A Sokallok blog szerkesztősége hivatalos tanulmányúton járt a héten a bajai EFOTT-on, ahol a hely és a blog szellemiségéhez méltó formában tombolta végig ezt a négy napot. Most, zúzódásokkal, horzsolásokkal és szúnyogcsípésekkel borítva, lilára leégve, még másnaposan próbálok eleget tenni a kötelezettségemnek egy beszámoló formájában. Igyekszem nem elvenni Charmó és Tyson kenyerét sem, így ők is elmesélhetik majd mennyi mindenre nem emlékszünk ebből a négy napból. Vidéki Men sajnos nem tudott jönni, de Karesz személyében a kiegészült a különítmény termékeny ámokfutással vette bírtokba a Petőfi szigetet és a környékét.
Szerdán miután felvertük a sátrat nekiláttunk az első csapolt fesztiválsöreinknek, majd Charmóék elhúztak Kaukázus koncertre én pedig összeismerkedtem a Kőhalmi Zoltán sofőrjével. Ha már a műsoráról lemaradtam ittam is vele egy sört, de kevésbé volt szórakoztató mint akit fuvarozott ezért én is csatlakoztam a többiekhez. Kezdett emelkedni a véralkohol szintünk és előkerültek a vazelines tubusok is mindenki nagy örömére. Nem döntöttünk úgy hogy ettől kezdve a másik parton játszanánk, hanem Karesz ilyen "Külsőleg" feliratú tubusokban csempészett be egy fél gyógyszertárnyi jägert. Látványosságnak se volt semmi, ahogyan négy már erősen vörösödő fejű ember feltűnően belsőleg alkalmazza ezeket a tubusokat.
Ekkor már kellően keményre ittuk magunkat hogy az asztalunk környékén elhaladó szép lányokat egy-egy odakiáltott "Helló!"-val próbáljuk az magunkhoz édesgetni. A hét hátralevő részére a "Helló" lett az egyezményes kifejezésünk a csinos fesztiválozó lányokra. A nagy Hellózás közben Karesznak sikerült is az asztalunkhoz csábítani 2 Helló és egy Nem-Helló lányt akit mi csak savas arcúnak neveztünk el. Az ő felbukkanásuk okozta hogy hírtelen olthatatlan vágyat éreztünk a HS7 koncert meglátogatásához ahová savasék igyekeztek, de végül feleslegesen hallgattunk végig egy fos koncertet. Le is léptünk Charmóval de a sátor felé őt is elveszítettem. Még nem volt ismerős a terep, főleg sötétben és részegen, így esett hogy fél óráig kerestem a sátramat, pedig jó ha 30méterre voltam tőle. Mikor végre meglett akkor hívott Karesz, hogy keressem meg mert eltévedt. Elmondása szerint a Balaton túlpartján találta magát, de mikor kértem pontosítsa egy kicsit a helyzetét azt mondta hogy: "Itt vagyok a zöld fényben". Azért egy újabb fél óra keresgélés után megtaláltuk egymást és így ketten már csak húsz percig kellett keresni a sátrunkat is. Ott rátört Kareszra a főzhetnék és kiásott a kanalával egy általa csak csíkgödörnek nevezett objektumot, ahol egy teamécses segítségével melegítettük a konzerv pince pörköltet. A mesterszakácsnak még úgy ízlett a főztje hogy a kanala még földes is volt eleinte.
A remek koszttól úgy erőre kaptunk hogy elmentünk megnézni Dévényi Tibi bácsit akinek hiába kiabáltuk hogy " Dobjad a labdát geci!", nem dobta és szarabbnál-szarabb számokkal hamar rá is vett hogy végül nyugovóra térjünk.
Reggel már nyolckor nem lehetett megmaradni a melegtől a sátrakban, ezért kilenckor már vígan a strandon söröztünk és Hellóztunk a felhozatalnak. Alvinra hagytunk csak fel ezzel a tevékenységgel ahol Charmó és Karesz formabontóan szandálban pogózott. El is fáradtak tőle mert kicsit megpilledtek a szinpad mellett, ahol kisgyerekek támadtak rájuk buborékfújóval a fotósok nagy örömére.
Estére jól elveszítettük egymást és csúnyán átestem egy kivilágítatlan fatuskón, így legalább nekem is sikerült leamortizálnom a lábamat. Ez a mutatvány nagyon tetszett a Nukleáris Fiatalok sátránál dolgozóknak, akik egy sörrel honorálták mindezt. Cserébe segítettem nekik az "Atomot Csávolynak" kampányban Helló lányokat leszólítani.
A többi napon is az esti koncertekig Hellóztuk a pérákat a strandon és kortyoltunk hozzá a holtágban hülő söröket, ami kellő alapnak szolgált hogy már kora estére jól bebaszcsizzunk, ne emlékezzünk egy csomó mindenre és elvesztísük egymást. Kurva jó kis buli volt de most már nekilátok hogy kiheverjem a tüneteit.
