"Ha másnap reggel valaki azt mondja Sztyopa Lihogyejevnek: "Sztyopa, főbe lőnek, ha nem kelsz föl ebben a minutában!", akkor Sztyopa azt rebegte volna elhaló hangon: "Lőjenek főbe, csináljanak velem, amit akarnak, de nem kelek föl!"
Nemcsak fölkelni nem bírt - úgy érezte, a szemét se tudja kinyitni, mert ha csak megpróbálja, villám sújt le rá, és azon nyomban darabokra szaggatja a fejét. Koponyájában súlyos harang zúgott, szemgolyója és lezárt szemhéja közt tüzeszöld szegélyű barna foltok úsztak, azonkívül émelygett, és valahogy úgy érezte, ez az émelygés egy tolakodóan kitartó gramofon muzsikájával függ össze.
Megpróbált visszaemlékezni a történtekre, de csak egyetlenegyre emlékezett: előző este valahol - ki tudja, hol - állt, kezében asztalkendő, és meg akart csókolni egy hölgyet, miközben fogadkozott, hogy másnap pontosan déli tizenkét órakor meglátogatja; a hölgy azonban szabadkozott, mondván: "Ne jöjjön, nem leszek otthon!" Sztyopa azonban makacsul kitartott a magáé mellett: "De én igenis elmegyek!"
Most azonban sem azt nem tudta, ki az a hölgy, sem azt, hogy hány óra, s milyen hónap hanyadika van; s ami még ennél is rosszabb, azt sem tudta, hogy hol van. Megpróbálta tisztázni legalább ezt az utóbbit, s ebből a célból nagy nehezen kinyitotta leragadó bal szemhéját. A félhomályban valami tompán megvillant, Sztyopa fölismerte a tükröt a két ablak között, és tapasztalta, hogy otthon van, hanyatt fekszik az ágyán [...]
Sztyopa tehát felnyögött. Be akarta hívni Grunyát, a bejárónőt, hogy piramidont kérjen tőle, de még idejében meggondolta, hogy ez ostobaság volna, hiszen Grunyának úgysincs piramidonja. [...]
Sztyopa ekkor megmozgatta lábujjait, és ebből rájött, hogy fuszeklistül fekszik az ágyban; végigsimította a hasát, hogy megállapítsa, nadrág is van-e rajta, de nem sikerült megállapítania. Végül is belátván, hogy egyes-egyedül van, nincs, aki segítsen rajta, elhatározta, hogy fölkel, bármily emberfölötti erőfeszítésébe kerül is.
Erőlködve kinyitotta csipás szemét, és meglátta magát a falitükörben: haja borzasan meredez, puffadt, másnapos arcát fekete borosta nőtte be, szeme bedagadt, öltözéke piszkos ing, de gallérral, nyakkendővel, alsónadrág és zokni."
Ajánlja magát, marad tisztelettel,
Mihail Afanaszjevics Bulgakov
