Igen, ebben az osztásban sikerült részesedjek tegnap a sznob buliban a sznobában (arra felé igazából lehet, hogy living rúm). Meg kell hagyni, nem sikerült igazán harmonikus kapcsolatot létesítsek a szegedi villanegyed őslakosaival. Pedig én mindent megtettem az ügy érdekében, a face csekken még át is mentem, a dressz kódom azonban mutatott némi hiányosságot (pedig nem is a Gyuri féle szerelésben jelentem meg). Fölvettem ugyanis egy öblös betűkkel, REPLAY fölirattal - a szabadkai piacon igény szerint- teleírt long-sleeve (azért tanultam tegnap este is valamit) felső ruhadarabot, ám ez mégsem lendített sokat társadalmi megítélésemen. Rá kellett döbbenjek, ők máshogy ruházkodnak: nincs szükségük az öblös betűkre, helyette elhiszik egymásnak, hogy amit viselnek az vagy Zsivenzsi, de minimum, hogy egy Tom Télylor. (Minden esetre apró betűkkel a hitetlenkedők számára ott szerepelnek ezek a feliratok is.)
Szerencsére az a gyanum nem igazolódott be, hogy egyedüli nem sznobként való meghívásom hátterében az a tény kell, hogy álljon, hogy az estében betöltött szerepem arra fog korlátozódni, hogy engem rituálisan föláldoznak a sznobizmus oltárán, mert ez így nekik bejön. Az egy ujjon megpörgethető BMW kulcsok arányát számszerűsítő mutatóra nézve egyébként is meglehetősen hátul kullogtam, úgyhogy komoly okom volt az aggodalomra. Ennek a számlájára írom azt is, hogy még csak véletlen sem hozott össze a sors egy SZDSZ-es hölggyel sem. (Itt most nem kell pártpolitikára gondolni, az SZDSZ az a SZopcsi-Dugcsizzunk, hiszen úgy is SZnobok vagyunkat hivatott reprezentálni.) Egy kisebb kudarc is ért ezen a téren, ugynis mikor letelepedtem egy hölgykoszorúba 4 teljes mondatot sikerült elsüssek, amik hiába voltak egytől-egyig fergetegesek, mégis úgy vélték, ők otthon kicsivel jobban fogják magukat érezni (talán, mert én nem leszek ott).
Így esett, hogy egyre másra fogyasztottam az embereket, mert az úgy nekem határozottan jól esett, hogy a konvencióik ellen tüsténkedek (még a punk zenét sem szeretik különösebben). Ekkortájt tettem azt a felfedezést is, hogy bár egytől egyig remek emberekkel és kiválló jellemekkel hozott össze a sors, ők mégsem feltétlen tudják egymás neveit, hanem cserébe állandó jelzőkkel illetik egymást. Úgy, mint az XYZ Zrt. tulajának a fia, vagy én mondjuk az ápolatlan külsejű (azért mégis elég sármos - a szerk.) alkoholista névre hallgattam.
Gergő ma reggel az összes elkövetett aljasságom ellenére is azért még felkért a buli jó Lumnitzer-nővér módjára történő leosztályozására, amit én csak az igen tekintélyt parancsoló 10-ből 20-as SZ-mértékkel tudtam jellemezni. (Az SZ az sztendsz for sznobizmus) Bár így utólag be kell lássam, kissé bőkezűen osztottam a pontokat, mert mégsem szolgáltak föl fókazsírban sült pandamackót vagy egyéb kihalással fenyegetett állatot, ízlésesen elrendezett szarvasgombás körettel, mint ahogy én elvártam vola egy ilyen típusú eseménytől.
Valamik még azt hiszem történtek, csak most azokra inkább passzívan emlékezek, semmint aktívan, így leírásuk ennek megfelelően el is marad.
Helyette maradok tisztelettel, és ajánlom magamat:

El Charmo