Tisztel alkoholista bajtársaim, ezen bejegyzés azon célt szolgálja, hogy felhívja a főfaluban való italozás veszélyeit. Ez alatt azt értem, ha egyszer elkezdesz inni, akkor csak nagy nehézségek árán tudod ezt a folyamatot megszakítani.

Velem is ez történt szombaton, amikor úgy döntöttünk a cimborákkal, hogy csak meg kellene nedvesíteni a torkunkat, és hát tökéletesebb helyet erre nem is találhattunk volna mint a Bakegér söröző/borozó vendéglátóipari egység, mely azóta szívünk csücske, hogy nyakunkon van ez a nagy gazdasági válság. (mellesleg a budapesti mszp székház mellet található, de eddig még nem láttuk Bajnait és társait lerohanni egy fröccsre, pedig néha igen csak ráférne egy-két 90Ft-os nagyfröccs a társoságra.

No de térjünk is vissza a szombat estéhez, amikor is sok időnkbe nem is tellett, hogy kiejtsük ajkunkon azt a mondatot, ami ilyenkor gyakran előfordul, még pedig, hogy : "mennyünk a filterbe!!!" (ha valaki nem ismerné, ez az a bizonyos rozsomák klub) Nos hát így is tettünk, libidó általt vezérelve, gondoltuk megtáncoltatjuk az éjszaka hölgyeit a Filter Klubban.

Mikor leérkeztünk, természetesen első utunk a pulthoz vezetett, ahol sikerült pótolni az útközben csappant alkoholszintünket (bár ez az alkoholszint csökkenés szerintem nem volt azokban a pillanatokban észlelhető, de mi biztosra mentünk, gondolván nagy baj nem történhet, legfeljebb növeljük egy csöppet).

Nos ez a gondolatmenet mint később kiderült, igencsak úgy sült el, hogy sokra nem is emlékszem, csak már arra, hogy hallom a belső monológomat: "Hát csak hazamennék már..." ,  így el is indúltam utamra. Meg is találtam egy éjszakai transzport alkalmatosságot, és fel is száltam rá. Miután megbizonyosodtam hogy jó irány felé vette az irányt (a Kálvinnál ráfordult az Üllőire) gondoltam nagy baj nem lehet, hiszen Kőbánya felé veszi az irányt, bárhogyan is nézzük. De egy féle képpen nem néztem, ami később ellenem is fordult, még pedig, hogy a Nagyvárad térnél vett a busz egy 90°-os jobbos kanyart, és meg sem állt a Soroksáriig, ahhol is sikerült a Zwack gyárnál leszállnom.

De hát rossz pénz nem vész el alapelv az megint igazolódni láttszott, hiszen miközben éppen készültem volna nagyokat káromkodni, oda lépett hozzám két ember, kikről alaposabb vizsgálat után kiderítettem, hogy ismerem őket. Nagy volt az öröm, hogy nem vagyok egyedül a vadak földjén, és miközben megnyugottam, ők voltak olyan szívesek és felvilágosítottak, hogy én nem egy 914/950-es éjszakai buszon közlekedtem, hanem egy "múzeumok éjszakája" különjáraton, és hogy ezért kerültem többek közt a Zwack gyárhoz, mert ott is volt valami program, csak már vége. Nos erre a nagy izgalomra, meg is eggyeztünk, hogy bejutunk valahogy a belvárosba (értsd: Deák tér) és megiszunk még egy-két sört.

Ezt meg is tettünk, bejutottunk, majd az éjjel-nappali boltban le is csaptam két Kőbányaira (mert már nagyon szerettem volna ott lenni...gondolom én).

Miután az egyiket megittam, kezdtem nagyon fázni, így könnyes búcsút vettem cimboráimtól, és az éjszakai buszok fele indultam. Gondoltam, mig várom a buszomat (most már figyelve, hogy 914 vagy 950) addig elkortyolgatom a másik dobozomat. Azonban ez a tervem meghíúsult,hiszen mág ki sem szedtem a zsebemből a sört, már ott is volt egy 914-es. Gondoltam magamba: "Tökéletes, hiszen csak hazamennék már...",és fel is szálltam.

Sajnos az előző kalandok oly mértékben kifárasztottak, hogy nem tellett sok időbe, és el is szundítottam a buszon. Ez megint a vesztemet jelentette, hiszen már csak a szőrös nagyon kedves buszsofőr ébresző szavaira ébredtem, amikor is közölte velem hogy csak le kellene már szálnom, de előtte még nagyon kedves volt, hiszen kérdésemre "Hol vagyok?!" egy számomra nyugtalanító, de mindenképp felvilágosító mondattal válaszolt : " Délpesti Buszgarázs!"

Nos miután leszáltam, gondoltam ha már eddig nem jártam itt, csak fel kellene térképezni a terepet, és el is indultam, megtalálni azt a táblát, amelyen valamilyen ismerős éjszakai buszjárat száma áll. Kisebb keresgélés után meg is találtam a 923-as jelzést, mely nem teljesen tökéletes, de megteszi alapon ott letelepedtem, és kiváltképp örültem a zsebemben még bontatlanul figyelő kőbányainak, hiszen ezzel elüthettem azt a röpke fél órát, amit kénytelen vagyok a busz várására eltölteni. Nos ha nem voltatok még a délpesit autóbuszgarázsnál, mindenképp egy figyelemreméltó látnivaló, ahhol 5 percenként jönnek ki az éjszakai buszok, és természetesen eggyik sem jó neked...ja és 2 másik részegen, aki valószínűleg hasonló sorsra jutott mint te (elaludt a buszon) nincs senki.

No de innét már szinte túl egyszrű is volt a hazaút, így tettem arról hogy ne legyen az, hiszen megint elszundítottam a buszon és egy ici-picit túlmentem az üllőin, de ennek már csak a pozitív oldalát tudtam látni, hiszen azzal nyugtattam magam, hogy " Nem baj így most már legalább combínóval és metróval mehetek haza...". És így is lett, hiszen ekkor már bőven fél 5 múlt (inkább már 6 óra volt,de ezt nem tudom pontosan). Így már a "nappali" járattam mehettem haza. Hurrrrááááááá!!!!!

Tehát bajtársak, ha Budapesten isztok, csak óvatossan az éjszakai járatokkal!