Az egész kedden kezdődött. Bár Pesten pont egy utcára lakom az egyetemtől, ennél közelebb azonban nemigen merészkedtem hozzá eddigi tanulmányaim során. Így eshetett, hogy a második negyedévben sikerült alulmúljam (nem hittem volna, hogy azt még lehet) az egyetemre járás és jegyzetelés terén nyújtott teljesítményemet a korábbiakhoz képest.
Gondoltam hát egy nagyot, és elhatároztam, a szorgalmi időszak utolsó hetében olyan rendes vendéghallgatója leszek a Marx Károly Egyetemnek, hogy minden órát meglátogatok. Legtöbbjüket mondjuk az év során először vagy másodszorra. Elhatározásomnak megfelelően kb. negyed óra késéssel be is értem hát számvitel előadásra, ahol a "tömegben" fölfedeztem Tysont. Ő egy jó fél óra elteltével dobta föl a kérdést, nem megyünk-e el ebédelni. Nyilvánvaló volt, lehet csak számomra, hogy tulajdonképpen sörözésre kaptam felkérést. Kissé vonakodva ugyan, de elfogadtam ajánlatát. A kis kínaiak át is basztak minket, ahogy kell, amit mi csak néhány sör elfogyasztásával tudtunk földolgozni.
Az idő közben elröpült, a számvitel gyakorlatról is lecsúsztam, Tysont pedig szólította a kötelesség, így magamra maradtam. Én pedig nem voltam rest, és elcsábítottam hozzánk Zsoltot sörözni, hogy legyen már némi értelme, hogy aznap fölbumliztam Pestre. Zsolt és a sör viszonyát elég jól szemlélteti az a tény, hogy Tyson, aki saját bevallása szerint nálam nagyobb alkoholfogyasztót még nem látott (szerintem csak hízelegni akar mondjuk), az ő teljesítményét az enyéméhez hasonlatosnak aposztrofálja. Tehát el lehet képzelni nagyjából mi volt ott. Sokallni, azért nem sokalltunk, éjfél előtt már végeztünk is.
Első nap mérlege tehát 0,5/2 kurzus meglátogatása és ha jól emlékszem 7 és fél doboz sör.

Ránk virradt egy újabb nap, ami egyből úgy kezdődött, hogy legnagyobb elszántságom ellenére sem vehettem volna részt az előadáson, mert a többiek elővizsgáztak, én pedig már a negyedéves vizsgánál elvéreztem. Gondoltam, sebaj, majd ÁKM-en dupla órát maradok, amire már 10 hete nem volt úgysem példa. A reggel távollétemben is megtartott vizsga után Tyson hívott kétségbeesett hangon, hogy mindhiába tanult rá, nem fűz sok reményt a sikerhez, a koliba sincs különösebb kedve visszatömegközlekedni, ugyan igyunk már meg egy sört óra előtt! Nem volt szívem nemet mondani egy ennyire elesett embernek, éreztem, ha megteszem, talán a Dunába veti magát. Vettünk is hát neki a boltban némi élelmet és 2-2 söritalt. Sokat szerencsétlenkedtünk azon, hogy mi most végülis szabad téren vagy nálunk szeretnénk-e inkább inni, és mikor már végre elhatároztuk, hogy kimegyünk inni, az utcán a megfelelő hely keresésének közepette inkább mégis visszafordultunk, bár már a sörünk is föl volt bontva. Fölmentünk hát hozzánk, de az időt olyan művészien el tudtuk baszni, hogy egy sörre is alig volt már időnk, nemhogy kettőre. Tyson által pedig megállapítást nyert a nyilvánvaló tény: mindkét sört csak úgy tudjuk még óra előtt elfogyasztani, ha az egyiket sörbomba formájában visszük be a szervezetünkbe. Tyson azonban mikor elérkezett volna a tettek ideje, megkérdezte tényleg komolyan gondoljuk-e még ezt a sörbombás dolgot (ergo, ő már nem). Mondtam neki, ha ekkora papírkutya, hagyjuk inkább az egészet, nem ér annyit az egész, hogy összehányja ott nekem a nappalit (épp elegen megtették azt már előtte mások).
Mire 10 perc késéssel beestünk, az előadó épp a dinamikus Leontief-modellről tartott egy dinamikusnak nem éppen nevezhető előadást, amire mi 2 percen belül untunk rá, de mivel ekkor kisebb pofátlanságnak éreztük volna a 15 fős hallgatóság soraiból a távozást, ezért várakozó álláspontra helyezkedtünk, és csak a megfelelő alkalmat vártuk, hogy észrevétlen kiosonhassunk, amit egyébként teljesen ellehetlenített az, hogy mindössze 2 padsor található az órának helyet adó helyiségben. 20 perccel később azonban már nem tudtuk tovább türtőztetni magunkat, el is hagytuk a termet, ahova aztán szünet után el is mulasztottuk a visszatérést.
Ami viszont legutóbb elmaradt, nevezetesen a sörbomba, az most már nem tűrhetett további halasztást. Ekkor zavartuk meg Gyurit ebédszünetében, ami alatt ő nagyon készségesen minden bizonnyal igen hasznos tanácsokkal látott el minket a know-how-t illetően, azonban mi ezekből mégsem tudtunk gyakorlati hasznot kovácsolni.
Az első bomba elkészültekor a sör csak úgy mindenfelé sprickolt, nekem például a jobb szememet verte ki egy erőteljesebb csóva belőle. Egy idő után sikerült elfolytani a forrást egy megfelelően pozícionált hüvelykujj segítségével, amit én szolgáltattam. Kirohantunk a kádhoz, ez alatt a doboz vicces hangokat hallatott, és apránként a gejzír is elapadt.
Ekkor gondoltuk, közelebbről is meg kell vizsgáljuk a dobozt, hogy megfigyeljük, hol rontottuk el a lyukasztást. A természeti törvények egy egyszerűsített modelljével dolgoztunk, amelyben azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a folyadék kizárólag egy irányban tud terjedni, és nem kívánja kitöltetni a rendelkezésére álló teret. Megjegyzem, ha igaz lett volna Einstein óta a fizika egyik legnagyobb robbanásának lehettünk volna tanui. Az egyszerűsített modellünk jegyében nyugodt szívvel fejjel lefelé tartottuk a még szinte sörrel teli dobozt, a doboz alján ütött rés tüzetesebb szemügyrevételének céljából. Ekkor kellett rádöbbenjünk modellünk helytelen voltára ugyanis amíg mi az alsó rést vizsgálgattuk, a tetején lévő szabványosított nyíláson elkezdett kifelé áramlani a nemes anyag. Hogy egy klasszikust idézzek: "Azt hiszem, kicsit túltaktikáztuk magunkat."
Rögtön utána egy másik dobozból is megpróbáltuk a bombagyártást, ott azonban annyira finomkodva jártam el, hogy abból csak alig-alig csöpögött a sör. Eddig 2-0 volt az állás a dobozok javára, de mi még nem adtuk föl!
Elmentünk ebédelni, ahol Gergő elképzelhetőnek találta abbéli elképzelésemet, hogy a sznobbuliban azért nem lettem föláldozva, mert a többség azt hitte rólam, hogy hússütő bohóc minőségben voltam ott az este rabszolgának, mert az ágyúgolyó ember egy rosszul sikerült produkciója következtében nem volt képes vállalni az este a fellépést. Úgyhogy mostantól ez megmenekülésem hivatalos története.
Ebéd után már 10 sörrel fölszerelkezve térünk vissza az albiba, mindenképp akartunk egy sikeres kísérletet sörbomba téren. 1-1, a korábbiakhoz képest sikeresnek nevezhető bombát gyártottunk, a procedúra pedig minden egyes mozdulata rögzítve is lett.

Kötelesség letudva, követezhetett a jól megérdemelt pihenés: neki is láttunk bekalibrálni iwiw-es fake profilunkat, amiről nekem csak ekkor derült ki, hogy Tyson szexuális aberráltságainak kielégítése céljából lett létrehozva. Nem is tudtam, hogy Tyson ráunt az életre, és amiért nem figyelmem rá oda az elmúlt időben kellőképp a jelek szerint, kissé felelősnek is érzem magam ezért. Merthogy az egész biztosan nem a hosszú és egészséges élet záloga, ha az ember az ukrán maffiavezér és egyéb maffiózók cicababa nőjinek ír szopcsi-dugcsi témájú üzeneteket. Ő az öngyilkosságnak ezt a lassú, és bizonytalan módját válszotta a jelek szerint. Ahogy fogyott a sör, Tyson állapotát egyre növekvő bátorsága mellett fokozódó diszgráfiája is igazolta: a már lassan szállóigévé magasztosult szopcsi-dugcsit is képtelen volt egy ízben leírni, ami még önmagában nem is lenne akkora baj, csak mikor fölhívtam erre a figyelmét a rossz betű helyére vagy egy másik rosszat, esetleg kettő másikat írt, vagy rossz helyen javított bele, vagy egy helyen javított, egy másikon pedig rontott még egyet. Így jutottunk el az összes leírt verzió közül, a nekem legjobban tetsző szopcsi-dogcsú leírásához, amivel sikerült új fogalmat teremtenie.
Egyre másra jelölgetett, írta a leveleket, míg el nem értük tartósan a maximálisan engedéléyezett 160 függő kapcsolatot. Ekkor Tyson kissé búsolkodva, hogy nincs mód több jelölés elvégzésére, mindazonáltal nagy izgatottsággal, hogy mikor jön meg az első válasz a leveleire kijelentette: "Én ezt napokig tudnám csinálni!" Szinte mindenki visszajelölt, aki megkapta a felkérést, ami részben a jelöltek összetételével részben pedig Ráczy Károly ellenállhatatlan megjelenésével (és Alfa Romeo kupéjával) magyarázható: 50%-uk hivatásszerűen, 40%-uk önkéntesen, mintegy passzióból kurva, és vállalja az ügyeletes iwiw ribanca címet. A maradék 10%-ban olyan nagyszerű jelöléseket sikerült véghez vinnie, mint az Erotikát- vagy Pinát Szerető, illetve Gumi nélkül szeretkezők Klubja. Az elég sokukban közös, hogy megkérik az embert, akkor és csakis akkor jelöljék őket, ha tényleg ismerik őket, de tényleg csak akkor, mindezek dacára Karcsit mégis minden további nélkül visszaigazolták, emellett minimum 850 ismerősük van.
Ebben az állapotban hagyott engem ott Tyson. Az estém hátralévő része arra ment rá, hogy sörözzek ekkor már Gergővel, illetve az ő néhány esetben nem túl kifinomult módon megkomponált leveleire érkező reakciókra olyan frappáns választ tudjak írni, ami némileg meg fogja növelni az életbenmaradási-esélyünket, -talán még fejenként 1-1 kar helyénmaradását is szavatolja-, ha majd a nők kigyúrt barátjai megtalálnak minket, és ők is meg szeretnének jelölni minket pár baseballütővel és viperával.
Ekkor már javában Gergővel ittam, aki beavatott néhány igen megindító sznobos történetbe, amiket majd alkalomadtán megosztok a nagyérdeművel. Gergőéknek el kellett menniük inni, nekünk viszont még volt 2 sörünk. Ekkor jött a mentőötlet, ami a nap folyamán már egyszer úgyis bevált: igen, a sörbomba. Gergő eleinte ódzkodott az ötlettől végül csak hajlott rá. 1-et 1-et be is nyomtunk a fejünkbe, amik már teljesen jól funkcionáltak. 4:2 lett tehát a vége az emberek és sörösdobozok között zajló ádáz küzdelemnek. Én még lekísértem őket egy sör erejéig a szomszédba. Este 2 körül jöhettek haza 2 hölgy, illetve egy sör társaságában. Gergő mondhatta nekik, hogy tartanak a lakásban egy hússütő bohócot, aki egy sörért akár az este azon kései időpontjában is tart egy kisebb előadást. A performansz lement, aminek hatására a hússütés mellett most már zenebohóc funkciók ellátására is hitelesítve lettem. A hölgyek távozásakor Gergő fölkért, hogy marasztaljam őket, én azonban ezt nem értettem kristálytisztán (helyesebben egyáltalán nem értettem), így a lányok szabadon távozhattak olyan 3 óra körül talán, ami után mi is nyugovóra tértünk.
A szerdai nap mérlege: 0,25/4 kurzus és 12 elfogyasztott sör, amiből 2 bomba volt...
A 2 nap összesített mérlege: 0,75/6 kurzus, és közel 20 sör. Pedig én tényleg be akartam menni a héten órákra, csakhát Tysonnak sikerült mindig belevinnie a rosszba! Remélem a vizsgákra legalább képes leszek eljutni majd!

Maradok tisztelettel, ajánlom magamat:
El Charmo