Néhány napja volt alkalmam eltölteni egy napot koppenhága szellős kis utcáin. Vasárnap reggel lévén (az ittenieknek már-már hajnal) néhány nagyobb boltot kivéve gyakorlatilag semmi nem volt nyitva. Ugyan 3 napi teljes felszerelés nehezedett a hátamra, hűséges társammal, Mónikával nem estünk kétségbe és nyakunkba vettük a várost.

A bicikliúton elhasznált gumik közt szlalomozva (közben bevillatak képek amikor előző este ugyanitt ótvarabbnál ótvarabb lógócsöcsű utolsó telepi román kurvák illegették magukat ugyanitt) hamar el is jutottunk a legközelebbi Lidl-be, ahol Dani által erősen preferált jeges maci sörbe ruháztam be (az volt a legolcsóbb). Miután a megfelelő mennyiségű alkoholt magamhoz vettem, Mónika visszakívánkozott a belvárosba, így egy napsütötte padon találtunk menedéket. Hamar felbontásra került az első sör is, aminek természtesen hihetetlen fos, édes ize volt, de ez sem ronthatta el ezt a gyönyörű vasárnap reggelt. A nálam jóval tehetősebb helyi csövesekkel való italozás után, miközben csendes magányomban a világ nagy problémáira probáltam megoldást találni, egyszer csak mellém ült egy meglehetősen tehtséges, hosszú szőke hajú, fiatal, amolyan tipikus dán fiatal lány.  Néhány perc activity után sikerült angol nyelvre terelni a kommunikációt, amikor is kiderült, hogy az amúgy rajtam elég viccesen álló adidas basball sapkát szeretné magáéve tenni, így első körben. Miközben próbáltom ebbéli tervéről lebeszélni, ő felajánlotta, h cserébe megkaphatom a fagyiát ám én továbbra is hathatatlan voltam (bezzeg ha fakta sört ajánl fel cserébe...). Miközben kedvesen a sapkámról beszélgettünk nekifutásból, egy kb 120 kilós nigger afro fiatalember ugrott az ölembe, és szabadított meg szeretett sapkámtól, és ugyanazon lendülettel közölte, hogy az általam fogyasztott, amúgy kritikán aluli fos sör, a kedvenve. Mivel én már kellő mennyiséget fogyasztottam el, és az elöző két nap gyakorlatilag semmit nem aludtam, szabadulásom reményében felajánlottam az üveg tartalmát. Ami mint később kiderült, csak olaj volt a tűzre... A kedves fiatalember megkérdezte, hogy ugyan volna-e kedvem magamévá tenni, az a mellettem ülő, a fentiekben már leírt igen csinos fiatal hölgyet. Nos, én valahol itt veszítettem el a fonalat, szóba került az anális megközelítése is a dolgoknak, és hogy jelezzék, nem a levegőbe beszélnek, a lány a nyakamba tette a lábát, és én meglepődve konstatálhattam, hogy bizony nem híve a bugyiviselésnek. Ekkor a részletek megtárgyalása végett, feljaánlottak egy reggelit, amit én örömmel el is fogadtam... Reggeli közben megtudtam, hogy az egy dolog, hogy magamévá tehetem az amúgy igencsak szép hölgyet, de az újdonsült afro barátaim ezt dokumentációs jelleggel rögzítenék is. Sajnos ezek a feltételek már nem feleltek meg nekem, így csak két puszival gazdagodtam, majd utjaink szétváltak. Mivel a fos jegesmedvés sörömet mind megitták, így egy újabb boltlátogatásra kényszerültem, ezuttal a régi, már jól bevált márkához, a Fakta saját márkás utolsó foskazal söréhez tettem tiszteletem. Időözben szomoróan konstatláltam, hogy a Forma1-ről is lecsúszok, ami viszont igen kedvemre való szórakozás szokott lenni vasárnap délután. Bánatomban egy pizza társaságában a tengerparton próbáltam feldolgozni a délelött történteket, ahol éppen a Burda legújabb őszi katológosához készültek fotók. Szóval nem kell meglepődni, ha piros kabátommal, és kb 6 sörösüveggel ott virítok a szélesen mosolygó ribancok háttereként, bár ahogy ezeket ismerem orv módon lephotoshopolnak a gecibe, pedig néha próbáltam én is molyogni, és amúgy teljes mértékben hozzátartozok a koppánhágai látképhez. Napközben még volt alkalmam megcsodálni néhány old-timert az összes kisfaszú ámde annál nagyobb mellű barátnőjével együtt, persze egy valamire való autó sem volt köztük, csak néhány foskazal amerikai fos, meg pár vw.

Estére kb 8 fok lett, és geci erős szél, így minden nálam lévő ruhát magamra erőltettem, így kb úgy néztem ki, mint egy elbaszott tele-tubby pedig alig ittam... Végül Danival az Amger tengerparton megrendezett világhítű Amager sörfesztiválon kiválló északi söröket kostólhattunk végig, és fagyhattunk szarrá. Igaz volt aki a tengerparton meztelenül mutatkozott, de az ugye dán volt, én meg mégsem ehhez a fos időhöz szoktam... ez van gumiszékely vagyok, pont. Az este végül némi barackpálinkázásba fulladt, miközben az izraeli válságot próbáltuk megoldani egy angol igencsak művelt, és egy nála jóval kevésbé értelmes izraeli lány társaságában... A tanulásgos beszélgetés végén Danival a fél várost megkerülve sikerült is végül hazaevickélni, miközben Dani jókedvét kifejezendő énekelt és az úton össze vissza kacsázott...

Tanúságos egy nap volt...