Ez a beszámoló némiképp még visszanyúlik kicsiny hazánkba, mivel csütörtökön (vagyis az utolsó napomon) még sikerült néhány sört elfogysztani otthon is és ebből következvén vicces kis éjcaka kerekedett. No de hol is kezdjem...talán ott hogy mindennek Tys az oka, na jó nem is de ő indított el a lejtőn délután öt körül Pesten 2.5 sörrel (azért 2.5 mert édesapám türelmetlen és rosszul időzítő tipus és ha menni kell hát menni kell). Ezek után könnyes búcsút meg azt mondtam Tys-nek hogy igya meg a maradék sörömet amire ő azt vállalta hogy bárcsak többször mondanék ilyet, nahát igen ez az ivócimboraság. Ezek után fontos és ritka állat lévén volt egy másik találkozóm is immár Szigetszentmiklóson (meglepő tudom de ott is élnek emberek, sőt kocsma is van ami elég olcsó is). Az italozás lightosnak volt szánva mivel mégiscsak az utolsó estém és illet volna hazaérni időben, meg a repülőt sem vicces összehányni, dehát közbeszólt az élet. Úgy történt hogy miután záráskor, ami megdöbbentő módon 10 óra, végre sikerült lerázni a ránktapadt és magukat észre nem vevő 2 embert, úgy gondoltuk hogy kárpótoljuk magunkat egy sörel az elszenvedett sérelmekért, ezért a teljesen helyesen kb 20 méternyire levő éjjelnappaliban vettünk fejenként két töltetet amivel a hideg sör készletet ki is merítettük ezért ha nem lányok lettünk volna (ja én csak pseudonő vagyok) az az úriember aki orra elől vittük el az uccsókat tuti megvert volna minket, de igy csak kedéjesen elcsevegtünk. Ezek után a közel levő parkban tanyáztunk le ahol igen nagy volt a forgalom. Szó szót, sör sört követett és kellemes állapotba kerültünk amit meg is örökítettünk kb 50 darab pikáns fényképen (nem, nem publikusak). Ezt a procedúrát egy eszméletlenül a pad háta mögött fekvő ember végigélvezte, aki szlalomozva került oda és a mi padunk háta mögötti füvet nagyon szimpatikusnak találta, ezért ott elhemperedett és aludni kezdett. Csak sokkal késöbb vettük azt észre hogy a fiatalember valószínű pisilés közben fáradt el mert a gatyája félig letolva és hát ékessége teljesen kilógva maradt. Ezen felbuzdulva jónéhány fotót készjtettem erről mindenféle zoom beállitást kihasználva. A fiukát akár hőmérőnek is használhattuk volna mert az idő előrehaladtával és a hőmérséklet csökkenésével a méretek is csökkentek ugyebár. Ezt ő még azzal tetőzte hogy egy idő után hasra fordulva kellemesen el is szellentette magát. Nos ez az este igy zárult. Másnap nedves búcsút vettem m.o.-tól meg az életemtől is egyben, ezért nem voltam vicces kedvembe a repülő út alatt. Ezért ahogy megérkeztem Liverpoolba rögtön buzgó telefonálgatásba és buliszervezésbe kezdtem. Sok időt hagytam a célközönségnek mert annak ellenére hogy én este 7 re már ezen a nyomorul szigeten voltam, a lakást csak éjfél előtt pár perccel sikerült megközeljtenem, mert én keményen játszom ám 2 buszos átszállással...no ennyit errő. Kb 15 perc tusolás+cicomázkodás után már itthon sem voltam, összeszedtem bulipartneremet akit ezennel be is mutatnék mert ő állandó szereplője a buliknak, ő Eve, cuki angol leányzó aki nem veti meg az alkoholt sőt...miután a busz megint nem jött (nem meglepő hozzáteszem) hivtunk taxit urasan és a szokásos olcsó előriszálós helyre vitettük magukat. Ott gyorsan ittunk 2 pörgetőt, mert egy pöttyet azért el voltam pilledve, meg találtunk 65 pence-t (mindet összeszedünk és ellopunk ált.), tovább is álltunk a kedvenc helyünkre ahol már csak gyökereket gyüjtögettünk (abból nincs hiány sose), Eve kb 7-et, ezekből néhány mindig akart valamit adni Eve-nek, cigit, sört stb, rendes gyökerek legalább nem? Nos semmi extra vicces nem volt ezután, csak bekurtunk ahogy szoktuk és rajtunk kivül a 60 millió itt élő csinálja minden péntek+szombat és a keményebbek vasárnap este is. Aztán fogtunk taxit (a hazaútra ált nem emlékszünk, de most rémlik valami szal valamit elrontottam), itthon üdvözöltem a "kedvenc" bérniggeremet aki ezúton rájött hogy visszajöttem. Ami másnapra meg mára maradt az a csúnya valóság meg depresszió...

Remélem senkit nem untattam, ha igen igy jártatok, ha nem akkor örültem!

<update>
Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a miklósi fiúka sudrimankójáról készült fotókat megoszthassam a nagyérdeművel, ezáltal is bizonyságot téve nagyfokú számítógépes jártasságomról.
Eddig némileg akadályoztatva voltam a kivitelezésben, de most annál nagyobb szeretettel tesszük őket közszemlére.
Mivel azonban szorult belém némi emberség, cenzúráztam egy kicsit, így a kínos részleteket néhol a paintbrush jótékony homálya takarja; vegyük csak egyből az első képet: hát piszkos a körme! Mit szólnának hozzá a szomszédok!

El Charmo

</update>