A rendezői változatból kiderül, miért is érdemes az alkoholfogyasztás manapság elterjedt, mondhatnánk divatos, azaz trendi irányzatához, a kómára ivás eszközéhez nyúlnunk vagy egyáltalán az alkoholhoz, de ez majd szolgáljon tanulságul, miután megismerkedtünk a következő történettel. A sokallok stáb úgysem áll elég tagból- mottó alapján. Alant egy újabb tanúságos értekezés A Ligeti tollából...
Rövid történetünk egy pénteki érettségi banketten esett meg- szerencsére nem a szerző- ahol talán nem titok, de nem diák minőségében, de így is szívélyes meghívásnak örvendett. A résztvevőkről tudni kell még, hogy igazából felnőttek, amire a történet egyes mozzanatai egyértelmű utalással bírnak, vagy ha nem a történet, de én fogok utalni rá, mint pl. életkor és egyéb sajátosságok. Tehát betekintés, hogy milyen a felnőtt lét.
Vagy milyen, mikor már kezdésre be van készülve a társaság nagy része, hiszen három éve erre a napra vártak. Így nem is probléma, mikor késve érkezem, inkább az, hogy egy jäger és egy házilag bekevert mézes- mazsolás pálinka után, ami enyhén émelyítő, úgy döntök, hogy ennyi alkohol elég volt ma estére, mivel egyéb személyes okokból elment tőle a kedvem. Mint utóbb kiderült, hiba volt. Így a továbbiakban leginkább külső szemlélőként élem meg az alkoholfogyasztás örömeit. Vegyük például azt a 20 éves lányt, akit a 24. éves M. szédít a dumájával. Valami szerelmi dráma van kibontakozóban, bár mindenki tudja, h a 24 éves M. mindenkit szédít a dumájával. Miatta nem jön el a szintén 20 éves osztálytárs, Anita, akit nem enged a barátja M. miatt, végül megjelennek, a barát mintegy 15 éves kisfiúnak néz ki, kerekasztal beszélgetés, teljes az idill, M. ölében az általa szédített enyhén be-és kikészült csaj, majd a külső szemlélő csak nagy üvöltözésre eszmél, ahogy a csaj enyhén győzikés hanglejtéssel és hadonászó mozdulatokkal fenyegetően lép fel, mondhatnánk üvölt: „kiütötted a fogamat bazdmeg”, ez olyan kicsit viccesen hangzik, de a nyomaték kedvéért, még elismétli párszor, de ez annál viccesebben hangzik. Tehát M. kismárolta a csaj fogát. Hű, gondolom, én bármit csinálok, nem esik ki a fogam….valamit nagyon rosszul csinálhatok.
Csajnál már enyhe mozgáskoordinációs problémák, egyre artikulálatlanabb megfogalmazása a fog kiütése miatti sérelmének, de ugyanakkor a 24 éves M. iránti gerjedelmének. Közben M. elmondja zárójelben nekem, mit is gondol a csajról, hogy mekkora kurva, és nem bejövős, mikor valaki ennyire felajánlkozik, és mellesleg mennyire bejövök neki, izé mondom, barátnő mit szól ezekhez, a sok megcsaláshoz, zárójel bezárva, zene tánc, immár fogatlan csaj, izé hogyhogy kiesett a fogad- kérdezem, mutatja, valami implantátum lehet, mert nagyon zűrös csaj, baleset érte, talán vonatból ugrott ki-
De egyelőre a bárpultnál támaszkodik üveges szemmel, majd szépen lehányja a pultot, aztán vonaglásba kezd, hoppá, hoppácska, ajjaj igencsak kéjes vonaglás a nagy nyilvánosság előtt, mint egy pornófilm, nah jó helyre csöppentem, vetkőzni kezd, épp a nadrágját gombolja, mikor szólok, csináljanak már valamit vele, dugják meg vagy valami. Következő kép: újabb film, kiviszi valaki a levegőre, mivel összeesett, majd jelenetek a the exorcist-ból, akkora hörgő üvöltés, mindenkit összekarmol, na mondom, már csak egy katolikus pap kell és totális az ördögűzés, de az nincs, csak egy evengélikus kántor hahaha, aki biológia-kémia szakos mellesleg és még mosolyogni nem láttam, te jó ég, mi folyik itt…majd zseblámpával a csaj fogát keresik és viszik utána.
És például még az, hogy az alkohol mennyiségével egyenesen arányosan J., hozzám hasonló életkorú helyi lakos mindenkit ölelget és ajánlatokat tesz, de ez csak pajzánság, ugye részegen bármit lehet, majd társul M. is, valahogy nem bírom, hogy ölelgessenek és a fenekem fogdossák, aki elvileg a tanáruk vagyok/voltam, majd épületes párbeszéd. J. tánc közben: - Nyomulhatok? –Nem. Erre J. : - A picsába. Ez 10 percenként megismétlődött. És igen, elég laza vagyok. Arra a mondatra is, hogy „tudod, három év alatt hányszor állt fel rád a fütykös”. – Khm…izé…tényleg érdekeseket taníthattam. Felírom a táblára: főnévi igenév- és erre gerjed valaki. De csak annyit mondok, „Hát elsősorban nem ezzel foglalkoztam.”
A változatosság kedvéért M. rángat ki az éjszakába. Valami pusziért könyörög, amire a lehető leglehetetlenebbre vállalkozom: logikus érveléssel próbálok meggyőzni egy tajt részeg illetőt, aki vészesen közeledve szorít be a falhoz, mert mennyire bejövök neki csak én egyedül, mindig is bejöttem és könyörög egy pusziért- a logikus érvelésem pedig, hogy előzőleg épp közölte, hogy az az érdekes, ha egy nő ellenáll. Nos, tessék. Közben mintha magában beszélne, néha monológot folytatott, hogy mekkora hülye, hogy a tanárának mond ilyeneket. Nevettem. „Holnapra elfelejted”. Nem felejtette el. Azóta kétszer kért bocsánatot.
Egész este csak vizet ittam. Illetve Anita kérte, hogy igyak vele a lónyál cherryjéből, mert értékelte, hogy megkapta a négyest, holott utolsó félévben egy órára se járt be. Táncolni is akart velem. Nono. Csak reméltem, hogy nem lassút. Bár már azok után….Szóval víz. Az összes fellelhető ásványvizet megittam. Majd a besötétített bárpult mögött próbáltam megközelíteni a vízcsapot, amikor színjózanon, lendületből, rövid kivágott lila ruhásan, magassarkúsan sikerült még szolíd eufémizmussal kifejezve is akkora baszott nagyot esnem, mint az ólajtó, közben a fejem is jól beütni a szekrénybe.
A tanulság? Jobban jár mindenki, ha jó frankón iszik, mikor érettségi banketten kínálják, akkor legalább a másnaposságtól fáj a feje, és nem tőle kérnek elnézést a csábítási kísérletért, hanem neki kell bocsánatot kérnie a sok baromságért, amit összehordott, meg nyomulásért- jah és talán nem is emlékszik arra, ami elhangzott, a fogatlan ördögűzéstől kezdve a sztrippelésig.
Majd legközelebb.
A Ligeti
Jómagam (Tyss) ehhez csak ezt tudom hozzáfűzni:
