Épp csak egy napra teszem ki a lábamat, erre azon kapom magamat, hogy csak úgy sorjáznak a friss bejegyzések! Így nincs is különösebben más választásom, mint hogy leírjam a tegnapiakat; ezzel a kör bezárul: az elmúlt napon a stábból mindenki egy gyöngyszemmel gyarapította blogunkat! Csak így tovább!

Még a vidéki men által leírt hétfői estén meginvitáltak Békésszentandárásra, ám ez a tudás igencsak passzívnak bizonyult másnap, valószínűleg az univerzális hánytatókoktél memóriatörlő hatásainak köszönhetően. A többiek el is mentek még kedden, irányomban pedig nyomatékosították a korábbi meghívást, aminek az új kenyér ünnepén már tényleg eleget is tettem.
Házigazdánk, a méltán híres kolbász-, méz-, üvegszál-, úszó-, bor-, valamint pálinkagyáros dinasztia sarja, Doktor úr volt, akinek mindenről van legalább egy (szerencsésebb esetben pontosan egy) története. Voltak remek termékismertetők is a Pálus Birodalom válogatott cikkeiből: vehettünk volna kisbuszt meg miegymást.
Az egész olyasmi volt, mint amikor fölpakolnak egy adag nyugdíjast a buszra, elviszik őket Karakószörcsökre, hogy megvetessék velük a mágneses takarókat, közben meg meg is etetik őket. Mi is meg lettünk etetve halászlével. Ha a Körösből nem is, a mélyhűtőből sikerült egy megfelelő méretű halat fogni, amiből aztán szépen el is készítette Lajos (a Nagy) a halászlét. A leves egy kísérlet tárgyaként is föl volt fogható, amelyben azt vizsgáltuk, hogy a halászlé alkotóelmeiből hány hagyható el anélkül, hogy még mindig halászlére hasonlítson a folyadék: háromig jutottunk, de azt kell mondjam, mindezek ellenére is meglehetősen jól sikerült.
Ha már a tüzijátékot úgysem láttuk, mi vettünk hát elő egy tetrahidrokannabinol tartalmú rakétát, amit föl is lőttünk a nagy főzőcskézésben megfáradva. Talán ennek is volt köszönhető a leves körüli kisebb malőrök egy része.
Azért a tudomány oltárán is áldoztunk egy keveset: a véleménydetektáló-rendszerek (szigorúan így írva) világa után Doktor úr közszolgálati jelleggel ismertette velünk a state-of-the-art nézeteket a hordalékkúpokról, ami igen messzire vezetett.
A boltba menet volt még szerencsém találkozni a település egyetlen hivatásosával, akinek a puszta látványa is elszörnyesztett. Böllér típusú arcához bálnaszerű test is párosult, ami a lehető legrosszabb párosítások egyike. Mindezek ellenére is kapós kis fehérnép lehet a förmedvény, ha a nemzeti ünnepen sem ér rá pihenni.

A látványtól, amit a kurva nyújtott szerencsére tudtam aludni még ha nem is valami sokat. Másnap reggel pedig jó volt újra másnaposan látni Balázst, akit kedden gyógyultnak minősítettek, és ennek megfelelően el is kezdhetett inni. Doktor úr is heveny fejfájásra panaszkodott, aminek már kisebb lenne a hírértéke, csakhogy neki meg a kolis kenutúra cuccait kellett volna váltásban elvezetnie a Dráváig. Hívtak engem is kenuzni, de mivel most pont nem olyan informatikus vagyok, akinek lehetősége lenne szkriptet írni arra, amiben mesterkedik, meg hülyén is vette volna ki magát, ha eljövök itthonról egy napra, és egy bő hét múlva térek vissza, így inkább a hazajövetel mellett döntöttem. Ma pedig még el kell búcsúztassam a hétfőtől külszolgálatba vonuló kispajtásaimat.

Maradok hát tisztelettel, valamint ajánlom magamat:
El Charmo