Szarvasűzők beszámoló ...második rész?

Nos hát Sepi barátunk beszámolt saját verziójáról..de mint azt tudhatjuk ha sok részeg van egy helyen, mindenki másképpen emlékszik vissza, vagy hát éppenséggel néha sehogyan sem.

Pénteken csodás nap köszöntött minket a főfaluban, így tudtam semmi sem állhat közém és az attaksziás járas között (hogy ha szabad idéznem). Hamar utamra indultam, hogy még a vonat indulás előtt felfegyverkezzem magam,... mert kifogytunk :) Gondoltam egy tálca sör és egy paprika pálinka meghozza majd a kellő hatást. A tálca sörrel nem volt gond, de egy üveg paprika pálinkát leakasztani reggel tízkor a főfaluban, képtelenség volt. Így kéntelen voltam a fehér rum mellett dönteni. Végül is ha már kubát szégről-végről képviseljük, miért is ne tennénk ezt a nemzeti italuk társaságában. Így egy kiválló minőségű Liberté Blanco is landolt a bevásárló kocsimban. Miután az ital területén úgy éreztük nem szenvedünk hiányt, Zs-vel neki is láttunk a vonatútnak Szolnok felé.

Mint kiderült nállunk is fordulópontot a vizek városa jelentette. Pontos részletekre sajnos képtelen vagyok visszaemlékezni, a memóriám sem a régi, de az bizonyos hogy borsodi barátommal és Karesszal nagy kihívás volt leszállni a vonatról Füzesabonynál. Ezek után megdöbbenéssel kisértük vegig tekintetünkkel, hogy Károly barátunk honnét szerzett hirtelen erőt, hogy visszapattanjon ugyanarra a vonatra. Ezek után Sepi tartotta a kapcsolatot az elveszett báránnyal, én megpihentem.

Egerbe érkezvén messzire kellett menni, hogy végre a szállás is meglegyen, majd utánna az elmaradhatatlan szépasszonyvölgyi totális szétcsúszás következett, előtte egy kis kocsmázással. Itt Sepi elmondása szerint volt minden, mobil vesztés, helyben taxizás...

Másnap a már olyan rég megszokott szakaszomra buszoztam, és örömömre szolgált, hogy néhány doboz sör még megúszta az előző napot, így a fennmaradt adag, elegendőnek bizonyult, mig megérkezünk a vár presszóba. Arra már nem emlékszem, váltottak-e vagy csak utunkra indítottak, de tudom, hogy sokat kellett várni a "futásra", ami meg is látszott a teljesítményemen. Így vissza is invitáltak a szervezők egy kemény 200 m attaksziás járasután minket, hogy szálljunk vissza a buszra, ami nem is a miénk.

Ezek után az ébredés már csak a szokásos vadasparknál volt. Telt múlt az idő, én mégsem lettem józanabb, csak már amikor Miskolcra érkeztünk, majd felfedeztük a Lidl-t, és itt kezdődött minden előröl. Néhány Deep sör után Zs-vel kifogytunk, és elindultunk megint a bolt irányában, de felfedeztük hogy van egy kocsma is ott, így oda belátogattunk egy sörre, aminek a vége természetesen az volt, hogy segítettünk bezárni a csaposnak.

Nekem ennyi volt a 19. Bosch Szarvasűzők...érdekel milyen lesz a jubiláris 20. ....

Ibolya csavargyár, 4/4 alosztály, dátum, 2 fél kevert....