Kedden a szűkös lehetőségeimhez mérten két vizsgán is sikeresen szerepeltem. Ezeket a szűkösként jellemzett lehetőségeket az életemben először látott előadó verbális inzultusa is igazolta, aki egy hozzá intézett kérdésemre úgy felelt, hogy nem a vizsgán kellene kitaláljam a tananyagot, az a könyvekben (600-700 oldalas) feketén-fehéren szerepel. Én erre csak anyit tudtam válaszolni, hogy ha már egyszer itt vagyok, tovább próbálkoznék a kitalálós (szerintem inkább gondolkodós) módszeremmel. Végül mégis csak siker koronázta mindkét megmérettetésen való részvételem, mindemellett Balázsról kiderült, hogy ő is vizsgázott aznap; az események ezen konstellációjából pedig már törvényszerűen következett, hogy sörözni fogunk!
Le is fixáltuk a találkát, de mivel a második vizsga eredményhirdetése elhúzódott Pesten, így én csak 10 órakor tudtam találkozni a meglehetősen ittas Balázzsal valamint a totálisan részeg Sepivel. Miután leestek a buszról, az elmúlt időben ismét egyre többször jó szolgálatot tevő Dugonics teret céloztuk meg.
Balázs igazán boldog embernek tűnt, amit a korábban elfogyasztott fél üveg white rumom túl az a tény biztosította még, hogy egy bizonyos Jánosnál (aka. mosolygós gyilkos) 5-ös érdemjegyet szerzett a nap folyamán. Efölött érzett boldogságát úgy próbálta rámragasztani, hogy 1 napon keresztül folyamatosan erről beszélt. Mikor épp nem erről szólt a diskurzus, akkor Sepi próbált belefolyni a beszélgetésbe két bóbiskolás között: történelmi kiselőadásából pedig megtudhattuk, Jelasics bánnak szegedi tartózkodása alatt majdnem kiverte a fogát egy folklór műszer, vagy ismertebb nevén ágyú. Bár nyilvánvaló kudarcra volt ítélve abbéli kísérletem, hogy a többiek részegségét akár csak meg is közelítsem, én azért mindent megtettem az ügy érdekében: többek között elfogyasztottam a még tavaly vásárfiaként kapott Pelinkovacomat, amelynek üvegére egy kagyló volt erősítve, és ami Sepi fantáziáját módfelett foglalkoztatta, hogy az mégis hogy és főképp miért kerülhetett oda. Ez már közelgő kipontozódásának előszele volt. Haza is ment rövidesen, mi pedig Balázzsal még lementünk a Sánta Egérbe (én a kizárólag a bejáratot érintő, átfogónak semmiképp nem nevezhető renoválás óta először), itt viszont már csak én igényeltem a sört, Balázs passzív üzemmódban folytatta a továbbiakban. 2 óra körül már otthon is voltunk.
Sepi másnapi üzenete igen árulkodó tud ám lenni:

A tegnapi nap igen sok nyitott kérdést hagyott bennem. Miért hívtam fel a Zsoltit 11 kor? Hogyan kerültem a dugonics térre? És tényleg volt valami kagyló a pelinkovacodon?

Vagy csak simán inni akart Balázs, vagy pedig mikor elváltunk, még tényleg megbeszéltünk másnapra is egy kis italozást, minden esetre erre hivatkozva hívott délután. A verkli ment tovább. Kötetlenül sörözgettünk is, amit egy ízben egy igazán kellemetlenkedő ember zavart meg. Az a fajta erkölccsősz, aki úgy oszt téged, hogy amikor válaszolsz, azt pont leszarja, csak legyintget, majd folytatja az okoskodását. Ja, és nem mellékesen nincs is igaza, amivel ő persze nincs tisztában. Még két sör, és túltettük magunkat a történteken.
A folytatáshoz meginvitáltam Sepit is, aki útba ejtett minket, és az általam kölcsönadott pénzeszközökből meglepett minket egy olyan white rummal, mint amitől előző nap sikerült olyan szépen elkészülniük. Kísérőként Meggy Márkát választottunk.
El is kezdtünk Sepiék előző esti szintjére kerülni, amikor én valami furcsa okból kifolyólag tőlem szokatlan módon lélekben agresszívvé váltam, és mentális lökdösődésbe kezdtem, illetve néhány kisgyermek drótszamarára is szemet vetettem.
Erősen fújt a szél, a minket érő nedvességet a többiek azzal is magyarázták, hogy a szökőkútből fújja csak oda a szél. Mikor már akkor is hullot ránk a víz, amikor a szökőkút épp nem köpte a vizet, illetve borsónyi jég hullott alább, kénytelenek voltak revidiálni álláspontjukat, ellenben teret hódított az az általam is képviselt álláspont, hogy ez bizony az égből ered, és esőnek hívják.
Kénytekenek voltunk menedéket keresni, amit meg is találtunk a Milleniumi Kávéház teraszán. Mivel további 50 ember is eképp okoskodott, állóhelyre is alig volt módunk szert tenni. Itt kezdett aztán csak igazán elszabadulni a pokol, miután találkoztunk Balázs néhány tesis csoporttársával... Mivel a buzizás a blog szellemiségével erőteljesen ütközne, mert ugye tudjuk, hogy ők is legalább olyan hasznos egyedei a társadalomnak, mint a mainstream tagjai, így inkább azt kell mondjam, a társaság egyedüli "férfi" tagja egész bizonyosan alternatív szerelmi szokások rabja. Megálapításomat azonban nem bírtam magamban tartani, és akkor nem is tudtam ilyen szépen fogalmazni. Tudtam én azt azért, hogy ezt diszkréten kellene közölni a többiekkel, csak kicsit elszámoltam magamat: oda hajoltam úgy hiszem első körben Sepi füléhez, hogy a nyilvánvaló megállapításomat megosszam vele, arról azonban megfeledkeztem, hogy ilyen körülmények között nem kell úgy a fülébe ordítsak, mintha egy focimeccsen lennénk, olyanon, amin ráadásul nézők is vannak, és hangzavar. Vagyis a finom dzsessz zene közepette sikerült 5 centiről úgy belerivalljak Sepi fülébe, hogy "Te figyelj már ez a gyerek masszív buzi!", hogy azt az egész terasz hallotta. Az még talán nem is lett volna gond, ha ezt egyszer játszom el, mert mindenkivel megesik, hogy botlik egyet az életében, de sajnos a debütálás után még néhányszor előadtam ezt a jelenetet. Főleg akkor, ha megszólalt az illető, azt nem bírtam ki nevetés nélkül, meglehetősen vicces hangja volt szegény párának. Intoleráns teletubby lényem ellenére is jó társaságnak bizonyulhattunk, mert tevékenységeim dacára is még jó ideig ott boldogítottak mindket.
Mivel tömve volt a hely, nem állt módunkban leülni, másnap kizárólag ezért hittem azt, hogy nem érhetett utól a narkolepszia. Emlékeim hiánya ellenben minden kétséget kizárólag feltételezéseim ellenkezőjére engedtek következtetni. Főleg, mikor megtaláltam a zsebemben a többiek által elrejtett üzeneteket. Balázs annyira kész volt, hogy nem lehet elolvasni teljes egészében, amit írt, annyi azonban kivehető belőle, hogy fejébe szállhatott a korábban említett 5-ös vizsga, mert olyasmit vetett a lapra, hogy ő mekkora penge algából, Sepi pedig azt ecsetelte a lap túloldalán, hogy milyen jó fej, hogy nem firkált össze. Mondanom sem kell, mégis találtunk ülőhelyet, a többi onnan kitalálható.

Maradnék tisztelettel, és ajánlom magamat:
El Charmo