Ezúton köszötöm is egyben a Sokallok blog olvasóit, ahol ezentúl az én beszámolóim is olvashatóak lesznek. Célunk nem más mint a világuralom és az ehhez vezető rögös úton álljon itt a 2008 Sziget beszámolója, ahonnan Charmó abbahagyta, a teljesség igénye nélkül.

Szerda este azért még történt egy két említésre méltó esemény. Este felé kezdett hideg lenni ezért a sátrunkhoz mentünk magunkhoz venni a pulóvert és némi puerto rico tipusú italt, amikor is látjuk ám hogy valaki járt a sátrunkban. Az amúgy is rendetlenül elhelyezett cuccunk össze vissza volt dobálva, de első nekifutásra úgy tűnt nem loptak el semmit. (inkább hoztak de erről késöbb) Hogy túltegyük magunkat a traumán elmentünk a Jate kocsmába egy sörért és lehuppantunk 2 csaj mellé akik elött egy-egy doboz. Pilsner Urquel volt. Meg is szólítottam őket dacára annak, hogy nem voltak szépek én meg nem voltam józan. Szóltam is hozzájuk angol ország becses nyelvén, amire kiderült hogy valójában sokkal közelebbről (Pécs) jöttek és magyarok ebből kifolyólag. Én arra alapoztam a meglátásomat, hogy ők külföldiek, hogy a Pilsnernek 640!!!! Ft volt doboza és ilyet nem magyarok isznak. Ebben megerősített egy másik magyar fiatalember a meglátásával, miszerint: Aki magyar Ászokot iszik!

Így is van ez rendjén, amire újabb bizonyíték az eset amit Alpha barátunk látott a Csónakházban, ahol szintén egy magyar fiatalember megevett egy csótányt egy sörért, és mikor kérdezték tőle soproniban vagy heinekkenben kéri a nyereményét akkor az elöbbit választotta, bizonyítva, hogy igazi ínyenccel van dolgunk mert a csótányt szigorúan lábak nélkül ette meg.

Csütörtök reggel mikor Charmó összepakolt, hogy kiköltözik a sátramból megoldódott a előző esti betőrés kérdése is mert találtunk egy felbontott óvszer csomagolást a sátorban és egy használt kotont a ház elött. Valakik jól bepockoltak a sátrunkba! Nem tudom mi visz  ilyen tettre rá valakit de ha rajta kaptam volna őket akkor biztos segítettem volna a bakancsommal, hogy gyorsan elélvezzenek. Charmó hazavitte a koton csomagolását számomra ismeretlen célból.

Ezt a traumát csak rengeteg piával lehetett orvosolni, ezért jól be is sokalltunk, amihez remek partner volt Gergő aki csak erre a napra látogatott meg minket (legalább is ezt gondolta). A végeredmény: Gergőnek jól szétrugták a lábát Prosectúrán, én meg elveszítettem a járás képességét, Máté meg összeszedett egy pockot akiről másnap nem tudtuk eldönteni, hogy szép e. Ezek után ha már járni úgy se tudtam leültem egy sörre, hogy megvárjam a Picsa koncertet, de pechemre valami gyakorló hobby hentessel hozott össze a sors aki közölte, hogy a lapockámat kivágja és pörköltet készít belőle, majd megsüti az oldalasomat, és mind e közben hevesen magához ölelt mind a 150 kilójával. Nem vagyok hívő ember, de neki elhittem, hogy beváltja a szavát ezért menekülőre fogtam, és láss csodát már ment a járás is.

Folytatás hamarosan

Utólért valami fertőzés, ezért is váratott magára oly soká a szigetes bejegyzésem, mert még a toalett kellő időben történő megközelítése is néhány esetben csak hiú ábrándnak tűnik mostanában, nemhogy a számítógépé! Szigetről immáron 2 teljes napja hazasomfordáltam, így tőlem csak az első három nap eseményeit hallhatjátok, a többit majd újdonsült kollégánk, Sepi! fogja remélhetőleg szállítani. Ugyan biztos sok dologra nem emlékszem, még így is annyit tudnék írni, hogy csak a legesszenciálisabb mozzanatokat emelem ki, a többit megtartom magamnak sör melletti személyes elbeszélés céljából!

Vajon mi az, amiben Trinidad és Tobagó világelső?

Nos?

megfejtés

Ez a beszámoló némiképp még visszanyúlik kicsiny hazánkba, mivel csütörtökön (vagyis az utolsó napomon) még sikerült néhány sört elfogysztani otthon is és ebből következvén vicces kis éjcaka kerekedett. No de hol is kezdjem...talán ott hogy mindennek Tys az oka, na jó nem is de ő indított el a lejtőn délután öt körül Pesten 2.5 sörrel (azért 2.5 mert édesapám türelmetlen és rosszul időzítő tipus és ha menni kell hát menni kell). Ezek után könnyes búcsút meg azt mondtam Tys-nek hogy igya meg a maradék sörömet amire ő azt vállalta hogy bárcsak többször mondanék ilyet, nahát igen ez az ivócimboraság. Ezek után fontos és ritka állat lévén volt egy másik találkozóm is immár Szigetszentmiklóson (meglepő tudom de ott is élnek emberek, sőt kocsma is van ami elég olcsó is). Az italozás lightosnak volt szánva mivel mégiscsak az utolsó estém és illet volna hazaérni időben, meg a repülőt sem vicces összehányni, dehát közbeszólt az élet. Úgy történt hogy miután záráskor, ami megdöbbentő módon 10 óra, végre sikerült lerázni a ránktapadt és magukat észre nem vevő 2 embert, úgy gondoltuk hogy kárpótoljuk magunkat egy sörel az elszenvedett sérelmekért, ezért a teljesen helyesen kb 20 méternyire levő éjjelnappaliban vettünk fejenként két töltetet amivel a hideg sör készletet ki is merítettük ezért ha nem lányok lettünk volna (ja én csak pseudonő vagyok) az az úriember aki orra elől vittük el az uccsókat tuti megvert volna minket, de igy csak kedéjesen elcsevegtünk. Ezek után a közel levő parkban tanyáztunk le ahol igen nagy volt a forgalom. Szó szót, sör sört követett és kellemes állapotba kerültünk amit meg is örökítettünk kb 50 darab pikáns fényképen (nem, nem publikusak). Ezt a procedúrát egy eszméletlenül a pad háta mögött fekvő ember végigélvezte, aki szlalomozva került oda és a mi padunk háta mögötti füvet nagyon szimpatikusnak találta, ezért ott elhemperedett és aludni kezdett. Csak sokkal késöbb vettük azt észre hogy a fiatalember valószínű pisilés közben fáradt el mert a gatyája félig letolva és hát ékessége teljesen kilógva maradt. Ezen felbuzdulva jónéhány fotót készjtettem erről mindenféle zoom beállitást kihasználva. A fiukát akár hőmérőnek is használhattuk volna mert az idő előrehaladtával és a hőmérséklet csökkenésével a méretek is csökkentek ugyebár. Ezt ő még azzal tetőzte hogy egy idő után hasra fordulva kellemesen el is szellentette magát. Nos ez az este igy zárult. Másnap nedves búcsút vettem m.o.-tól meg az életemtől is egyben, ezért nem voltam vicces kedvembe a repülő út alatt. Ezért ahogy megérkeztem Liverpoolba rögtön buzgó telefonálgatásba és buliszervezésbe kezdtem. Sok időt hagytam a célközönségnek mert annak ellenére hogy én este 7 re már ezen a nyomorul szigeten voltam, a lakást csak éjfél előtt pár perccel sikerült megközeljtenem, mert én keményen játszom ám 2 buszos átszállással...no ennyit errő. Kb 15 perc tusolás+cicomázkodás után már itthon sem voltam, összeszedtem bulipartneremet akit ezennel be is mutatnék mert ő állandó szereplője a buliknak, ő Eve, cuki angol leányzó aki nem veti meg az alkoholt sőt...miután a busz megint nem jött (nem meglepő hozzáteszem) hivtunk taxit urasan és a szokásos olcsó előriszálós helyre vitettük magukat. Ott gyorsan ittunk 2 pörgetőt, mert egy pöttyet azért el voltam pilledve, meg találtunk 65 pence-t (mindet összeszedünk és ellopunk ált.), tovább is álltunk a kedvenc helyünkre ahol már csak gyökereket gyüjtögettünk (abból nincs hiány sose), Eve kb 7-et, ezekből néhány mindig akart valamit adni Eve-nek, cigit, sört stb, rendes gyökerek legalább nem? Nos semmi extra vicces nem volt ezután, csak bekurtunk ahogy szoktuk és rajtunk kivül a 60 millió itt élő csinálja minden péntek+szombat és a keményebbek vasárnap este is. Aztán fogtunk taxit (a hazaútra ált nem emlékszünk, de most rémlik valami szal valamit elrontottam), itthon üdvözöltem a "kedvenc" bérniggeremet aki ezúton rájött hogy visszajöttem. Ami másnapra meg mára maradt az a csúnya valóság meg depresszió...

Remélem senkit nem untattam, ha igen igy jártatok, ha nem akkor örültem!

<update>
Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a miklósi fiúka sudrimankójáról készült fotókat megoszthassam a nagyérdeművel, ezáltal is bizonyságot téve nagyfokú számítógépes jártasságomról.
Eddig némileg akadályoztatva voltam a kivitelezésben, de most annál nagyobb szeretettel tesszük őket közszemlére.
Mivel azonban szorult belém némi emberség, cenzúráztam egy kicsit, így a kínos részleteket néhol a paintbrush jótékony homálya takarja; vegyük csak egyből az első képet: hát piszkos a körme! Mit szólnának hozzá a szomszédok!

El Charmo

</update>

Egy újabb csokorra való gyönyörű keresőkifejezés gyűlt össze kizárólag a legbetegebbekből, amit ezennel át is nyújtanék a lelkes olvasóközönségnek.

baszni+kutyaval - úgy látszik ez örök sláger marad

ajánlat+kutyával+sexelni - személy szerint nem ajánlom, de ha minden kötél szakad az 5-ösön Elöl hátul 4, mónikázás kettő a snauzereknél (legalábbis ez a hír járja)

nehez+baszni? - ezt bizony kutyája válogatja

megissza+a+spermát -  legalább nem csinál belőle rántottát

Most valahogy elment a kedvem egy esetleges blogtalálkozótól. Ha egyszer netán mégis csinálnánk egyet, abban ne reménykedjen senki, hogy a kutyám is velem lesz.

Na, akkor még egy pár, mert charmo elvtárs nyílván kihagyta a legjobbakat:

baszni+1+kutyával - a kis kezdő, aki csak 1 kutyával baszik, sikeres ember nem lehet.

baszunk+kutyaval - azé, csoportosan kutyával baszni... Ezt csak ilyen céges csapatépítő táborokon tudom elképzelni...

Amúgy eltom képzelni, azt az elmebeteg állatot, aki egész nap otthon ül, és a leghülyébb keresőkifejezésekkel keres valami oldalt ahol kutyákat szexuálnak, és álló fasszal folyton csak a mi hülye blogunkra akad... Na de majd blogtalálkozon charmo kuytája...

böllér+arcú+lány - Azok a böllér arcú lányok...

iwiw+ribanca - csak Charmo meg ne lássa...

Azthittem már nem lehet ezeket überelni. Tévedtem.

hogy+kell+baszni - pockolni kell, pockolni, nem baszni.

Tys

Az eredeti elgondolást végre megvalósitva ezentúl külföldre szakadt kollegák ( természetesen távolról sem olyan vicces de szolidan szorakoztató) beszámolóját is olvashatjátok ezentúl. Ehhez először vissza kell mennem de igérem nem fog sokáig váratni magára az első bejegyzés. Nos a nem távoli viszont olvasásra... 

Aztakurva...

Körülbelül így lehetne röviden összefoglalni az eseményeket. Szodoma fertője ehhez képest napközisotthon bázmeg! A vidéki men eleve korlátozottan vett részt a fesztiválon, mert közbeiktatott egy rövid kitérőt külföldre, de amíg jelenvolt annál jobban próbálta kiélvezni a fesztivált és felebarátai szeretetét. A tavalyi behányósdi ezúttal elmaradt, és kultúraltan csökkentettem az aktív és hadrafogható agysejtjeim számát úgy nyolc-tízre. A legnagyobb koncertélményem egy olyan együttes volt, akiknek azóta sem tudom a nevét, illetve fogalmam sincs kik lehettek, de komoly hatással voltak rám, mert egész koncerten azt üvöltöttem, hogy "Szarok vagytok, nyomjátok keményebben..." amitől megacélosodtak és a vidéki men kedvére kitombolhatta magát, aminek a szokásos fesztiválekcémák lettek az eredményei. A meggyógyult és közel száz százalákosan funkcionáló bal lábam helyett most a jobbat qrtam széjjel így sántikálásban ezúttal sem volt hiány.

Megtudhattam azt is hogy "kurva jó fej", meg "kurva jó arc" vagyok, amit így visszagondolva még jómagam is kétségbe vonok, igazából egy hangoskodó irritáló fasz voltam (vö.: Alabama Man) de legalább jól éreztem magamat. Viszon Direkt D.-ról az is kiderült hogy "kurvajó csávó". El Charmonak még zsákolnia pockolnia is sikerült, hogy hogynem, aminek eredményeként bonyolult számítások vették kezdetét a majdani sörtranzakciókkal kapcsolatban. Bár abban fogadni ízleéstelen, hogy ki kivel mit fog csinálni a sátor jótékony homályában, azért valljuk be izgalmas is egyben. Még szurkolni is lehet, meg az oldalvonalról bekiabálni.

Mondjuk szar dolgok is történtek, pl kirúgtak telefonon a munkahelyemről (persze Tys kurvára vicces volt, meg el is hittem ám...) találkoztunk kollégákkal, akik NEM (de) hugyoztak oda mellénk a pince tetőteraszán.

Igazából a koncertekre nem is emlékszem, kár is megtartani őket, a lényeg a közösség. Remélem megkaparinthatom az eredeti kézzel írott jegyzőkönyvet a Donkey Punchról, Spidermanről és egyéb eltévelyedésekről (lásd akkor) és így eredeti autentikus kordokumentumokkal is alá tudom támasztani, hogy mekkora kafaság volt. A folyamatos vidékimenkedés annyira megviselt, hogy elutazásom reggelén Tyson kellett elkísérjen a patikába, hogy valami magnéziumot, meg C vitamint csempésszek a szervezetemben, mert úgy éreztem magam mint akinek a sátrán átgázolt egy antilopcsorda miközben békésen szundított benne az alkoholmámortól megpilledve.

Ebben az állapotban vágtam neki az útnak Ferihegyre és vártam kurvasokat a tranzitban, ahol egy ásványvíz 510 ft és a bolt különben is bezárt. A repülőn is csak a víznyerési lehetőség, és a halálfélelem tartott életben, az idő elég szar volt, a leszállás meg olyan hogy kollektíven az egész gép be volt szarva és mindenki fehérre vált ujjakkal szorította a karfát. Este egy fél 3 dl-es Becks-t tudtam lenyomni, és elhatároztam, hogy "I'm never drinking again" Persze tegnap is a Koccintóban volt az este vége, ahol kevesebb mint 140ft ért lehet venni egy fél barackot egy deci baracklével.

Igazából látni kéne, milyen kemény munka folyik itt a 9-ben, csak úgy kattognak-csattognak a billentyüzetek, ahogyan ki-ki maga bejegyzését írja tudományos munka keretei közt...

Az alkohol egy csodálatos ital! Csak akkor kezdenek el gondok lenni vele, amikor egy héten keresztül minden nap több kalóriát visz be belőle az ember, mint szilárd táplálékból. Igaz a vége felé már egy feles betolásával is kivitelezhető mindez, aminek hátterében az a tény húzódik meg, hogy ekkor már az evés is nehezére esik az embernek (méginkább lehetetlen). Éppen ezért az utolsó napokra névze talán nem is tűnik annyira nagy teljesítménynek mindez, de ahhoz, hogy erre a szintre eljusson az ember, kizárólag a fesztiválok Szkhüllái és Kharübdiszei között hánykódva (nemegyszer hányva) vezet az út, vagyis személyiségünket levetkezve napokon át kőkeményen teletubbyra kell inni magunkat, ami igen busás ár ezért a "kiváltságért". (A Szigettől már előre félek.)

Hogy miért csinálom? Akármit is válaszolnék, hazudnék. Az igazság az, hogy rossz ember vagyok, de ezen változtatok, megváltozom. Ez volt az utolsó ilyen eset. Mostantól tiszta leszek, kihúzom magam és az életet választom. Már alig várom. Olyan leszek mint maguk, lesz állásom, családom, rohadt nagy TV-m, mosógépem, kocsim, cd lemezem, elektromos konzervnyitóm - jó egészségem, alacsony koleszterinszintem, biztosításom, jelzálogom, első otthonom, szabadidőruhám, háromrészes öltönyöm, kvízjátékom, szemét kajám, gyerekeim, séták a parkban, rendes munkaidő, golfpartik, kocsimosás, elegáns kardigánok, családi karácsony, rendes nyugdíj, adómentesség, csatornapucolás, és a végén ha már nincs semmi a halál.

Eljött végre a várva várt pillanat, a sokallok stáb kiegészülve néhány szintén ütőképes viatal hölggyel és úrral nekivág, hogy ismét tiszteletét tegye az édes borok haza fellegvárában, azaz jól megyünk Hegyalja Fesztiválra.

A vidéki men eleve ott született múltévben, és különben is, Tokaj egy jó hely, tessenek elmnni. Live beszámoló nemigen, merthogy kurvára ellopnák a laptopot meg ilyenek, de a faluházból esetleg tolunk valamit. Az is könnyen meglehet hogy nem.

Példának okáért elsütném ide azt a történetet, amikor azt hittem tavaly, hogy hajnal 2 van, pedig délután volt. Végül úgy tettem, mintha meggyőtzek volna, csak ne győzködjenek már. Eléggé határozott voltam. Pedig meglepő módon tényleg du volt. Na ilyenkor rohadtul nem engednek be netezni a faluházba. Pedig tuti vicces lenne. Majd esetleg El Charmo utólérhetetlen sármjával beimádkozza magát, akár még fikarészeg állapotban is.

Találkozzunk ott, addig is Ne pózojjá' má'!

Kommentek formájában várom a megoldást arra a rejtélyre, hogy mégis hogy a picsába került egy 5 forintos az alsónadrágomba?!?

Ennyire olcsón ugyanis nem adom magamat, és nem mellesleg nem is rémlik, hogy bárkivel is olyan intim viszonyba kerültem volna, hogy a pénzérme elhelyezésére lehetősége nyílt volna.

Sepi megnyugtatására, valamint maradék jóhírem megőrzése végett közlöm, a jelenség nem hétfői Kőkorsós italozásunkra vezethető vissza, ugyanis az azóta véghez vitt többlépcsős higiéniai metodikák erre már réges-rég fényt derítettek volna.

Nem, nem erről lesz szó. Sokkal inkább valami még szenzációsabbról, a Teszkó Vájt Rumról. Szerintem: TÉRDEN KÉNE FÚRNI azt a gyökeret, aki ezt a szart kitalálta.

El Charmo már beszámolt tegnapi történésekről, így nem sok tájékoztatási feladat hárul rám.
Annyit leszögeznék, hogy tegnap nem teletubbyra ittuk magunkat, hanem egyenesen Balamoryra. Ez annyiban különbözik a teletubbytól, hogy gyakorlatilag megszűnik az agykérgi tevékenység, a nirvána szerű mosolyon kívül semmi sem utal arra, hogy van agyunk. Ugyanezt a hatást el lehet érni Ballamory-nézéssel is, de úgy veszélyesebb. Charmonak volt is egy komoly esete ezzel másnaposan, történt ugyanis, hogy nem tudott elkapcsolni, paralizálta a műsor.

A futóverseny bennem is mély nyomokat hagyott (ill. rajtam is). El Charmo eredendően gonosz ötlete, hogy fussunk versenyt a pivóig (és úgy rémlik valami komoly tétje is volt, egy sör vagy valami) legnagyobb meglepetésére termékeny talajra hulott, mert bár valószínűtlen volt, de belementem. Olyannyira, hogy neki is iramodtam, és a fehér szenzáció fájdalomcsillapító, és bátorító hatása miatt egész erősen kezdtem. Sármó rájött, hogy nem tréfálok, és valóban nyerni akarok, ezért üldözőbe vett. Már éppen lehagyott volna, amikor hirtelen ötlettől vezérelve taszítottam rajta egy nem is kicsit, és ő az elmondottaknak megfelelően a bokorban landolt. (Ezúton kérek bocsánatot szegény Sármótól, bár ha nem mondom el neki, nem is emlékezne rá.) Én vissza sem néztem. A célban fordultam csak meg, és akkor vettem észre, hogy az üldözőm nincs sehol. Egy ideig topogtam, aztán elindultam felkutatni.

Meg is találtam, ott nyöszörgött a bokorban. Felsegítettem, ami elég nehezen ment, mert nem nagyon volt képben. Hálaképpen viszonozta a kedvességemet, és egy alapos verést is kilátásba helezett. Én a bokron átkelve, kisebb nagyobb sérüléseket szerezve elmenekültem. Próbáltam békülékeny hangot megütni, így egy erőteljes melkasra mért ütéssel Charmo megtorlottnak nyilvánította a dolgot, és boldog egyetértésben szálltunk alá a pivóba. Ott rémlik, hogy esetleg találkoztunk a biológus branccsal. Hazafelé az út elég kemény volt, mert a futóverseny eredményeképpen elég durván fájt a lábam, de Charmo bajtársi segítő kezet nyújtott (van egy halovány emlékem, hogy rá támaszkodva botorkálok) amit ezúton is köszönök szépen.

Otthon a lakótárs lány segített kikötni cipőmet, mert kissé rosszul koordinált volt a mozgásom. Mivel már érintésre is fájt a bokám, nem kockáztattam a zokni és a fásli eltávolítását a hagyományos módon, helyette ollóval levágtam. Erre csak reggel jöttem rá a zokni, és a fásli romjaiból. Jó szokásom, hogy otthon ilyenkor idióta vagyok, és csapkodom az ajtókat, meg mászkálok a lakásban. Most sem történt másként, és kicsit már kezdenek csúnyán nézni reám az albérletben. Előre félek mi lesz ma este, mert T. ma államvizsgázik, és megrendelt egy Teletubby_2.4/b minőségű mulatságot.

Nem vagyok az a beszari fajta, ha ilyesmiről van szó, de kemény lesz az tuti.

Szerencsés embernek érezhetem magamat, ugyanis ha egy programom futása kellőképp időigényes, úgy lehetőségem van meginni egy sört. Amennyiben viszont több ilyen időigényes processzus futására vár az ember, akkor arra szkriptet írunk, mi pedig sok-sok sört, rumot, miegymást meg tudunk inni az eredményekre várva. És ekkor történhetnek csak az igazán cudar dolgok!

Kedden a szűkös lehetőségeimhez mérten két vizsgán is sikeresen szerepeltem. Ezeket a szűkösként jellemzett lehetőségeket az életemben először látott előadó verbális inzultusa is igazolta, aki egy hozzá intézett kérdésemre úgy felelt, hogy nem a vizsgán kellene kitaláljam a tananyagot, az a könyvekben (600-700 oldalas) feketén-fehéren szerepel. Én erre csak anyit tudtam válaszolni, hogy ha már egyszer itt vagyok, tovább próbálkoznék a kitalálós (szerintem inkább gondolkodós) módszeremmel. Végül mégis csak siker koronázta mindkét megmérettetésen való részvételem, mindemellett Balázsról kiderült, hogy ő is vizsgázott aznap; az események ezen konstellációjából pedig már törvényszerűen következett, hogy sörözni fogunk!

Tyson kérdezte e-mailben, hogy hova tüntem. Nos, lábadoztam -kérem alássan.

A hétfő az hétfő, és mivel El Charmo mostanában nem hétfőzik valamiért (vagy csak nem olyan aktívan, vagy csak nem velem), Tömzsit hívtam fel, ő pedig a figyelmemet arra, hogy van neki valamilyen égetett szeszesitala. Barter(l?) keretében én vettem sört, és kiültünk a Tisza-partra.

Én már másodjára mentem el megnézni, hogy milyen magasan áll a Tisza (csobbantani mentem no), amikor figyelmetlenségemnek (meg annak hogy balfasz vagyok) köszönhetően megcsúsztam a lépcsőn. Naná, hogy egy dupla foknál (ami olyan magas mint 2 fok). A külső bokámra érkeztem (mert miért ne), ami magam alá is fordult, ám habtestem nyolcvan-egynéhány kilóját ilyen pozícióban nem tudta megtartani, és ősszecsulottam mint a collstock. Majdnem beszartam a fájdalomtól, és féllábon állva vizelni sem tudtam, így visszaevickéltem a lépcső tetejére, át az úton. Próbáltam magam szug(g)erálni, hogy nem fáj Rocky, a fájdalom a barátod stb... Vártam azt a pillanatot, amikor ilyen esetekben elkezd múlni a fájdalom, de az nem akart. Megtapogattam, megnéztem a lábam, ami máris kétszeresére dagadt. Ekkor Tömzsi -látva hogy szarul nézek ki- belémnyomott még 1 v. két mézespáleszt elsősegély jeleggel, majd felhívta P.-t aki immár félhivatásos mentőegység (ezúton is köszönöm neki!). Javasoltam is, hogy tegyünk a Szuzukijára egy bazinagy vörös keresztet, ugyanis nem ez az első eset, hogy bajba jutott embertársainak kel segítségére a motorizált géperővel... Tömzsi hazavitte a biciklimet, és csak másnap döbbentem rá, mekkora erőfeszítésekbe tellett vajon felcipelnie a 3. emeletre, mert ahol lakik, ott nincs lift (neki is köszönöm a fáradozásait!).

Mivel ráállni még mindig nem tudtam, egylábon ugrálva félig P.-re támaszkodva nyargaltam fel a klinika amjúlance részlegébe. Erősen neheztelek azokra, akik tudtak járni, mégis előttem mentek be a vizsgálóba (csókos ki szimulánsok). Kaptam némi gammasugárzást a lábamba, majd közölték, hogy még nagyobbra fog dagadni, meg mindenféle egzozikus színe lesz. Addig jó volt, mert tolókocsival fuvaroztak (itt jegyezném meg először ültem ilyen alkalmatosságban), de itt a saját lábamra kellett állnom. Az igazság az, hogy nem volt természetes a mosolyom.

Otthon mire a liftbe értem, majdnem összeestem, de aztán felküzdöttem magam a lakásba. Megtöltöttem, egy üveget vízzel, magamhoz vettem némi jeget, és bevonszoltam magam az ágyba. Úgy számítottam, ennyi vízzel kihúzom legalább addig míg a mentőegység megérkezik.

Harmadnapra jelentősen javult (mondhatni radikálisan) az állapotom, így ma már innen az alagsori iroda dohos félhomályából írhatom nektek ennek a hétnek a történetét. Láb a széken, öröm az arcon.

Vigyázzatok a lépcsőn! Értem?!

vidéki men

szógálati közlemény: ezúton üzenem, ha hétköznap el vagyok tűnve, akkor ne e-mailben próbálkozzatok, mert otthon nincs netem, mint tudjátok.

Tudományos pályára készülünk/rajta vagyunk, így tudjuk, a falszifikációs elv jegyében egy hipotézis mindaddig tartja magát, amíg az ellenkezőjét nem sikerült bizonyítani. Kizárólag ezért tettünk a csütörtökre tett megfigyelésem megdöntésére egy sikertelen kísérletet, ami kapcsán megállapítást nyert: a hétfők hegemóniája megtörni látszik, mi pedig még mindig be tudunk baszni csütörtökön is. Igen, én legalábbis biztos. Sőt magunk alá is tudunk hányni a piátol. Nem, nem én. És bele is tudunk feküdni a más által  szolídan elhelyezett gyomortartalomba. Igen, talán én, bár egyelőre tagadom. (A nadrágom mindenesetre a mosásban van.)

A csütörtök azért jeles nap, mert péntek reggel van a meeting, és a pesti kollégák (Tyson, Sármó) is lejönnek Szegedre. Ha már gyütt volt a kis csapat, úgy gondoltuk ránk fér egy kis lazítás. Én konkrétan annyi gyapotot szedtem a héten, hogy a gazdám meg sem korbácsolt (csak egy kicsit). Mivel megint le voltam égve mint a kávédaráló, felajánlottam, hogy beszállok az otthon levő Becherovkámmal, és a múltkori El Torrente maratonból visszamaradt 8 6 5 4 3 sörrel. Raktam még jeget is az ellátmányba (kis házias vagyok no).

El Charmonak van három nagyon szexi fehér-piros Dreher hűtőtáskája, ezeket lóbálva vonultunk végig a Kárász utcán, és értetlenkedő (ezek most buzik?), reménykedő (ingyen sört osztanak?), és megvető pillantásokat gyűjtöttünk közben az ott korzózóktól. Néhány nagydarab kopasz állat fiatalember ült az egyik kafé teraszán, és látszott rajtuk, hogy belefutott az elemzőszoftverük egy végtelen ciklusba.

El Charmonak el kellett mennie, mi addig elkezdtük beszűrni a söröket (húgymeleg ofkorz, mert a Tescoban a vörösbort hűtik, de a sört nem). Tyson kettőtől erősre (bunkóra) itta magát, és elzavart a szökőkút mellől egy párt, akik majdnem leették a húst egymást arcáról.
"Bazd meg a csajt" (vagy valami ilyesmi) Aztán integetett nekik, mert roppantul büszke volt rá, hogy ekkora paraszt. Kisvártatva fel is álltak, és elmentek (itt jegyezném meg, hogy a csaj miniszoknyája annyira rövid volt, hogy miután lerácigálta, még akkor is kilógott a segge belőle ingerlő vizuális élményt nyújtva a szökőkút közönségének).

Kisvártatva kiegészültünk három főre, és belevetettük magunkat a mulatozásba. Olyannyira emelkedett volt a hangulat, hogy sikerült vicceset is mondanom (sármó kifejezetten humorosnak találta), de sajnos nem emlékszünk rá mi volt az.
Mellettünk egy 10-14 évesekből álló brancs italozott. Össze is törtek zsinórban 2 Hubertust, amihez elmondása szerint kedves gyermekkori emlékek fűzik Charmót. Mi az egész eljárásrendet nagyon helytelenítettük, és kilátásba helyeztük, hogy az első adandó alkalommal elvesszük tőlük, mert milyen ez már?

Meg is kínáltak egy rettenetes ízű (unikum és ánizs íz, epekeserű, büdös lötty) Szerb eredetű cuccal, amit később (kissé őrizetlenül hagyták) meg is lovasítottunk. Én két részletben, egy elfolytott hányással tudtam csak leverni egy felest belőle, de N. (akiékhez később csapódtunk) az üvegből fogyasztott el belőle rettenetes mennyiséget.

Kicsit időviharba kerültem, de sebaj. Még mindezek előtt csatlakozott hozzánk ugyanis G., aki a Siemensnél "dolgozik", vagyis bassza a rezet álló nap. Tyson kicsit csökkentette a szociális tevékenységeit, és magába roskadva meditált az élet múlandóságán (vagy valami más emelkedett dolgon). Míg én felkerestem a környéken a biotoitoi-t, Ő sem tétlenkedett, ültéban összehányta a nadrágját és a cipőjét. Csinos kis hányástócsa kerekedett belőle. Szerintem evett gyrost, mert voltak erre utaló darabok a hányásban, de ő ezt tagadta.

Miután kirakta a kiraknivalót, kicsit vidámabb lett, és próbált bekapcsolódni a dolgok folyásába. G. már nem emlékszem mikor ment el (nemúgy), de elment (nemúgy). Charmót a narkolepsziája letaszította a lábáról, és melléfeküdt Tyson hányásának (gondolom, hogy el ne lopják). Néha ez az bele is lógott neki, de ő tagadja hogy "Belefeküdt volna Tyson hányásába". Kicsit szégyellem is őket, mert milyen példát mutatnak a fiatalabbaknak? Behánynak, belefekszenek stb. Én bezzeg végigkulturáltvoltam! Azt est vége felé találkoztunk A sok biológussal, akartunk lopni korsót, találkoztunk K1 fannal, aki bele is hugyozot a szökőkútba. Amikor a biztonsági megkérte ugyan ne tegye, közölte, hogy mostmár nem tudja abbahagyni, és opcióként nem bele, hanem a szélére pössent a kútnak. Megjegyzem ott szoktak négykézlábazni a kiskölykök. Amint ezt befejezte, az őrnek is bemutatta részletesen a K1 nevű nagyszerű sportot, egymásra is találtak, kívánom legyenek boldogok (bő gyermekáldást azt nem kívánok).

A kút másik felén voltunk, Sármót otthagytuk magzatpózban aludni a hányás mellett, és a biológusok fel próbálták kelteni bennünk az emberbaráti érzéseket. Át is hoztuk kisebb nehézségek árán (majdnem teljesen belefeküdt közben), leültettük a padra mögém. Nem figyeltem rá rendesen el is tűnt. Tyson volt az utolsó aki látta elsuhanni. Telefonon egyeztettek, hogy találkoznak a gumicsárda (mekdonác) előtt,  A telefonon feltett kérdésre miszerint hol van, annyit felelt, hogy nem tudja. Elmentünk Tysonnal a lakására, de ott sem volt, így kénytelen volt Tys nálam aludni.

Reggel meetingre be, főnök sehol, Sármót folyamatosan hívjuk nem veszi fel. Kezdünk érte aggódni, de én bizonyosra veszem, hogy nem történt semmi baja. Végre 11 órakor sikerül kapcsolatba lépni vele, kicsit értetlenkedett, miért nem költöttöük fel (azért bazmeg, mert nem tudtunk), ugyanis azt hitte, Tyson nála aludt. Be is futott némi késéssel. Hülyére röhögte magát Tyson nadrágján, ugyanis pont ezt a "bézs" színű farmert kapta tőlem Charmo is, amikor NEM hugyozta össze magát álmában. Tyson outfitje ugyanis kicsit
elszennyeződött az este folyamán, én pedig kölcsönöztem neki ezt a vándornadrágot.

Tömzsinek ezúton kívánok sok sikert a mai vizsgájához, ami miatt sajnos nem lehetett velünk.

vidéki men

sokallok.blog.hu - esetleg ne oda írd b+

sokallok - én is

baszni - meg sexelni is mi?, kis perverz!

kutyaval+baszni - az semmi... rozsomákkal barátom, rozsomákkal!

site:sokallok.blog.hu+Tyson - és elindul a hírnév felé

el+charmo - sármó is

hússütő+bohóc - nem is kicsit

ráczy károly - ő is népszerű

megissza+az+ősszes+spermát - ötvenes úriember (őszes) barátnőt keres

ágyugolyó+ember - az sem lehet semmi ("akinek az ágyu átlövi a fejét, nem megy mán a közértbe...")

Naaszondja...
Ha már egyszer SZMSZ, meg ilyen kemény dolgok, meg szigor, valamint meg is lettem szólítva közvetlenül, akkor kényszerűségből megnyilatkozom.

Noha Tömzsi az elején megkérdezte, hogy lesz-e ebből post, és noha azt mondtam hogy nem -ami őt kellőképpen meg is nyugtatta-, azért csak kénytelen vagyok írni.
Tehát a dolog Tömzsivel kezdődött. Ő P.-ékkel italozott, aki mint az este folyamán kiderült remek ember, mert noha kevéssé kedvel (ilyen-olyan mindenkin kívülálló okok miatt), azért elviselt, sőt még barátságos is volt. Úgyhiszem nagy szükség van ilyen toleráns, és nagylelkű emberekre a világnak. Tényleg.

Frittmann nem hiába lett az év borásza, így én is egy gyümölcsös illatú, de azért férfias, izgalmas savú Irsaival nyitottam. Egy üveggel természetesen. Annyit hadd áruljak el Tömzsiről, hogy van egy pont amíg hevesen (már, már gyanúsan) tiltakozik, hogy csak egy sör, csak egy üveg bor stb... Amint azonban ez az előírt mennyiség lecsúszik, Ő maga változik korábbi elveinek legharcosabb ellenfelévé.

Tömzsi sajnos ízlésrepedésben szenvedett, és hiába próbáltam támogató sínbe helyezni a sérült szervet, fájdalomtól fintorba torzult arcát látva nem volt szívem kényszeríteni, ezért az este hátralevő részében a Fritzek (lásd alább) hathatós anyagi támogatásával szolid italozásba fogtunk, aminek áldozatai  inkább a Tokaji-borvidék förtelmes szirupjai nedűi voltak.

Most lehet hogy magamra vonom nemcsak a borászok, de Hermésztől kezdve Sauronig mindenkinek a haragját, azonban nem tudom elhallgatni az édes borokkal kapcsolatos meglátásaimat.

Ad 1. Az édes bor SZAR! Igen, így nagybetűvel, dőlten, kövéren, aláhúzva.
Ad 2. A cukorból alkohol lesz, és ha a bor cukros, fel akar forrni.
Ad 3. A kénvegyületek többnyire mérgezőek, és mint ilyenek, megölik a jószágokat a borban, és nem engedik újra felforrni az üvegben.

Tanult borászok elárulták, hogy a fehérborokat lehet stabilizálni többek között ilyen kénes varázslatokkal, valamint egy részecskeszűrővel is, ami kiszűri az élő jószágokat, és ha steril körülmények között lepalackozzák ezután a bort, akkor akár intravénás használatra is megfelelő lenne ;-). Nyilván lehetne még pasztörizálni (magyarul felhevíted nagy nyomáson, ahogy a sörrel is teszik pl.), de szerintem, ez nem tesz túlságosan jót a bornak.

Míg az 1. számú metódus occó, a 2. számú meglepő módon (a szűrő kurvadrága, és ugye el is tömődik) nem az, sőt! Ennek is köszönhető, hogy az édes borokat, főleg ha nincs full alkoholra kiforrva (vagy cukrot basznak bele, hogy a kezüket törné szilánkosra egy faroló Zil), akkor szénné-fossá kénezik.

A kémiai részletekkel nem untatnék senkit (lásd melléklet), a lényeg, hogy olyan bizbazt tesznek bele ami vízben oldódva különféle kénvegyületekké alakul mint pl a kénessav. Én ezektől kurva szarul leszek másnap, olyannyira, hogy a rosszullétem megakadályozza, nemcsak azt hogy részleteiben felidézzem azt a bizonyos estét, de azt is, hogy másnap kimenjek borfesztre (lásd szintén a mellékletet az élettani hatásokat illetően).

Egy szó mint száz: óvatosan azzal a kénnel, mert a valagadban gyújtok meg belőle egy ökölnyit borászbácsi!

Ennyit a vinokemikáliás mérgezésről (szép szó mi? én találtam ki!).

Az este kétségtelenül legnagyobb attrakciója az a nemzetközi buzi (ezúton határolódik el ettől a kijelentéstől a blog szerkesztősége, és jelenti ki hogy a melegek fontos, és tiszteletre méltó tagjai a társadalomnak), akinek a bemutatásához kétségtelen hogy fotóra lenne szükség. Megpróbálom olyannyira plasztikusan bemutatni, amennyire csak telik tőlem.

Tehát... Képzeljünk el, egy pocakos 40 körüli (hajléktalan 30-as), kisség kócos figurát, akinek az arcán gyermeki mosoly ül, látni engedve szabályos fogsorát, aminek egyetlen hibája szembetűnő csupán, de az nagyon, lévén hiányzik a felső jobb 3-as foga.

Szóval Gergr Clooney-s nevető szem, széles mosoly, a kócos hajba húzott kötött piros sapka, ami csak a feje búbját fedi. Fülében feltűnő csillogó szirszarok (fülbevalók).
A ruházata áll mindezek melett egy feszülős, hasvillantós top-ból (hozzá szőrős sörhas), egy fehér színű, testre feszülő (szerintem cipőkanállal mászott bele) háromnegyedes nadrágból (piros csík oldalt), ami vagy bringás nadrág, vagy -ami valószínűbb- utánzat amerikai focis nacimaci. Esetleg egyszerűen női halásznadrág. A zsebei félig nyíltak a csípőjén annyira feszült. A cipőre nem emlékszem. Az egész lényét a hangja (és természetesen a mondanivaló, de arról később) koronázta meg. Olyan affektatív, nyávogó, bizalmaskodó buzihang. De durván. Nárai "odacaptam a falhoooz" Tamás hozzá képest öblös, férfias bariton.

Az a baj, hogy nem emlékszem mit hordott öszze, de kb arról szólt a dolog, hogy heherészett ("ez nagyon ott van, hehehehe..."), kellemetlenkedett (amíg nem kapott cigit, meg bort), és nemzetközi sztorikat mesélt, amiben minden második mondatban eggyel több millió szerepelt, valamint eggyel több világhatalom.

Később elpályáztunk és ittunk 500ft os bort (neeem nem decije ÜVEGJE), amitől végleg meg lettünk zakkanva. Valamint sok hasznos információval lettünk gazdagabbak, miszerint a M. pincészet borai azért büdösek, (penetráns élesztőszag) mert fahordóban érnek. A többi (ami nem büdös, tehát az ÖSSZES) az fujj savállóacél, köp, köp, de eeeez... Ez fa. Értem én, csak mosni kéne kéremszépen, van ahol a hordómosás tovább tart mint az egész szüret, mert adnak arra, mi kerül ki a kezeik alól (tudom én nem értek hozzá, az a jó ha büdös). Értem én hogy tradíció, meg sajnálja azt a fincsi penészt kimosni a dédfater hordóiból, de azért na! És a többiek, akiknek NEM büdös a bora, kikérik maguknak, hogy mind acél, meg reduktív, meg fuj nem tradícionális. Amúgy szintén nekik, (hogy ne lehessen azt mondani hogy fikázok), gratula a címkékért, még nem láttam igényesebb papirost borosüvegen.

Találkoztam még régi cimboráimmal (a fox kids személyesen, ami egy külön történet), és valahová indultam, de megálltam ingyen inni (és a pulton mustrált szarvasgombáról diskurálni az egyik helyen). A tulaj úgy be volt baszva mint én. Kafa volt, de ezután nem világos, hogy mit oder ohne búcsú váltunk el Tömzsivel.

A másnap olyan volt, mint azt a lenti melléklet jósolja, fejfájás, hasmenés, majdnemhányás, gszóval pfujj. Ja és a szamorodni spec aromája penésszel vegyülve a számban. Háromszoros ÖEJJ!

Akkor igyak legközelebb édes bort, amikor ingyen van lehetőségem van rá nagyon muszáj! (akkora bunkó vagyok, hogy elsőre "ly"-al sikerült leírnom)

"A kén-dioxid és a kénessav sói (a szulfitok) az egyik legáltalánosabban használt, legősibb adalékanyagok egyike. Az élelmiszerekben a szulfitok bontják a a B1-vitamint. A szulfitra érzékeny embereknél fejfájást, rosszullétet, hasmenést, rosszabb esetben anyagcsere- vagy idegrendszeri zavart, asztmarohamokat, még súlyosabb esetben anafilaxiás sokkot idézhet elő. Főleg a fehér borok, pezsgők, szárított gyümölcsök, lekvárok tartósításához használják. A kén-dioxidról kokarcigonén hatás feltételezhető (más anyagokkal együtthatva elősegíti a rák kialakulását)."
forrás: http://www.allergiainfo.hu/inda20ea.html

<táblázat kigyökölve, mert hogy néz má' ki?>
forrás: http://www.kotikvf.kvvm.hu/allapotertekeles2004/02legszennyezes.htm

 

Bár temérdeknyi más teendője lenne az embernek, mégis munkál benne a látens sznob énje, ami nem teszi lehetővé, hogy megfossza magát a drága borok tömegnyomorban történő fogyasztásától, vagyis az évente megrendezett borfesztiváltól való távolmaradástól. Ennek jegyében dupláztam is a fent nevezett rendezvényen, mivel az első napi szégyenteljes teljesítményemet nem hagyhattam annyiban.

Szerzőtársaim érzékelhetőleg nem veszik kellő komolysággal a blog írását, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy bár tegnap igencsak autentikusnak nevezhető forrásból, magától vidéki mentől értesültem akutt másnaposságáról, amit minden bizonnyal egy előző esti borfesztes ivászatnak kellett megelőznie, annak leírását mégsem tette meg. Nem is tudom, hogy lehet ilyet tenni a bejegyzésekre éhes olvasótáborral!
Éppen ezért magamnak vindikálom a jogot, hogy ezért elmarasztaljalam a többieket, illetve blogunk küldetését és Szervezeti és Működési Szabályzatának (SZMSZ) alapjait megfogalmazzam, több heti működésünk után.

Küldetésünk:
Szórakoztatás a grafomán énünk kiélésén túl.
A felületes olvasók talán csak néhány félalkoholistának induló suhanc lerészegedésének történeteit látják bejegyzéseinkben, és ezeken mulatnak jól. A tudatos sokallok blog olvasók azonban a sorok között megbúvó éles társadalomkritikát, szociológiai körképet is konstatálják (elég csak a sznobbulis, vagy néhány más szösszenetre gondolni), ezért válnak remélhetőleg rendszeres és lelkes olvasókká.


SZMSZ:
Lényegében 1 pontban meg is tudom ragadni, azt hiszem. Legfeljebb ha később még eszembe jut valami, akkor még módosítom a listát (mint az Állatfarmban).

1.) Ha annyit ittál, hogy másnap este 6-kor még mindig szarul vagy, és nem is mégy el borfesztezni, holott elhívtak, akkor az előző estének elég jól kellett sikerülnie, vagyis a minimum, hogy megpróbálod összeszedni az emlékeidet, és megosztod azokat a publikummal.

Csak, hogy jó példával járjak el, rövidesen (még az is előfordulhat, hogy csak holnap) én is blogra vetem a pénteki borfesztes élményeimet.

Marad tisztelettel, és ajánlja magát:
El Charmo

Álljanak hát itt Gergő barátunk hiánypótló emlékfoszlányai a korábban említett szombati telefonbeszélgetésünkből:

"Gergő Vs. El Charmo telefonbeszélgetései (részlet)

Gergő: Halló!?
El Charmo: Nem hallak bazdmeg!
G: El Charmo.... halló... én itt vagyok
EC: Hihihi, bááámmeg
G: El Chaaaarmoooooo
EC: Miiiiiiii? Te most merre vagy?
G: Fő fasor, 10 sörkert.
EC: Akkor gyere ide a Hintalóhoz
G: Nem megyek, gyere a sörkertbe
EC: Hihihi, báááámmeg, hány óra van?
G: fél 10
EC: Fél 10 bááámmeg?
EC: Hihihi, van egy gecire vicces történetem.
G: Igen?
EC: De nem mondom el...
...
EC: Felszálok egy buszra és találkozunk sörkertben.

Sörkertben:
EC: Nem megyek mert hazajöttem.
G: Rendben, majd iszunk Pesten.

5 perccel később
EC: Na hol vagy?
G: Sörkert.
EC: Akkor megyek oda.

10 perccel később
EC: Szereted a retket?
G: Nem, de hozhatnál 10 kiló csirkelábat.
EC: Szereted a retket, vagy nem bááámmeg?
G: Szeretem,
EC: Akkor viszem neked."

Köszönet érte Gerghunak, akinek innen is üzenjük, hogy most is sörözünk az albérletben.

A beígért retket legnagyobb bánatomra nem szállítottam le a megadott helyre, a megbeszélt időpontban, viszont azóta busásan kárpótoltam Gergőt 22. születésnapja alkalmából 22 szem retekkel.

Az volt, hogy igen, Charmo nagyon megkészült a Szent István téren (szundított is egyszer a padon amíg és csövelni voltam). A feladatokat maradéktalanul megoldottam, még emlékszem is rájuk (Charmoéra is, amit Ő viszont NEM tudott megoldani. A feladatok a szerkesztőségben átvehetőek.

Én baszogattam is, hogy mennyire megkészült, neki ez kikezdte a büszkeségét és sértetten azt gurgulázta vissza, hogy: Mért? Mert te nem? És olyan negédes vigyort vágott hozzá, mint Rácz Józsi az ovodában miközben beszart. (aki ismeri Charmot tudja, hogy ez a kötözködős mosolya)

A fölényeskedő sekélys öröm nálam is csak addig tartott, míg nekem is be nem ütött a cummó (bár az már +3 sör és +2 Becherovkával késsőbb volt az Elixírben. Erre rátermeltem még két istennyilát a Szotéban, ahol Anikó egyik pajtását gyakorlatilag elüldöztük Sörmennel (bár az aktívabban geci én voltam és ezt nem büszkeségből mondom). Azt elégelte meg, hogy súlyosan dehonesztáló megjegyzésüket tettünk a nemi érdeklődésére, ami ugye senkit nem zavar, és mi maximálisan akceptáljuk. Bár anikó szerint nem buzi, csak "táncos". Kérdés milyen, mert ahogy táncolt, az bármelyik buzibárban teltházas show lenne.

TERMÉSZETESEN csak irígyek vagyunk!

A szombathoz no comment Charmo megint megmutatta, hogy le kéne rá cserélni 1-2 Kossuth szobrot. Aki ingyen tud berugni, az a szememben a legnagyobb magyar. (ezt neki a jobbikos fasznak, és igen tudom hogy nem Kossuth volt a legnagyobb magyar, csak szerintem Őt kéne lecserélni)

Megígértem Sepinek, ha képes lesz elcsábítani szombaton is inni, ez lesz a bejegyzésem címe. Hát kellett ez neked Sepi!? Ő pedig nem aprózta el olyannyira elcsábított, hogy egész napos ivászatot szervezett nekem.