Kedden úgy besokalltunk Charmóval hogy újra rá kellett jönnöm, nem szabad vele fogadnom piában abban hogy ő megissza e, mennyi idő alatt issza meg vagy fog e hányni utána mert úgy is veszíteni fogok. Nem akarom itt túl feltűnően a seggét nyalni de ő ebben egész egyszerűen verhetetlen. Így történt hogy veszítettem 4 sört, mert azt hittem én kis naív, hogy nem issza meg mindkettőnk beherovkáját és az ő sörét húzóra úgy hogy utána nem hányhat 20 percig. Mindezt természetesen már jelentős piamennyiség és jäger akció elfogyasztása után. Rájöttem viszont, hogy abban kellett volna fogadnom hogy kibírja e ébren azt a 20 percet. A csoda viszont elmaradt és Charmo 2 perccel a vége elött mondat közben azt asztalra borult és menthetetlenül elaludt. Emlékeztetőül a tarkójára írtam: 2 perc hiányzott!!!, majd a kézfejére:4 sör. Ezek után kezdtem bele hogy igaz barát módjára felkeltsem, hasztalanul. Charmón semmi nem használt, pedig csöpögtettem én forró viaszt a kézfejére, fenyegettem azzal hogy felgyújtom a haját, illetve a nálam lévő vizipisztolyból jelentős mennyiségű vizet lőttem rá az asztal alatt a lába közé. Már a szomszéd asztalnál ülő, mondanom sem kell TTK-s gólyák is kezdték megsajnálni, de mondtam nekik hogy TTK-sok között ez már csak így megy, mivel én is TTK-s vagyok, igaz csak tiszteletbeli. Ezt a megtisztelő címet azután szereztem, hogy egy TTK-s bulin kimásztam a Jate bezárt vécéjéből miután annak a zárja elromlott, tettem mindezt úgy hogy a szomszéd fülkében is szarva-szurkoltak nekem. Miután sikerült, a nézőközönségem tiszteletbeli TTK-s címmel ruházott fel.
Meg is lepődtem ezek után mikor Charmó felhívott tegnap, azaz szerdán, hogy iszik a Borsodi barátunkkal és csatlakozzak. Mire én leértem a Sántába már jó néhány üres borsodis üveg volt az asztalon és rögtön nekem szegeztek egy meglepő kérdést. Mi a falsh mob, kérdeztés és én Borsodi nagy bánatára úgy definiáltam a villámcsődületet mint Charmó. Borsodit azomban nem ilyen fából (talán diósgyőri acélbó) faragták és nem lehetett meggyőzni arról, hogy a TV székház ostroma nem egy flash mob volt.
Késöbb Doktor úr is befutott, így már professzor Charmón kívül lett egy másik doktor is a társaságban. Még néhány borsodi után eljött a virtus ideje és Borsodi valamely miskolci népszokás szerint 2 sörért a nyelvével eloltott egy gyertyát. Ezek után felszólított minket, hogy Miskolc a király és még a cigány kérdést sem hozhatjuk fel ez ellen ha nem nyaljuk el mi is a gyertyát. Milyen békési kőműves vagy te? Bíztatta kedvesen a Doktor urat a gyertyanyalásra Borsodi. Végül mindannyian több-kevesebb próbálkozásra elnyaltuk a gyertyát nem is egyszer és rá kellett jönnöm arra amit tudat alatt mindíg is sejtettem: a viasznak kurva szar íze van.
Ha már így ránk tört a versenyszellem és négyünkre pont két kerékpár jutott kitaláltuk, hogy versenyezzünk a Nyugiig úgy, hogy minkét bringás visz egy embert a vázon. Charmó Doktor úr vázára pattant fel, Borsodi meg az én esélyeimet rontotta. A rajt után egy darabig mi vezettünk, de a hajrában kikaptunk. Megnéztem volna ha a Charmó viszi a Doktort úgy ki nyer, de erre nem került sor. Az este vége is a sport jegyében telt és tanácstalanságunkban Borsodi felhívta (Doktor úr telefonján) a tudakozót, hogy mikor volt az első olimpia Londonban. Londonban 1908-ban volt olimpia, nálunk meg valószínű sose lesz, de ha mégis akkor bevezettetjük az időre ivás és a gyertyaelnyalás sportágakat.
