No, először is szeretném bejelenteni azt az igencsak örömteli tényt, hogy igen nagy valószínűséggel ma volt az utolsó SZTE-s vizsgám, mármint ehhez diplomához, aztán kitudja mit hoz a jövő. Mivel ma mindenki egy utolsó rohadt kis csicska punci volt, így estére nemigazán mutatkozott semmilyen program, ezért hát kénytelen vagyok újra egy MÁV-os kirándulásra adnom a fejem. Ma amúgy épp a faszom tele volt az összes szolgáltatóval, élmény egy olyan országba élni, ahol a pénzemért cserébe csak "ezt így nem lehet, biztosan nem" vagy egyszerűen csak a megbeszélt időben meg nem jelenő kedves szerelők álláspontja többet számít mint az enyém, aki igénybe veszi a szolgáltatást. És amúgy mit ugassak én, hiszen még fiatal vagyok, csak perkáljam a súlyos pénzeket (érdekes érvrendszer). Szóval ma minden okom megvolt az ivásra, természetesen ennél jobb helyet keresve se találhattam volna a restinél, ám mostmár persze emelve a tétet, kis kisérővel és továbbra is szigorúan egyedül. Múltkor ugyanis egy Soproni nem volt túlzottan elég a MÁV által okozott kultúrsokk teljes mértékű feldolgozásra. Ezért igencsak időben elindultam a restibe, hogy megalapozzam a majd kétórás plusz kb fél napos késéses utat.
Szóval a restiben múltkor is már eltűnődtem azon a feliraton ami valami ilyesmi: "minden szeszesital kiszolgálása elött kötelező személyi igazolvány felmutatása". Valahogy elöttem volt a kép, amikor a szigorúan teljesen fogatlan, hónapok óta mosdatlan ezért tömény alkohol és emberszagtól büzlő, teljesen átlagos, 40 év körüli, ám mágis 70 és halál közt kinéző VDSZSZ jómunkásember, a sztrájk már-már elviselhetetlen nyomása elől, befárad az egyetlen menedéket nyújtó vendéglátó ipari egységbe, majd felmutatja a személyiét szakszervezeti tagságkártyáját és kér két kommersz barackot ahogy a jó öreg Vidéki men szokta a koccintóban még fiatalabb korában, amikor még az alkohol a barátja volt (hajaj a régi szép idők). Ebből következik a tény, hogy múltkorában tőlem bizony nem kértek semmilyen igazolványt, persze ehhez hozzátartozik az is, hogy majd egy hete mellőztem a borotválkozást. Ám amint hazaértem, baba arcomat természetesen egyből simára borotváltam, így amikor a kedvenc márkájú nedümből kértem egyenesen egy korsóval, ugyanazon pultos csaj életkorom valamilyen igazolására fejtette ki igényét. Én rendesen meg is lepődtem ezen a dolgom, majd sűrű deriválásba kezdtem, míg végül a dán diákom akadt a kezembe először, így hát azt adtam át. A csaj nézegette erőst, majd pár perc eltelte után bekérdezte, hogy ugyan miez. Mondtam neki, hogy ez bizony diákigazolvány, ő tovább nézte, majd értetlen fejjel visszaadta persze egy korsó sör társaságában. Szóval a tanúság kedves rádiónéző még nem 18 éves gyerekek, amennyiben elengedhetetlenül a mindennapi alkoholra van szükségetek, csak egy más ország igazolványára van szükséget, aztán tuti a siker, a pultos csaj úgyse tud angolul (na meg ugye a TO-s "hölgyek" se, de az már egy másik sztori). Sikerült megfigyelni néhány érdekes arcot amíg elfogyasztottam pár korsót némi unicummal. Közben komolyan eltűnődtem azon, hogy ugyan mi a kurva anyja olyan érdekes egy játékgépben ahogy egy a fentiekben már elég pontosan leírt VDSZSZ "dolgozó" (már amikor "dolgozik" ugye) egy kisebb afriaki ország komplett költségvetését pakolta bele a gépbe. Mindenesetre gyermeki mosollyal és csillogó szemekkel figyeltem a folyamatot, ahogy villognak a számok és a fények, a delikvens meg válogatott szidalmakban részesíti a munkáját igen serényen és jól végző gépet.
A vonaton még volt pár arc, akik igazán említésre méltóak pl balta arcú család, ahol anyu bizony egyszerre foglalt el rögtön két helyet, olyan csinos volt, s közben egy traktor magazint böngészet (!!!), s közben erőst ordibált apjuknak (aki tőle lehető legmesszebb ült amit speciel meg is értek), hogy most milyen olcsón lehet ekét kapni. Volt még néhány jól öltözött keresztény is, kis névtáblával, akik angolul kommunikáltak és feltűnően boldoggá tette őket, hogy a határidőnaplójukat töltögethetik, majd ahogy később láttam még a bibliában húztak alá minden sort szigorúan más színnel, és vonalzóval. Ekkor bizonyosodtam meg róla, hogy ezek a fiatalok bizonyára Isten kiválaszottjai, hizsen aki ismeri ezt a vonalat az bizony tudja, hogy bármilyen egyenes mozgás ezen a vonaton ember feletti teljesítménynek számít.
Végül csatlakozott hozzám ex-Siemenses kolléga, így hát jobbnak találtam alvásra fogni a dolgot mielött el kezd osztani, vagy már egy ezerszer hallott sztoriba kezd. Este meg valszeg a régi jó törzshelyen tesztelhetem újfent a hipotézisemet.
Időközben rajongói levelek százai érkeztek ugyan a postafiókomba, de sajnos a népes olvasótábornak továbbra is várnia kell a karácsony-szilveszteri sztorira. Nyenyenye.
