Utólért valami fertőzés, ezért is váratott magára oly soká a szigetes bejegyzésem, mert még a toalett kellő időben történő megközelítése is néhány esetben csak hiú ábrándnak tűnik mostanában, nemhogy a számítógépé! Szigetről immáron 2 teljes napja hazasomfordáltam, így tőlem csak az első három nap eseményeit hallhatjátok, a többit majd újdonsült kollégánk, Sepi! fogja remélhetőleg szállítani. Ugyan biztos sok dologra nem emlékszem, még így is annyit tudnék írni, hogy csak a legesszenciálisabb mozzanatokat emelem ki, a többit megtartom magamnak sör melletti személyes elbeszélés céljából!

A 3 nap alatt ugyan kurva sokat sikerült költsek, de azért a spórolás terén is sikerült egész maradandót alkossak, mivel néhány fizetési kötelezettség alól ügyesen kibújtam. Az egész már a Nyugatiban kezdődött ahol megérkeztünkkor sikerült elsinkófázzam a 70 forintos wc használati díjat, csütörtökig pedig további 10510 forint maradt/jutott a zsebembe megkérdőjelezhető módokon.

Hétfőn már a vonatút is tartogatott némi izgalmat a megszokott sörözésen túl. Nagykanizsánál ugyanis csatlakozott a társaságunkhoz egy hölgy Ráczy Károly zsáneréből.
Ugyan azt se tudtuk kicsoda, 10 perc se kellett, hogy a pockolás, még ha csak említőlegesen is, de szóba kerüljön. Eztán félreérthető mozdulatokat tett felénk Mátéval, akinek természetesen járt volna az ilyen esetekben elmaradhatatlan tálca sör, ha révbe érnek. Én a magam szerény eszközeivel mindent megtettem a Mátéban a lány egyedi elrendezésű fogazatának dacára is lángra kapó érzelmek betetőzésének érdekében, a légyott mégiscsak elmaradt (ami a vonaton természetesen 2 tálcát ért volna). Ahogy az ifjú pár kezdeti egymásra találása alábbhagyott, egy huszárvágással a filmekről kezdtünk el beszélni. Valószínűleg a leány dobta be a témát, mert rövid időn belül kibukott belőle, hogy hogy, hogy nem épp néhány napja vett részt egy forgatáson, és roppantul tetszett a rendezőnek. (Minket meg minden bizonnyal inkognitóban utazó producereknek kellett néznie, és ennek volt betudható viselkedése.)

Hétfőn ezután már csak egy délutáni képszakadást sikerült elérjünk némi rum, még több szerb pálinka, sörök és ki tudja még mi minden hatására. Az este folyamán eszeveszett sms-ámokfutásba kezdtem, amire leginkább másnap eszméltem csak rá, miután a használat során lemerült telefonomat újból haszálatba tudtam venni.

Kedden találkoztunk a Nürnbergből hazánkba látogató Günterrel, aki ékes nyelvtudásáról tett tanubizonyságot, amikor fölsorolta az összes általa ismert magyar mondatot, ami a "Szép vagy!", "Melyik a te sátrad?" és a "Hasmenésem van." mondatokban merült ki, mi pedig biztosítottuk affelől, hogy ezen ismeretek birtokában semmi baj nem érheti ittartózkodása alatt.
Később egy "Igazán ihatnánk még sört!" felkiáltás hagyta el a számat, amit Günter magára vett, és a következő pillanatban már ott is termett melletünk 5 teli korsóval. Mi mégis hátunk mögött hagytuk gyümölcsözőnek induló ismerettségünket, helyette kimentünk az Auchanba olcsóért inni, mert aznap csak a Maidenre kellett visszaérni.

A madaras Tesco parkolójában züllve láttuk, amint néhányan kemping gázpalackot helyeznek el egy társuk hajkoronájába a biztonságiak eszén való túljárásban reménykedve. Egyből föl is mértük a hajunkban rejlő óriási potenciált, mi azonban mégsem éltünk a tisztességtelen lehetőséggel, nem úgy, mint a mellettünk letelepedő amszerdami fiatalember szíves invitálásával egy kis füstölgésre.

Szerdán egy egész más természetű másnapossággal ébredtünk: egy olyannal, ami csak részleteiben törölte a megelőző nap emlékeit. Állapotunk még a civil szigetelést is megengetde nekünk, olyannyira, hogy több helyen is mi voltunk a legelső vendégek.

A reggeli gyógysör mellet arra jutottunk, hogy ugyan nincs már érvényes karszalagom, fölösleges lenne azonban újat váltanom arra a további cirka 15-20 órára, hiszen szeretek én veszélyesen élni, meg különben is: annyira rég vert már meg akár csak egy szekus is! A terv véghezviteléhez azonban óhatatlanul szükség volt még egy kis bátorságra, amit 6 decis dózisokban, sör formátumban vettünk magunkhoz.

Ekkot már tényleg nem állhatott semmi az utunkba, hogy belevessük magunkat a Civil Szigetbe. Első célpontunk nem is lehetett más, mint a Vám-és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának standja, akikkel az elmúlt időben úgyis egész szoros kapcsolatot sikerült családomnak kiépítenie. Néhány kérdésből álló vallatás után megpörgethettük a szerencsekereket, amin ki is pörgettem a főnyereményt: gondoltam visszaadják a náluk lévő Pajerot vagy valami hasonló, de igazából egy míves VPOP-s felírattal ellátott pólóval kellett helyette vígasztalódjak.

Következőnek a kedvenc alkoholistánkhoz mentünk, aki minden évben elcsodálkozik azon, hogy ennyi ivás mellett még élek. Kitöltöttük a szokásos tesztjüket, ahol mi mindig igen sok pontot érünk el, aminek az egyedüli szépséghibája, hogy azok mind hibapontok. Bár változatlanul fönntartom azt az álláspontomat, hogy manapság egy valamire való fölsős diák minden további nélkül eléri a kritikusnak tarott 4 igenlő választ. Úgy váltunk el, hogy ne feledjük, hogy tisztán is lehet teljes életet élni, amit én ugyan elhittem neki, de megjegyeztem, hogy aznap azért még innánk, ha nem bánja.

Mivel nem sikerült kapitányt szerválni a fesztiválra, de én már tavalyról ismertem Bahá’u’lláh követőinek, a bahá’í közösségnek világmegváltó nézeteit, gondoltam megkörnyékezzük őket, hátha meg tudnak dobni abból a kis gombából, amitől ilyenek lettek. Kitöltöttük az előző évi igen magasröptű kérdőivet, ami után vagy le kellett volna rajzolnunk őszentségének isteni bölcsességének magvait, amint öntözzük azokat a bizonyosság vízével, hogy tudásának bölcsessége és jácintja frissen és zölden hajthasson szívünk megszentelt kertjében, avagy beszélgethettünk volna. Mondtam, akkor már inkább beszélgessünk talán! Így is lett, és csodával határos módon sikerült kontrollálnom magam néhány igen epés megjegyzéstől. Nem sikerült azonban mindenre kielégítő választ kapjak, így nekem kellett kicsit elmélyedjek vallásukban (ha lehet, ezentúl szólítsatok is inkább Siyyid'u'Baha-nak). A bátrabbaknak íme a bahá’í népművészet egy gyöngyszeme, azonban utánna feltétlen ajánlok egy kis Balamory-hallgatást a pufferek ürítése és lelki békességünk újbóli megtalálása céljából.

Volt még Élő Könyvtárazás, meg ki tudja mi minden még. Ja például koncertek is. Az minden esetre biztos, hogy elég sok minden kimaradt, de talán ennyiből is kiderült, hogy nem volt jogtalan a hegyaljás bejegyzésben előjelzett félelmem a Szigettel kapcsolatban, elég durva volt ez a 3 nap is. Úgyhogy már csak maradok tisztelettel, és ajánlom magamat:

El Charmo