Mikor múlt héten a csapos a Miszter sörözőben már nem volt tekintettel arra, hogy mi még innánk egy hatodik sört is záróra ide vagy oda, kénytelenek voltunk tovább állni. Követve tanult kollégám (ha másban nem is de blogírásban és ivásban tuti) Vidéki Men útmutatása alapján elindultunk hát Alphával megkeresni az Óbestert. Talán a rossz látási viszonyok, vagy az útközben elfogyasztott City Vodka azonban eltérített a célunktól és az Óbestert nem lelve felfedeztük a Barlang Sörözőt. Végül is Kolombusz is Indiába indult és Amerika felfedezése lett a dologból.

Annyi volt a különbség, hogy ő még nem ízlelhette a szerb vodkagyártás alaszkáját, illetve mi indiánok helyett más fajta benszülöttekkel találkozhattunk a VIII. kerület határán. Másnap szép emlékfoszlányok derengtek fel a Barlaggal kapcsolatban, finom zsíroskenyér és baráti uncum árak, ezért Hétfőn visszatértünk.

Így józanul érkezve rögtön szembetűnő volt a hely sikátor és borospince kombinációjából létrejött hangulata. Bárki is találta ki a barlang nevet jól beletrafált. Nehezen is lehetne egy olyan helyet mondjuk Lounge-nak nevezni ahol a falon akkora penészfoltok vannak, hogy ember legyen a talpán aki megmondja milyen színű lehetett a hely az előző festés után(talán 1944-ben lehetett). Minket ez cseppet sem zavart és rögtön otthon éreztük magunkat az olyan bútorok között amilyeneket nálunk a nagyapám 1970-ben felaprított tüzifának.

El is kezdtük inni becsülettel és D-ben társra találtam az unicumozásra is. El is kezdtünk inni október 6.-a lévén a 48-49-es osztrák népnyúzók pokolra jutására. Még a Jelasicsra is ittunk akinek mint tudjuk volt az a fogászati beavatkozása azzal a folklór műszerrel (bővebben lásd a "White rumozásaink" c. bejegyzésben). Ilyenből csak hatig jutottunk, ezért következtek volna az Aradi Vértanúk ha fel tudtunk volna sorolni négynél tőbbet közűlük. A többieknek még azt is sikerült ideig-óráig beadnom, hogy Stein Aurél is egy volt az aradi tizenhármakból. Végül felhívtam a volt osztályunk stréberét Andreát, aki jól tetette hogy örül amiért részegen ezért felhívom, pedig vagy 3 éve színét se láttam. Ekkor buktam le Auréllal is, pedig már jó úton haladtam hogy elhintsem a történelem hamisítás magját a többiekben.

Szót érdemel még a Barlang wc-je. Ebben a helyiségben olyan kibaszott penetráns hugyszag volt, hogy ha valaki mondjuk mintát szeretne venni egy hugyszagosítóhoz akkor ez idális hely lenne erre a célra. The Ultimate Pee Smell, szerepelhetne a dobozán a felirat sárga betűkkel. A SZAG, csupa nagy betűvel, dacára kénytelenek voltunk használni a toalettet és ekkor Alpha nagy felfedezést tett. Talált ugyanis egy használt női bugyit a férfi vécében elrejtve. Mi késztette arra, hogy ilyenek után kutasson nem tudom, de azt még kevésbe szeretném tudni kiről és mi célból került le ez a bugyi a hugySZAGú férfivécében. Ezek után én megpróbáltam felgyújtani szintén ismeretlen indokból, de talán a beleimpregnálódott anyagoknak köszönhetően ez nem sikerült. Vissza is tértem a fokhagymás ropim és az unicumom mellé mint aki jól végezte dolgát.

Hazafelé megtaláltam az Óbestert is, kb 30 méterre van onnan ahol nem találtuk.