Az a helyzet, hogy sajnos jómagam is egyre inkább öregszem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már velem is előfordul olyan, hogy bajom van a munkahelyemen. (picsogás) Egy szép tavaszi pénteki nap, épp a faszom tele volt az összes hülyével, fáradt voltam meg nyűgös. Mivel persze pénzem sem volt, ezért egész héten otthon főztem magamnak, Charmo mester is valahol Romániában stoppolt Kolozsvár felé.

Szóval gyanútlanul hazazúsztam ebédelni, majd mikor vissza szerettem volna jutni a városba egy lámpa megállásra kényszerített. Nos, ekkor történt, hogy egy kedves postás jómunkásember izomból beleszállt az én bicajomba, majd boldogon haladt tovább. Nekem meg a hátsó lámpámat még jobban tönkretette, így használhatatlanná vált... Nekem sem kellett több, utánna is nyargaltam, ám ő le se szart. Így kénytelen voltam leszorítani az útról szerencsétlent, de végül egérutat nyert és a postára menekült. Ahol én a portást megkértem, hogy hívjon ki valaki illetékes elvtársat, hogy tisztázzuk a helyzetet. Így ment az életemből feleslegen röpke 2 óra, de legalább elnézést kértek, persze hátsó lámpám azóta sincs. Vidéki mannel aztán úgy döntöttünk, hogy megkoronázzuk ezt az igazán szép napot, és italozgatunk a Dugonics téren egy jót. Sikerült is valamennyi akciós sört beszerezni, majd miután a Dugonics téri csöveseket is sikerült lerázni, Vidéki man cigit kunyerált egy kb 16 éves kissráctól aki azzal próbálta a mellette ülő "vele egy koraszületésű" kislányt valamilyen szexuális tevékenységre rábírni, hogy hosszasan beszámolt milyen gecik is a mai rend őrei. Ebben nem is vesztünk össze vele, ellenben mesélt érdekeseket, és még azt is megtudtuk, hogy többet nem fog fűvezni (nagy szavak ez egy ilyen kis fiútól, hogy egy tanult barátomat idézzem). Közben még felhívtuk Charmot is, aminek felettébb örült, mivel ő akkor épp valamiért nem ivott, mi meg már annál inkább. Az éjjel-nappali meglátogatása után, még elhúztunk a Garabonciásba, ahova ezuttal sikerült is bejussak, bár teljesen szokványos módon. :-) Nos itt még a szegedi sört is méregdrágán adják, a tavaszi is erőst kerülgetett, így azt a döntést hoztuk meg, hogy hazafelé vesszük az írányt. Ellenben az időközben bennem felgyülemlett sörmennyiség erősen kikívánkozott ennek megfelelően boldogan el is kezdtem (nem, nem hokizni) hugyozni. A dologgal csak az az egy probléma volt, hogy közben két fakabát pattant ki egy autóból, és közölték, hogy akkor most meg leszek ám büntizve jól. Mivel rohadtul nem volt nálam annyi pénz mint a helyszíni bírság, ezért próbáltuk rábírni Vidéki Mannel, hogy én nem is hugyoztam oda, meg mi az a hugyozás, meg minden, persze nem sok sikerrel. Időközben a rendőr elvtárs száját is elhagyta egy nem szép mondat. Én gyors fel is írtam az azonosítójukat, és miután elviharzottak mi a rendőrség felé vettük az írányt, hogy majd jól panaszt teszünk. Ahol a portást olyan 3 óra körül sikerült is felverni, majd csodálkozva kérdezte meg tőlem, hogy én ugye nem részegen akarok panaszt tenni. A válaszom határozott igen volt, így sikerült egy amúgy egész normilis rendőrrel eltöltsek röpke 2 órát. A vallomásom megszerkeztésében azért picit segítenem kellett, meg a nyomtatót is megszereltük, de reggel 5 körül a világosban már a Mars téren zabáltuk a jól megérdemelet lángosunkat. Időközben eltelt 30 nap, apám kapott is egy levelet a Szegedi Rendőrségtől, hogy még csak 30 nap múlva vizsgálják ki a panaszom. A hugyozásról még nem kaptam papírt, pedig asszem ott is 30 nap a határidő.
A lényeg az, kedves rádiónéző gyerekek, hogy kurvára ne hugyozzon senki közterületen mert nem szép dolog, ha meg igen, olyan bunkók lesztek mint én! Remélem ezzel kellőképpen eltántorítottam a dologtól mindenkit.