Volt egyszer egy házibuli, amelyik örök emlék marad nem csak nekünk, akik részt vettünk rajta, hanem magának a lakásnak is szerintem. Volt itt minden kérem, ivászat, szex, szodómia ruhábanfürdés. Aki kimaradt sajnálhatja, be-be-be!

Eredetileg hivatalosak voltunk egy nyaralós buliba másnap estére, és gondoltuk előmelegítjük  szeszreaktort. Nekem annyira nem kellett, mert előző este is szalonnát sütöttem a nyaralós társasággal. Tyss lógott egy tálca sörrel a Führcsi-El Charmo kettősnek, valami fogadás miatt. Ezt a Dugonics téren el is kezdtük beszűrni. Innen O.-hoz mentünk, ahol már nem volt meg a tálca Soproniból egy darab sem, de pótoltuk (azzal amit találtunk). Tyss szar volt, és ement aludni (rinyált valamit, hogy 3 órát aludt cöcö... punci). Innen elkapacitáltak minket a város másik végébe, mert ottan Jäger-parti volt, aminek az attrakcióját az jelentette, hogy jégpohárból lehetett elfogyasztani a szajrét (ilyen szilikon pohárforma, telenyomod vízzel ,berakod a fagyóba, és van jégpohár). Ezek ki is lyukadtak időnként, ami vicces tálcárólszürcsölésekhez vezetett. N.-t sikerült vérig sértenem, mert közöltem vele, hogy aki dobozból issza a búzasört az paraszt (megjegyzem, aki üvegből az is). Bár ha belegondolunk, eleve tirpákság a búzasört bekannázni. Rám a rövid úgy hat, mint a feltörekvő managergenerációra a koksz, felpörgök, és egész jó ötleteim támadnak. De van hogy csak kis idővel, mint akkor is.

Innen a városba vitt újra az utunk, ahol a Port Royalban sikerült kikötnünk (muhhaha), ami drága, de legalább nem is fizettem a sörért. Amíg ott tartózkodtunk, jól elmentem egyszer egy félórára, remélem örül neki Tyss, hogy most megosztom vele, hogy a Várban voltam, mert lassú volt a kiszolgálás, és drága a feles, és becsaptam egyet inkább ott.

Eközben a szesztől feltüzelt gerlepár vágyaiknak nem tudván ellenálni elhúzott "felesz vagy nyelsz"-ezni Charmó lakására. Mi Tyssal ezen jól megsértődtünk elfittyedtünk, és elmentünk inni keményebben a Koccintóba. Innen hazamentünk, mert a faszombamán hogy eltüntek, meg különben is. Még behisztiztünk nekik SMS-ben is. Az ajtóban érkezett a hívás, hogy mostmár kidugózták magukat, lenne igény italra. Koccintóba vissza, italozás ON állásba. Egy fiatalember (nem fiatal) felhasználta Tyss tájékozatlanságból fakadó helykereső bizonytalanságát (nem találta a slozit), és bekóstolta: "Mit keresel apafej? Arra menjél! Ott, ott!" Ez az infomáció neki is hasznosnak bizonyult volna, amikor odahányt a pult mellé. Leírom a közte és a pultos csaj között zajló párbeszédet:

-Blöpp, hukk, böek.

-Jajj menj már ki...

-Bö, böeee(placcs)öee(placcs)phe(köpcsatt)pmfffff(orrfuj)

Minek iszik bazdmeg aki nem bírja... Mi bezzeg bírtuk. Innen is hazamentünk, de csak azért, hogy ott jelentős csendháborítást végezzünk. Érdekes reggel menni haza, úgy értem, durván reggel, mikor már éget a nap, és az emberek derékhada már elment munkába.

Az otthoni történések úgy foglalhatóak össze, hogy két napig tartottak, nem mentünk a nyaralóba (bár nem csak emiatt), közben a következő dolgok történtek: főztem tükörtojást, amit a Teletubbyra készült Charmo kézzel fogyaszott el, később valamikor teát is, aminek az összetétele igen egzotikus volt, de tartalmazott igen sok kakukkfüvet, borsot és szerecsendiót valamint chillit, és mindenkinek innia kellett belőle. Fogyasztottunk sörbombát, ami nekem az orromon kezdett távozni, majd kihánytam mindent ami bennem volt. Közben fulladoztam a röhögéstől. Először a sörhab tört elő, ívben a konyha másik végéból a mosogatóig sikerült lövellnie a csóvának, majd nyitott ajtó mellett folytattam a wc-ben. Fuhrcsi megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Perszehogyja! Nem tudtam válaszolni, mert vagy a hányásban akartam megfulladni, vagy a röhögéstől nem kaptam levegőt.

A dugi-Becherovkám is elfogyott, teljes volt a káosz. A szobámba benyitva időnként heveny pockolás volt megfigyelhető (mellékelt kép). A Nap folyamán ez többször is megismétlődött több szobában is. Az ágyat szétbaszták, szó szerint. Egy ilyen alkalommal támadt a zseniális ötlet, hogy fedezzük fel a szomszéd szobát (Mars). Mert úgy sejtettem a hangokból, hogy értelemes és reproduktív létformák vannak... odaát... A zseniális ötlet akkor csapott belém, amikor magamat sikerült felhívnom valahogyan Tyss mobiljáról. Az egyik telefon lett a szonda és egy jól irányzott dobással a vörös bolygóra repült, mi pedig a konyhában hallgattuk mi történik arrafelé. Mikor ezzel sem skikerült kellően lehűteni a hangulatot odabennt, akkor némi havat és jeget szereztünk a fagyasztóból, majd óvaosan közéjükszórtük. Ez többször is megismétlődött, mert unatkoztunk, és mert jó móka. Persze a konyhában is ment utána a gatyába-bugyiba dobálósdi.

Valamikor az este elején megfürdettük Führcsit, hogy ne legyen koszos, raktam rá vagy 50 kiló sampont. Persze az illendőség kedvéért ruhában fürösztöttük meg. Szóval az eddigi mérleg: A konyha ragad a sörtől és az ételmaradéktól, a szobában a szőnyeg úszik a víztől, a fürdőszobában akváriumot lehetne berendezni. Mindenhol sörösdobozok, kotonok (öejj). Én bűzlök a Nina Ricci parfümtől, még egy hét múlva is, pedig csak aznap 5 ször mostam hajat. Tysson fújt, én meg nem akartam tiltakozni, mert csak olajat öntöttem volna a tűzre. De csak fújta és fújta... A jégkockákkal és sörösdobozokkal való hajigálásnak csak egy kisebb áldozata lett.Délben felkeltünk és mindent folytattunk előről.

Tyssnak most kelett néhány hete megtudnia hogy akkor mi egymás melet aludunk ám, mert a szobámban ment a pockolás ezerrel. Igazából meg voltunk őrülve 2 napig, a szomszédok előtt meg le a kalappal, mert senki nem jöt át baszogatni (biztos nem mert). Azért a szokásos fél kilences menetrendszerinti fúrás megvolt, ami panelban kurva kellemes, főleg másnaposan.

Édesded... bal kézzel a párnát markolja, ki találja ki mit markol a jobbal?

Úgyvan!

Bizonyíték (nem igéret) Führcsi mobiljával apportírozva... Na ezért kell csukhatósmobilt venni!

Betettük a csukába, hátha ott jó lesz a kissármóknak és kikelnek, vagy valami.

Megérdemelt pihenés...

Ezért kellett annyira pihenni... (A látszattal ellentétben azért volt rajtuk némi ruha. Megfigyelésre ajánlanám a mosoly mellett a jobb bal kézben található pohár tartásának eleganciáját is.)