Egy átlagos ember életében bizony igen komoly fordulatot jelent az a pont, amikor az alkoholhoz fűzött viszonyában képes eljutni odáig, hogy teljesen egyedül igyon egy adott város restijében. Az még ugye egy dolog, ha valaki egyedül iszik, bár már az se semmi, na de restiben egyedül inni ugye egészen más, már csak azért is, mivel bizony egy elég széles társadalami csoport mindennapjaiba enged betekinteni e hely, és ha elég figyelmes az ember, igen komoly dolgokat tanulhat. Amennyiben jól emlékszem nálam speciel ez a dolog tavaly nyáron történt meg, a nyugati környéki kocsmákat valahogy ilyen módon sikerült felfedezzem, ám többnyire valamilyen véletlen valószínűségi esemény bekövetkezése miatt (pl lekéstem a vonatot, vagy várnom kellett valakire) kellett a sör mámorával kettesben elütnöm az időt. A mai nap, szinten egy restiben egyedül sörözve (csapolt soproni 180 -ért az értő közönség ezáltal bizony már be is azonosította a helyet), azon kaptam magam, hogy immár valószínüleg sikerült még eggyel lejjebb lépjek, mivel mostmár előre megfontolt szándékkal, direkt követtem el ezt az egyedül ivás dolgot, s közben azon tűnődtem, hogy ugyan lehetséges-é ennél "lejjebb" sülyedni. Nos a válasz egyértelmű IGEN! Elég volt félig megnézni az aktív címü valami műsorféleséget (először műsörnek írtam) a tv2-n, majd figyelmesen szemrevétlezni a majd kétórás uton a kedves utazoközönséget, és a MÁV személyzetét. És rájöttem, nekem bizony még nagyon sokat kell magányosan, vagy akár kedves blogíró társaimmal és a barátaimmal még innom hogy ide eljuthassak. Nem mintha cél lenne, de úgy érzem igaz a mondás: mindig van lejjebb!

Tegnap amúgy egy nagyon kedves félig meddig ex-kolléganőnket és lelkes blogolvasónkat búcsúztattuk, hiszen ő is a kalandozó magyarok sokszor igencsak nehézkes életét választotta és Olaszország meghódítására adta derekát. Ezuton is szeretnék kallandokban és élményekben gazdak kellemes utat kívánni Á.-nak!
A bucsuztató alkalmával sikerült amúgy azt a nullhipotézisemet tesztelni, miszerint egy bulinak egy igen komoly fordulópontja az amikor sör-unicum kombó elfogyasztása adom a fejem. Két lehetésges kimentel van: vagy a buli végét jelenti a dolog, vagy a kezdetét. Tegnap az utobbit jelentette, csak sajnos mindenki nagyon bölcs volt, és a másnapi munkanapra gondolva, nem mertek komolyabban a pohár fenekére nézni, így kénytelen voltam énis nyugovóra térni. Míg hétfőn ugyanez a dolog a buli megpecsételését jelentette. Ám azt, hogy honnan, meg hogy, meg miért volt tegnap nekem annyi unicumom, azt úgy érzem már örök homály fogja fedni, mert hogy nekem elképzelésem sincs.
 

Hehe, és már csak azért se a karácsony-szilveszteri hétről írtam :-)