Nos, vegyük végig milyen jelek esetén gyanakodjunk, hogy Karesszel ittunk elöző este:
- Értelemszerűen nem sok mindre emlékszel az elöző napból.
- Mikor felébredsz mindened fáj. Nem csak másnapos vagy.
- Mikor a tükörben szembesülsz meggyötört, másnapos ábrázatoddal, ijjedten veszed észre, hogy tested úgy nézki, mintha egy hetet töltöttél volna Amsterdamban egy dominánál. Kék zöld nyomok mindenütt.
- Kibaszott büdös vagy.
- A csöcscsavarástól kurva szar fürödni, törölközni, felöltözni.
- Kurvára nem emlékszel, hogy hogy jöttél haza, és föleg mikor és kivel.
- Semmi pénzed nem maradt.
Na az úgy volt, hogy hétfőnként órát tartok (végülis jól meg hétfőztük a dolgot), úgy fél nyolcig. Ideális időpont néhány sör legurításához. Ennek megfelelően az Egriben vidékivel meg Charmoval le is gurítottunk párat. Én az első kör környékén hagytam el a jelenléti íveket. Aminek amúgy semmi értelme, hiszen nem kötelező órára járni. Persze az egyszeri diákról sokmindent elmond, hogy ahelyett, h megkérdezné, ne adj Isten megnézné, hogy kötelező-e, inkább szó nélkül bejár. Szóval miután sikeresen elhagytam a papírjaimat, Charmo közölte, h bizony Karesz Szegeden tartózkodik. Hétfő lévén ez egy kicsit meglepő, meg is invitáltuk őket gyors az Egribe. Mivel a Jateban Belga koncert volt, ezért ők oda tartottak, így mi velük mentünk. Természetesen mire odaértünk már rég vége volt a koncertnek, de sebaj. A Jateban már valami komolyabb italozásba kezdtünk, főleg a többiek, jómagam ugyanis nem igazán sikerült megküzdjek a különböző töményekkel. Ráadásul Karesz valahonnan ismerte a pultos srácot is, aki elég kedvezményes árakon tolta nekünk a piákat. Ez úgy nézett ki, h megkérdezte mennyi pénzünk van, majd amennyink volt, annyiért kaptunk valami akciósat. A lényeg, h picit elfáradtunk, Karesz egyenesen annyira, h egy alkalommal ő úgy döntött, hogy akkor ő most inkább lepihenne egy kicsikét, így nem volt rest lefeküdni a pult mellé a földre. Innen sikerült azért még a kidobók elött felrángatnunk és életet leheljünk belé. Tovább fogyaszottuk az akciókat, amiket én továbbra sem bírtam. Olyannnyira, hogy egy alkalommal bizony erősen visszakívánkozott a rohadék. A szituációt úgy kell elképzelni, hogy állunk a Jateban bárpultnál és letolom az aktuális tömény adagomat, ami azzal a lendülettel ahogy lement jött is volna fel. Ha odahányok a pultra, pult mellé, kidobók szó nélkül nyilvánosan kivégeznek ott helyben, így nem volt mit mást tenni, kurvára muszáj volt visszanyelni, saját tyúkszaros kis életem védelmében. Ezzel még csak-csak meg is bírkóztam, csakhogy ezután jött a következő hullám, ekkor már nagyobb nyomással és mennyiséggel. Nagy nehezen ezt is legyűrtem, ám ekkor tudatosult bennem, hogy gyakorlatilag a saját hányásomat eszem. Na ez indukált végül egy olyan alattomos hányingert amit igazán komoly teljesítmény volt legyűrni. Miután sikerült megmentsem a saját életem, és újbol elfogyasztanom a délután hamburgerem, úgy gondoltam kicsit kiöblítem a szám a mosdóban. Ekkor futottam össze egyik diákkommal aki nagy örömmel fogadott, és miközben a TANÁRÚÚÚR!-t üvöltötte, átölelt. Na azért ezt se gondoltam volna, hogy megérem...