2009.10.27. 20:03| Szerző: Tyss


Az a nagy-nagy igazság, hogy Békéscsaba bizony a világ legunalmasabb helyek egyike. Mivel egész évben szó szerint nem történik soha semmi, ezért a minden évben rendszeresen megrendezésre kerülő kolbászfesztivál igazán nagy lázba hozza a helyieket. Szerencsére azért akadnak érdeklödők az ország, sőt a világ más pontjairól is, így aztán igazán üde színfoltot jelent ez a pár nap dínom-dánom a "város" életében. Hogy miről is szól a Kolbászfesztivál?

Leginkább a mértéktelenségről. A vendéglátosók, borászok és kocsmárosok például igan bőven mérték az árakat (érsd kurva drága volt minden). A szervezők mértéktelenül fosul szervezték meg az egészet, talán köszönhetően a sok biztonsági szervezet mértéktelen alkoholfogyasztásának. A rend éber őrei pedig mértéktelenül nagy dugót sikerült okozzannak mértéktelen ostobaságuknka köszönhetően. A sokadalom azon tagjai akiknek futatta rá, pedig mértéktelenül sokat zabáltak és ittak. Az idén jómagam is részt vettem eme nagyszerű rendezvényen, idén először, pedig már vagy 10 éve itt van a szomszédban. A tesómék által szerveződött csapatot "erősítettem", ami az egyetlen nővéremből, a pszeudosógoromből és a barátaikból ált. Ami magában foglalt egy amerikai fószert is, nevezetesen Davidet. David amúgy annyit kell tudni, hogy igazi amerikai, még a feje is totál tipikus, ezenkívül nem bírja a pálinkát, de azért issza, főleg ha mézes.
Szóval szombaton 8-ra kivonultunk a helyszínre és kipakoltunk a kocsiból minden a kolbászkészítéshez hasznos eszközt. Persze a parkolást sikerült elég kreatívan megoldani, hiszen mikor sorrakerültünk, pszeudosógorom lehúzta az ablakot, jó nagyot köszönt, majd egy kővéret beletaposott a gázba és úgy otthogyta a picsába szerencsétlen parkolóőrt, hogy az még egy rendeset sem tudott bazdmegelni, nemhogy parkolódíjat elvenni. Jómagam kávét szerettem volna valahonnan szerezni, persze az egész kibaszott helyen nem lehetett sehol kapni. Végül valamelyik szomszéd csapattól sikerült pálinkáért kávét cseréljek. Bár hozzáteszem, mire kávéhoz jutottam már nem is voltam annyira álmos. 9 körül megérkezett a dísznóhús is, amiért persze kilóméteres sorba kellett állni. (Most jöttem ám rá, hogy igazából miért is nem jött Charmo) Amíg vártam soromra, a mögöttem álló szlovák kolbászgyúró versenytársakkal sikerült pár kör jóféle pálinkából fogyasszunk. Közben elmélyedtünk a kolbászkészítés fortélyai közt, no meg a pálinkásüvegben. Mire sorra kerültem, már egy sör is lecsúszott, szal határozottan nem voltunk már szomjasak. Ekkor jöttem rá, hogy miért haladt is a sor olyan lassan. A húst a nevezési szám, és a befizetett csekk ellenében adták át nekünk, amit egy kb 128 millió diopriás szemüveggel rendelkező tésasszony jellegű tűnemény regisztrált. Odaadtam neki mindent, majd ő lelkesen elkezdte keresni a borítékunkat amire a csapatszám volt ráírva. Ami nevezetesen a 216 volt. Gondolom mondanom sem kell, hogy a legfelső borítékra kurva nagy piros számokkal a 216 volt rávésve, amit hogy-hogy nem, sehogy nem talált e tünemény. Kb 2-3 percig néztem, ahogy teljesen kétségbeesetten próbálja elővadászni az amúgy totál az orra elött lévő borítékot, mire megsajnáltam, és mondtam neki, hogy a legfelső az. Miután kiörömködte magát, kezembe nyomta a borítékot és máris egy 90 és a halál közti öreg fószer karmaiban találtam magam, akinél alá kellett volna írjak valamit. Persze ő sem találta a csapatot, így 8-10 perc alatt sikerült is a húshoz hozzáférnem. Figyelembevéve, hogy 400 csapat volt, ez a csodálatos páros ebben a tempóban csaknem 3 nap alatt végzett is volna a hús kiosztásával. Miután a magunkhoz vehettünk a csaknem 10 kilónyi húst, gyors rázúztunk minden melót Davidre (aki ekkor még nem volt elég részeg hozzá, hogy tiltakozni merjen), mégiscsak ő a vendég. Én közben próbáltam a körülöttünk lévő székely csapatokkal köményes pálinkát cserélni, de sajnos csak makacskodtak, így kénytelenek voltunk csak közösen fogyasztani. Mivel David határoztottan hurkának bizonyult, így csak az idő telt, de a kolbász határozottan nem készült, ezért tesóm hamar hadrendbe állított, és közösen pikk-pakk el is készítettük a kolbászt. Délután egyre bizony nem csak mi készültünk el a kolbásszal, hanem még sokan mások is.

A képen látható fiatalember például igazán élelmes volt, mivel a sátorhoz legközelebb parkoló autóra feküdt fel. Végülis van benne némi logika, hiszen, kis szerencsével a motorháztető még meleg is meg minden, a ruhája sem lesz nagyon sáros. Sajnos azt már nem sikerült lefényképeznem amikor az egyik igen vicces kedvében lévő kb 50 éves kurvanagy pocakos, gondolom vállalkozó apu, kurvára örült magának, miközben lehugyozta szerencsétlen csávót, a kocsival együtt. Amint látszik sokan fényképeztek is vele

Egy kicsivel arréb, egy másik versenyző látható a képen, ő már a parkoló autók közt őrizte kis hányását. Persze a telefonom a legjobbkor adte fel, így a nap további lelkes sokallóit már nem tudtam lencsevégre kapni.

Este hatig kellett az eredményhirdetésre várni, így kénytelenek voltunk addig inni, közben jöttek mentek az emberek. Egyik alkalommal, egy pesti csávó kért tőlünk 2 zsíroskenyeret, kapott hozzá még kis pálinkát is, hadd örüljön. Igazából sok ilyen hülye volt, a többséget sikerült hamar lerázni, de ezt odaedte a fene az egész családjával együtt. Kérdezgette, mi a receptje a zsíroskenyérnek (!!!), mert h ő még ilyen finomat nem evett. Mondtam neki, h kurvára titkos, ami persze csak olaj volt a tűzre. Ekkor már a felesége is folyton a receptet követelte tőlem, de én csak kötöttem az ebet a karóhoz. Igazából nem akartam neki mondani, hogy kurva Tescos zsír, tescos kenyér, tesco gazdaságos só és a szomszéd lilahagymája. Rohamosan fogyott a piánk, meg az idő is, és eljött a vár-várt eredményhiredetés. Igazábólkurvára semmi esélyünk nem volt semmit nyerni, de ez persze senkit nem zavart. Pszeudosógorom az eredményhirdetés kb felénél, lazán odasétált a színpadhoz és közölte, hogy jött a 38-as csapat ajándékáért. Azt rendbe meg is kapta, majd büszkén el is indultunk haza.
Este még otthon megittuk a maradék piánkat, én picit meg is súvadtam. Összeségében nem is volt olyan rossz...  A végére pedig egy bónusz kép.

Amúgy lehetne egy rovat, hogy felismertem magam a sokallokon :-D

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sokallok.blog.hu/api/trackback/id/tr251479809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sepi! · http://sokallok.blog.hu/ 2009.10.28. 12:45:45

Egy-egy átdúrvázott este után az ember nem a party fotó oldalon keresné magát, hanem a sokallok-on nézne szét hátha olyan jól sikerült az este, hogy a tudósítóink is lencsevégre kapták. :D
süti beállítások módosítása