Mielőtt teljesen öntudatlan állapotba súlytana a dán fillművészet, és elkezdeném az élet értelmét kutatni mint Tyss, írok egy bejegyzést. Hogy legyen. Nektek. Jól.

Kicsi kis történet ez, szinte alig van benne sokallás, de jó, és nem csak hétfőkből áll a világ...

Szóval a kultúrkényszer megint levitt bennünket a sárga köves útról, és miközben néhány sörrel a hátizsákunkban készülődtünk egy kényelmes hétfő estére, történt valami. Úgy volt az kérem, hogy Tyssal éppen felderítettük szűkebb környezetünket. El akartunk menni egész nap valahová, mert Tyss sikeresen befejezte a TDK dolgozatát, és ezt meg kelett ünnepelni némi friss levegővel és napfénnyel. Persze mindenféle dolgokkal elcsesztük az időt, mint például a szoba világítása. Kiégett ugyanis egy izzó, és a belecsavart új sem akar világítani. Azóta kiderült, hogy van áram benne (ujj benyálaz, bízik a fí(phi)-relében).  DE nem megy. Ide jutottam, hogy nem tudok megjavítani egy kurva mennyezeti lámpát, pedig fénykoromban bálazsineggel hibaelhárítottam egy pentiumhármas processzort... (Bezuzius majd igazol)

Szóval.

Az volt, hogy éppen az N.edik világító szuburbánus objektumot derítettük fel (magasvasúti állomás volt, de messziről nagyon szép), amikor is Tyss belehasított a sötétség csendjébe (du. öt óra volt), hogy hétkor jelenésünk van a Studenterhusetben, mert valami lesz, amin ott kell lenni, és a kultúróra része. Hét és fél kredit, meg hát azért hét és fél kredit.

Ez ugye nem baj, fél óra sincs hazáig, aztán fél óra kecajjal a belváros. A baj az, hogy a bicajom hátsó kereke éppen lapos volt megint (nem is említem, hogy Tyss ma SMS ben értesített, hogy defektet kapott, kicsit később jön). Minden napra egy folt. Lassan erre költjük a legtöbbet. Szóval összehangolt akciót kiviteleztünk. Én elmentem hajat mosni (hanyagoltam egy ideje, mert a hajszárító pontosan 17 mp ig működik, majd 3 perc szünet, valamint hosszú hajam van), addig Tyss kiszerelte a hátsó kerekemet a bringából, aztán én elkezdtem javítani, ő pedig bevásárolt. Közben az is kiderült hogy nyolckor kezdődik a regisztráció, maga a kulturorgasm az kilenckor. Nem bonyolítom tovább a dolgot, megcsináltuk nyolckor el is indultunk, félre ott voltunk, beraktunk 2 faktasört az arcunkba, és usgyi befelé. Martunk egy Niger 08 feliratú ingyen CD-t is. Megérkezett D. a német(ajkú) cimboráival, valamint egy óra késéssel el is kezdték a műsort.

Persze az asztalra is kiraktuk a faktasört, elvégre ha a német srác ki merte tenni az Odint akkor ez sem cink. Ma ő volt helyettem a sörkiller (mostanában mindig levertem a sörösüveget, és valamennyi kárt mindig okoztam, akár józanul is, eléggé szarul is tűröm az e miatti zrikálást), azaz azon heves igyekezetében, hogy egy anyahajónyi és ráadásul még ronda olasz lánynak odaadjon egy széket (amin addig a lábát pihentette, egy zsúfolásig tömöt helyen), lebaszta a sört, összetört, jóéjt. A szék ilyen áron már nem kellett a trollnak, szóval -1 sör a semmiért. Bár ha úgy vesszük ez volt az ára annak, hogy tovább pihentetheti rajta a lábát.

Az előadás érdekes volt, egy-két előadót nem lehetett érteni mert Scatman hozzájuk képest egy senki, olyan gyorsan hadartak, de volt egy igen érzéki hangú afroamerikaidán (hülye p.c. szarságok) lány (Tyss valami házasságot emlegetett), akinek a versei nem voltak rosszak, de a sok love and peace, meg unite people dologtól a végére kicsit behányhatnékom volt. Sikerült a sörrel is átbaszatni magamat, mert szerdánként olcsóbb a csapolt, és hétfő lévén üvegest kellett volna kérnem. Nem vagyunk annyira kifinomulva, nekünk a mennyiség meg a százalék a lényeg.

Lement a cucc, és valami kocsmázás kellett következzen (ünnepeltük (ill én tuti) Tysst). Elmentünk egy helyre, aminek az enteriőrje barátságos volt ugyan (fossá volt taggelve meg rajzolva), ellenben a sör is olcsó volt. Azonban a társaság egyik hölgytagjának (asszem a baszatlan, huszonévesen is vénlány lenne a tökéletes jelző) problémái adódtak vele. A többi csaj elkezdte szó szerint befelé tuszkolni, ő pedig ellenállt (de nem tudott sokáig, mert a görög izraeli lány nem egy ballerina, inkább egy harci rohamtroll). Jól kiröhögtük Tyssal, meg a környéken lebzselő dánokkal, akiknek elmeséltem miért nem akar bemenni. Ahogy megtudtam a baj az volt hogy:

1. be volt baszva 1 v. 2 sörtől (nullaharminchármas, nem győzöm hangsúlyozni)

2. bennt engedélyezett volt a dohányzás (tiszta Szodoma)

3. túl sok fiú volt bennt valamint, nem látott bennt högyeket, tehát ez nem nőnek való hely.

Nem tudom melyik országból jött, jobb is mert általánosítanék. Szóval ő volt számomra a hét vicce. Tudom. Paraszt vagyok.

Az odajutás vicces volt. Hat-hét mindenféle hülye akcentussal angolul üvöltöző idióta követ biciklin egy mégnagyobbat, aki fél Koppenhágán keresztülvitte a társaságot feleslegesen, mert nem tudta az utat. Persze ebbe bele kellett essen a város méltán híres sétálóutcája. Sőt! Majdnem kizárólag csak olyan helyeken mentünk, ahol tilos kerékpározni. (a b.h.v. csaj persze kétszer majdnem megölt majdnem mindenkit közben) Szóval a dánok kicsit néztek. Legalább addig sem öngyilkolták magukat. A világ legboldogabb emberei. Csak nem bírják a sok boldogságot. Vagy érvényes a képlet miszerint minden boldog házaspár mögött ott van legalább egy boldogtalan gyermek?

Találkoztunk egy félig magyar lánnyal, bár Tyss beszélt vele inkább, azt is angolul. És amikor beszóltak neki/nekünk a dán cimbijei, mert már kínosan mehetnékük volt, akkor eresztettem meg a diplomatikus énem csúcsát, miszerint, tök érdekes, hogy ha valaki beszél angolul, meg egy kicsit németül, akkor egészen megérti a dánt egy idő után (magyarul kurvagyorsan szabályozza be magát).

Hazafelé eseménytelen volt az út (kivételt talán az orkán erejú szél képezett). Szép este volt. Húzzáaludni.