Aztakurva...

Körülbelül így lehetne röviden összefoglalni az eseményeket. Szodoma fertője ehhez képest napközisotthon bázmeg! A vidéki men eleve korlátozottan vett részt a fesztiválon, mert közbeiktatott egy rövid kitérőt külföldre, de amíg jelenvolt annál jobban próbálta kiélvezni a fesztivált és felebarátai szeretetét. A tavalyi behányósdi ezúttal elmaradt, és kultúraltan csökkentettem az aktív és hadrafogható agysejtjeim számát úgy nyolc-tízre. A legnagyobb koncertélményem egy olyan együttes volt, akiknek azóta sem tudom a nevét, illetve fogalmam sincs kik lehettek, de komoly hatással voltak rám, mert egész koncerten azt üvöltöttem, hogy "Szarok vagytok, nyomjátok keményebben..." amitől megacélosodtak és a vidéki men kedvére kitombolhatta magát, aminek a szokásos fesztiválekcémák lettek az eredményei. A meggyógyult és közel száz százalákosan funkcionáló bal lábam helyett most a jobbat qrtam széjjel így sántikálásban ezúttal sem volt hiány.

Megtudhattam azt is hogy "kurva jó fej", meg "kurva jó arc" vagyok, amit így visszagondolva még jómagam is kétségbe vonok, igazából egy hangoskodó irritáló fasz voltam (vö.: Alabama Man) de legalább jól éreztem magamat. Viszon Direkt D.-ról az is kiderült hogy "kurvajó csávó". El Charmonak még zsákolnia pockolnia is sikerült, hogy hogynem, aminek eredményeként bonyolult számítások vették kezdetét a majdani sörtranzakciókkal kapcsolatban. Bár abban fogadni ízleéstelen, hogy ki kivel mit fog csinálni a sátor jótékony homályában, azért valljuk be izgalmas is egyben. Még szurkolni is lehet, meg az oldalvonalról bekiabálni.

Mondjuk szar dolgok is történtek, pl kirúgtak telefonon a munkahelyemről (persze Tys kurvára vicces volt, meg el is hittem ám...) találkoztunk kollégákkal, akik NEM (de) hugyoztak oda mellénk a pince tetőteraszán.

Igazából a koncertekre nem is emlékszem, kár is megtartani őket, a lényeg a közösség. Remélem megkaparinthatom az eredeti kézzel írott jegyzőkönyvet a Donkey Punchról, Spidermanről és egyéb eltévelyedésekről (lásd akkor) és így eredeti autentikus kordokumentumokkal is alá tudom támasztani, hogy mekkora kafaság volt. A folyamatos vidékimenkedés annyira megviselt, hogy elutazásom reggelén Tyson kellett elkísérjen a patikába, hogy valami magnéziumot, meg C vitamint csempésszek a szervezetemben, mert úgy éreztem magam mint akinek a sátrán átgázolt egy antilopcsorda miközben békésen szundított benne az alkoholmámortól megpilledve.

Ebben az állapotban vágtam neki az útnak Ferihegyre és vártam kurvasokat a tranzitban, ahol egy ásványvíz 510 ft és a bolt különben is bezárt. A repülőn is csak a víznyerési lehetőség, és a halálfélelem tartott életben, az idő elég szar volt, a leszállás meg olyan hogy kollektíven az egész gép be volt szarva és mindenki fehérre vált ujjakkal szorította a karfát. Este egy fél 3 dl-es Becks-t tudtam lenyomni, és elhatároztam, hogy "I'm never drinking again" Persze tegnap is a Koccintóban volt az este vége, ahol kevesebb mint 140ft ért lehet venni egy fél barackot egy deci baracklével.