Tudományos pályára készülünk/rajta vagyunk, így tudjuk, a falszifikációs elv jegyében egy hipotézis mindaddig tartja magát, amíg az ellenkezőjét nem sikerült bizonyítani. Kizárólag ezért tettünk a csütörtökre tett megfigyelésem megdöntésére egy sikertelen kísérletet, ami kapcsán megállapítást nyert: a hétfők hegemóniája megtörni látszik, mi pedig még mindig be tudunk baszni csütörtökön is. Igen, én legalábbis biztos. Sőt magunk alá is tudunk hányni a piátol. Nem, nem én. És bele is tudunk feküdni a más által  szolídan elhelyezett gyomortartalomba. Igen, talán én, bár egyelőre tagadom. (A nadrágom mindenesetre a mosásban van.)
Nehéz így vidéki men tartalmas beszálmolója után kísérletet tenni egyazon este leírására, én azonban mégis megpróbálkoznék vele. Cserébe ígérem rövid leszek, pont, mint az estére vonatkozó emlékeim.
Az egész egy délutáni borkóstolóval kezdődött, ami megadta a kezdő löketet és a "vinokemikális mérgezést" nemkülönben. Utána egy időre elváltak útjaink, majd különféle bonyodalmakat követően 1/4 9-kor folytattuk az italozást. "Kulturált italfogyasztásra" ezúttal sem volt módunk, így nem kocsmáztunk, helyette a te?co qualityre és a vidéki men által tartalékolt sörből, betyáros savharmóniájú borból, nomeg Becherovkából álló italkészleteire hagyatkoztunk. Körülbelül mindez, amire emlékszem (ami persze nem igaz, sokkal inkább viccesnek találtam leírni). Olyan dologra ellenben nem nagyon emlékszem, amit vidéki men nem írt volna még le, én pedig leírásra érdemesre találnék, ad abszurdum másképp emlékeznék rá.
Az este folyamán valóban megjött egy Siemenses kolléga, akit mi már csak ezért is tisztelünk, és szeretünk, majd később tényleg meglovasítottuk a melletünk tábort verő napközis csoport szerb rettenetesét, amelyből én rettenetes volta ellenére is igen derekasan fogyaszottam, ami be is tett tisztességesen. Szóba jött még, hogy esetleg főgólyának is elmehetnénk majd ősszel, hadd tanulják meg tőlünk a kis tacskók gólyák a jövő értelmiségei, mi fán is terem az ivászat. Ennél több hasznos információ azonban tényleg nincs birtokomban az estét illetőleg, azonban a másnap is tartogatott még meglepetéseket.
11-kor keltem, aminek az volt az igazán nagy hátulütője, hogy 10-től munkahelyi megbeszélésre lettem volna hivatalos, aminek hatására egyből el is eresztettem egy nyomdafestéket nem tűrő húbazdmeget. 1 óra 25 perc késéssel meg is érkeztem, és hogy oldjam a feszültéseget, az obligált bocsánatkérés után érkezésem egy más vetületben történő interpretációját is előadtam, mely szerint 35 perccel korábban érkeztem, mint kellett volna. Azonban ezt főképp én találtam viccesnek, így lelombozva kezdtünk bele a meetinget helyettesítő vallatásomba. Úgy el is szégyelltem magamat, hogy bár mára is kaptam meghívást egy kis kocsmázásra, én azt visszautasítottam, helyette is dolgozni fogok (azt hiszem).
A munkahelyet letudva elmentem étkezni. Mondanom sem kell, minden falattal megküztem, és még csak meg sem bírtam enni a rám szabott porciót. Később dehidratáltságomat orvoslandó vettem egy üveg csendes, ananász izű italt 99 forintért, mert bár lassan már egy éves évfordulója közeleg, hogy elkerülnek a napról napra jelentkező likviditási gondok, annak az időszaknak az emléke mindmáig élesen él emlékemben, így árérzékenységem megmaradt. Különben is, épp itt volt már az ideje, hogy valaki végre piacra lépjen egy igazán csendes üdítővel! Teljesen elegem volt abból a sok hangoskodó italból, amiktől a saját hangját alig hallja az ember; ki nem állhattam őket!  Olyan italra vágytam, ami meghallgat ha kell, de azért lehet vele jókat beszélgetni is. Mivel neve alapján ez épp ilyennek tűnt, kétszeresen is kihagyhatatlannak tűnt az ajánlat. Ugyan hallószervemet nevének megfelelően tényleg nem vette igénybe a folyadék, szaglószerveimet annál intenzívebben lekötötte a belőle áradó penetráns szag. Ha már ennyire büszkén vallják magukról, hogy csendes az italuk, az lenne az elvárható és korrekt magatartás, ha a többi jellemzőjét is fölvállalnák, és nyíltan hírdenék is, valahogy így: csendes, büdös, közel ananász színű, folyékony, véletlenül sem ananász ízű, de annak gondolt ananászos ital. Magyarán annyira szar, hogy inkább innék citromos ásványvizet, pedig már azzal is meggyűlt egyszer a bajunk.

Ezúttal tiszteletteljesen ajánlja magát:
Charmo, El