A csütörtök azért jeles nap, mert péntek reggel van a meeting, és a pesti kollégák (Tyson, Sármó) is lejönnek Szegedre. Ha már gyütt volt a kis csapat, úgy gondoltuk ránk fér egy kis lazítás. Én konkrétan annyi gyapotot szedtem a héten, hogy a gazdám meg sem korbácsolt (csak egy kicsit). Mivel megint le voltam égve mint a kávédaráló, felajánlottam, hogy beszállok az otthon levő Becherovkámmal, és a múltkori El Torrente maratonból visszamaradt 8 6 5 4 3 sörrel. Raktam még jeget is az ellátmányba (kis házias vagyok no).

El Charmonak van három nagyon szexi fehér-piros Dreher hűtőtáskája, ezeket lóbálva vonultunk végig a Kárász utcán, és értetlenkedő (ezek most buzik?), reménykedő (ingyen sört osztanak?), és megvető pillantásokat gyűjtöttünk közben az ott korzózóktól. Néhány nagydarab kopasz állat fiatalember ült az egyik kafé teraszán, és látszott rajtuk, hogy belefutott az elemzőszoftverük egy végtelen ciklusba.

El Charmonak el kellett mennie, mi addig elkezdtük beszűrni a söröket (húgymeleg ofkorz, mert a Tescoban a vörösbort hűtik, de a sört nem). Tyson kettőtől erősre (bunkóra) itta magát, és elzavart a szökőkút mellől egy párt, akik majdnem leették a húst egymást arcáról.
"Bazd meg a csajt" (vagy valami ilyesmi) Aztán integetett nekik, mert roppantul büszke volt rá, hogy ekkora paraszt. Kisvártatva fel is álltak, és elmentek (itt jegyezném meg, hogy a csaj miniszoknyája annyira rövid volt, hogy miután lerácigálta, még akkor is kilógott a segge belőle ingerlő vizuális élményt nyújtva a szökőkút közönségének).

Kisvártatva kiegészültünk három főre, és belevetettük magunkat a mulatozásba. Olyannyira emelkedett volt a hangulat, hogy sikerült vicceset is mondanom (sármó kifejezetten humorosnak találta), de sajnos nem emlékszünk rá mi volt az.
Mellettünk egy 10-14 évesekből álló brancs italozott. Össze is törtek zsinórban 2 Hubertust, amihez elmondása szerint kedves gyermekkori emlékek fűzik Charmót. Mi az egész eljárásrendet nagyon helytelenítettük, és kilátásba helyeztük, hogy az első adandó alkalommal elvesszük tőlük, mert milyen ez már?

Meg is kínáltak egy rettenetes ízű (unikum és ánizs íz, epekeserű, büdös lötty) Szerb eredetű cuccal, amit később (kissé őrizetlenül hagyták) meg is lovasítottunk. Én két részletben, egy elfolytott hányással tudtam csak leverni egy felest belőle, de N. (akiékhez később csapódtunk) az üvegből fogyasztott el belőle rettenetes mennyiséget.

Kicsit időviharba kerültem, de sebaj. Még mindezek előtt csatlakozott hozzánk ugyanis G., aki a Siemensnél "dolgozik", vagyis bassza a rezet álló nap. Tyson kicsit csökkentette a szociális tevékenységeit, és magába roskadva meditált az élet múlandóságán (vagy valami más emelkedett dolgon). Míg én felkerestem a környéken a biotoitoi-t, Ő sem tétlenkedett, ültéban összehányta a nadrágját és a cipőjét. Csinos kis hányástócsa kerekedett belőle. Szerintem evett gyrost, mert voltak erre utaló darabok a hányásban, de ő ezt tagadta.

Miután kirakta a kiraknivalót, kicsit vidámabb lett, és próbált bekapcsolódni a dolgok folyásába. G. már nem emlékszem mikor ment el (nemúgy), de elment (nemúgy). Charmót a narkolepsziája letaszította a lábáról, és melléfeküdt Tyson hányásának (gondolom, hogy el ne lopják). Néha ez az bele is lógott neki, de ő tagadja hogy "Belefeküdt volna Tyson hányásába". Kicsit szégyellem is őket, mert milyen példát mutatnak a fiatalabbaknak? Behánynak, belefekszenek stb. Én bezzeg végigkulturáltvoltam! Azt est vége felé találkoztunk A sok biológussal, akartunk lopni korsót, találkoztunk K1 fannal, aki bele is hugyozot a szökőkútba. Amikor a biztonsági megkérte ugyan ne tegye, közölte, hogy mostmár nem tudja abbahagyni, és opcióként nem bele, hanem a szélére pössent a kútnak. Megjegyzem ott szoktak négykézlábazni a kiskölykök. Amint ezt befejezte, az őrnek is bemutatta részletesen a K1 nevű nagyszerű sportot, egymásra is találtak, kívánom legyenek boldogok (bő gyermekáldást azt nem kívánok).

A kút másik felén voltunk, Sármót otthagytuk magzatpózban aludni a hányás mellett, és a biológusok fel próbálták kelteni bennünk az emberbaráti érzéseket. Át is hoztuk kisebb nehézségek árán (majdnem teljesen belefeküdt közben), leültettük a padra mögém. Nem figyeltem rá rendesen el is tűnt. Tyson volt az utolsó aki látta elsuhanni. Telefonon egyeztettek, hogy találkoznak a gumicsárda (mekdonác) előtt,  A telefonon feltett kérdésre miszerint hol van, annyit felelt, hogy nem tudja. Elmentünk Tysonnal a lakására, de ott sem volt, így kénytelen volt Tys nálam aludni.

Reggel meetingre be, főnök sehol, Sármót folyamatosan hívjuk nem veszi fel. Kezdünk érte aggódni, de én bizonyosra veszem, hogy nem történt semmi baja. Végre 11 órakor sikerül kapcsolatba lépni vele, kicsit értetlenkedett, miért nem költöttöük fel (azért bazmeg, mert nem tudtunk), ugyanis azt hitte, Tyson nála aludt. Be is futott némi késéssel. Hülyére röhögte magát Tyson nadrágján, ugyanis pont ezt a "bézs" színű farmert kapta tőlem Charmo is, amikor NEM hugyozta össze magát álmában. Tyson outfitje ugyanis kicsit
elszennyeződött az este folyamán, én pedig kölcsönöztem neki ezt a vándornadrágot.

Tömzsinek ezúton kívánok sok sikert a mai vizsgájához, ami miatt sajnos nem lehetett velünk.

vidéki men