rá Borsodi vagy Alpha akkor az ő változatuk is olvasható lesz reméljük nemsoká.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sokallok.blog.hu/api/trackback/id/tr381053948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása