Nem, nem erről lesz szó. Sokkal inkább valami még szenzációsabbról, a Teszkó Vájt Rumról. Szerintem: TÉRDEN KÉNE FÚRNI azt a gyökeret, aki ezt a szart kitalálta.

El Charmo már beszámolt tegnapi történésekről, így nem sok tájékoztatási feladat hárul rám.
Annyit leszögeznék, hogy tegnap nem teletubbyra ittuk magunkat, hanem egyenesen Balamoryra. Ez annyiban különbözik a teletubbytól, hogy gyakorlatilag megszűnik az agykérgi tevékenység, a nirvána szerű mosolyon kívül semmi sem utal arra, hogy van agyunk. Ugyanezt a hatást el lehet érni Ballamory-nézéssel is, de úgy veszélyesebb. Charmonak volt is egy komoly esete ezzel másnaposan, történt ugyanis, hogy nem tudott elkapcsolni, paralizálta a műsor.

A futóverseny bennem is mély nyomokat hagyott (ill. rajtam is). El Charmo eredendően gonosz ötlete, hogy fussunk versenyt a pivóig (és úgy rémlik valami komoly tétje is volt, egy sör vagy valami) legnagyobb meglepetésére termékeny talajra hulott, mert bár valószínűtlen volt, de belementem. Olyannyira, hogy neki is iramodtam, és a fehér szenzáció fájdalomcsillapító, és bátorító hatása miatt egész erősen kezdtem. Sármó rájött, hogy nem tréfálok, és valóban nyerni akarok, ezért üldözőbe vett. Már éppen lehagyott volna, amikor hirtelen ötlettől vezérelve taszítottam rajta egy nem is kicsit, és ő az elmondottaknak megfelelően a bokorban landolt. (Ezúton kérek bocsánatot szegény Sármótól, bár ha nem mondom el neki, nem is emlékezne rá.) Én vissza sem néztem. A célban fordultam csak meg, és akkor vettem észre, hogy az üldözőm nincs sehol. Egy ideig topogtam, aztán elindultam felkutatni.

Meg is találtam, ott nyöszörgött a bokorban. Felsegítettem, ami elég nehezen ment, mert nem nagyon volt képben. Hálaképpen viszonozta a kedvességemet, és egy alapos verést is kilátásba helezett. Én a bokron átkelve, kisebb nagyobb sérüléseket szerezve elmenekültem. Próbáltam békülékeny hangot megütni, így egy erőteljes melkasra mért ütéssel Charmo megtorlottnak nyilvánította a dolgot, és boldog egyetértésben szálltunk alá a pivóba. Ott rémlik, hogy esetleg találkoztunk a biológus branccsal. Hazafelé az út elég kemény volt, mert a futóverseny eredményeképpen elég durván fájt a lábam, de Charmo bajtársi segítő kezet nyújtott (van egy halovány emlékem, hogy rá támaszkodva botorkálok) amit ezúton is köszönök szépen.

Otthon a lakótárs lány segített kikötni cipőmet, mert kissé rosszul koordinált volt a mozgásom. Mivel már érintésre is fájt a bokám, nem kockáztattam a zokni és a fásli eltávolítását a hagyományos módon, helyette ollóval levágtam. Erre csak reggel jöttem rá a zokni, és a fásli romjaiból. Jó szokásom, hogy otthon ilyenkor idióta vagyok, és csapkodom az ajtókat, meg mászkálok a lakásban. Most sem történt másként, és kicsit már kezdenek csúnyán nézni reám az albérletben. Előre félek mi lesz ma este, mert T. ma államvizsgázik, és megrendelt egy Teletubby_2.4/b minőségű mulatságot.

Nem vagyok az a beszari fajta, ha ilyesmiről van szó, de kemény lesz az tuti.