Előre vetem, csak lélekben, nehogy csalódást okozzak a Q10 koenzimreklámon, meg Botoxon szocializálódott tehetős 40-es háziasszonyanyu generációnak. Történt ugyanis, hogy hétfőn  pszeudobúcsúbulit tartottunk, ugyanis a szerkesztőség egy része Tys és jómagam Dániában fogjuk végigsokallni a következő félévet (inkább végignyomorogni, de erről majd később), valamint El Charmo is elpályázik El Torrente hazájába.

Az O.nak szervezett búcsúbuli sikerén felbuzdulva, ide sem jöttek el kurvára, de nem baj, speciális élményeket tartogatott az este. A Resti (R) -ben történt erős indítást követően, hirtelen veszteségeket kellet elszámolnunk, egyrészt mert Sepi! és tsai. elpályáztak, másrészt mert Á. bealudt otthon és nem jött el (rosszpont). De Charmót meg engem nem abból a fából faragtak ám, így a Sörkertben folyatódott az este, ahol találkoztunk egy másik O. val (O2), akivel megtárgyaltuk életének folyását, valamint a ma Buddhizmusának tendenciáit, alakulásást stb. Ezután valami bölcsészbuliba indultunk, ami nemvolt vagy nemtom, de O. arra hivatkozva, hogy fáradt hazapályázott az exével. Szerintem pockolni, mentek ami aljas partikillerség, de néhány perce cáfolta ezt az információt, ennek ellenére ebben szilárdan hiszek. Megpróbáltuk őt meggyőzni ugyan, de a kapcsolatok és a töltöttkáposzta újramelegítésének a veszélyével vont párhuzamot vagy nem értette, vagy leszarta, vagy tényleg csak álmos volt. Mindenesetre, mi elmentünk az éjjelnappaliba, ahogy vételeztünk 1 üveg Frittmannt és egy üveg Vodkát, illetve opcionálisan Fantát.

A sokat látott focis emlékműnél (ami az Aranycsapatnak állít emléket) telepedtünk le, ahol én egész erős keveréseket produkáltam, amitől kicsit lelkizős let a hangulat. It említeném meg, hogy milyen remek, hogy az éjjelnappaliban adnak műanyagpoharat a vodkanarizóknak. Az erős keverésről annyit, hogy kb fél deci narancs jutott másfél deci vodkára.

A borcs is fogyott, el is pilledtünk, és Charmó rezidenciája felé vettük az irányt. Itt még beittunk egy két kört, én pedig hazaindultam. Mivel járni nem tudtam, ezért (a telefon híváslistájának tanulsága szerint) nyolcadjára sikeresen hívtam egy taxit, és azzal tettem meg a maradék távot. A hazaérkezés után mély álomba szenderedtem, majd felkeltem és annak rendje és módja szerint addig okádtam amíg levegőt is alig kaptam, remélem a szomszédok legalább olyan jól szórakoztak közben mint ahogyan én szoktam hasonló esetekben.

Na ez az amitől pillanatok alatt tizenhat évesnek éreztem magamat. Padon vodkanarancsot inni, majd otthon széjjelhányni a fejemet... Hát nem nagyszerű?

Megjegyzem a búfelejtős esténken Charmóval ennek a sokszorosát fogasztottuk vodkából, úgyhogy valószínűleg a Kalinka lehet ami a vodkanarancsot univerzális hánytatókoktéllá változtatja.

P.S.:

Ha tudtok Koppenhágában szállást, ne titkoljátok!