És úgy nem kicsit, ellenben rendesen. Meg is szeretném ragadni az alkalmat, hogy  megköszönjem az információs társadalomnak, hogy ezentúl RSS-feedből is megtudhatom, ha sikerült bebasszak előző este.
Ha számot kellene adjak az este legnagyobb veszteségéről, akkor azon a néhány millió eltékozolt agysejtemen túl a bal herém funkcionalitásának - remélhetőleg temporális- elvesztését kellene megemlítsem. Pedig én hosszú távra terveztem vele. (Igen, ez egy kiváltképp naturalista bejegyzésnek ígérkezik, a majdnem behugyozós téma ráadásul csak eztán jön, úgyhogy még nem késő az Alt+F4, vagy kifonomultabb egyedek esetén a Ctrl+W billentyűkombináció leütése.) A herém kapcsán a lényeg tömören annyi, hogy a velem egy szobában alvó Tyson túlságosan odaadó, de legalább olcsó volt hozzám az este folyamán. Meg kell hagyni, sokat tanult az npk probléma mesterével, a Siemensessel töltött este óta.
Elmondható, hogy a tegnap reggel jelentkező másnaposságom ellenére is maradandót sikerült alkossak a természetes nyelvfeldolgozás területén, amit a tudományosan a katica pöttyeinek eggyel diszkontált számából levezethető ötlettől vezérelve tudtam elérni. Sikeremen fölbuzdolva, és mivel még csütörtök is volt, úgy döntöttünk Gyurival és Tysonnal, ki kéne hát rúgni a hámból kissé.  Ahogy azt kell ilyenkor, jó bűnöző módjára vissza is tértünk a hétfői tequilás tetteink helyszínére az Egribe. Még mindig akciós formában volt kapató a Tequila. Velünk tartott még egy, a kötprogját Gyurival megírató arc, valamint nem utolsó sorban Sepi is. Sepi plasztikus beszámolója a pornóiparról és a rokonszakmának tekinthető telemarketingről mindannyiunkat megérintett, részben a történetek finomsága, részben pedig a gyakorlatban hasznosítható infrmációtartalmuk kapcsán. Gyuri meg is fogadta, így, hogy megtudta, sűrített tejjel imitálják az ejakulációt az erre szakosodott emberek, nem is fogja a továbbiakban a gondos munkával megkeresett pénzét szex chatre költeni. Marad inkább Vandánál, az is van legalább olyan jó.
A krimó zárása után a Planet Holywood felé vettük az irányt. Mikor toalettnek véltem a  kutyával és a már barlangrajzolni tudó, kiművelt szekurity guarddal megerősített Sánta Egér bejáratát, a védelmi erő és a kutya (a továbbaikban Buksi) hangot adtak abbéli elképzelésüknek, hogy nem feltétlen helyesen járok el. Be is fejeztem a műveletet, a maradék folyadéktól már a Planet Holywoodban szabadultam meg, ahol a csapos hölggyel való beszélgetésünk alatt majdnem sikerült kijátszam a tirpák, bukó kártyát egy, az életkorára utaló nem túl kedves megjegyzéssel. Ez szerencsére nem történt meg, ellenben sikerült egy Vodka akcióba belecsöppenjünk. Főképp Gyurival. Itt még egy sárm kihívás várt volna rám, de mivel csupa böllér arcú lánnyal kellett volna megküzdjek (aki meg véletlen nem az volt, az túl korán távozott), így nem alakult ki semmi nemű szopcsi-dugcsi típusú találkozás. Különben is Szofiiiiiiának tartogatom magamat, az M. Károly egyetemről. Ahogy ezen a helyen sem éreztük továbbiakban fontosnak a maradást, én már közelítettem a Teletubby szintet, amikor már csak úgy tudok beszélni, mint a fent említett sorozatból Twinky Winky. Mondjuk eképp:
-GGGGGGGG, haaaaaaaa Lala.
Ebben a szellemben áthelyeztük székhelyünket a Mignonba, ahol végre megszűnt a becsengetős módi, így hát akadály nélkül hatolhattunk be oda jól. Ezen a helyen és a Koccintóban én már csak a masszív sokallás szintjén voltam, nem is tudtam különösebben inni, még a hányás is nehezemre esett volna. Ellenben a két hely meglátogatása után, poraiból föltámadó főnixmadár módjára újult erőre kaptam, és Gyuriéknál már teljes mellszélességgel ittam a vodkát és persze a sört. Sikerült is egy sörbombát sikerrel abszolváljak, valamint lehúzni egy tetemesebb mennyiségű vodkát. Most úgy hiszem, hogy ekkor sejlett föl a Gyuri által hétfőn munkabérként kapott Becherovka megkezdésének ötlete is, de ezt végül elmulasztottuk megtenni.
Reggelizés után közeledett a lefekvés ideje, ám én úgy gondoltam megbolondítom még kissé az estét, és a matracon hason fekve fogyasztok el egy újabb doboz sört. Ebből annyi sikerült, hogy magamra öntöttem fél liter sört, ami nekem még csak föl sem tűnt. Másnap reggel annál inkább, amikor a narkolepszia mellé lélekben már följegyeztem az inkontinencia névre hallgató jelenséget is. Gyuri csak jóval később mesélte el a folyadék mibenlétét, aminek hatására sokkal természetesebb lett a mosolyom, lévén mégsem a saját húgyomban, hanem sörben aludtam át azt a néhány órát. Ettől függetlenül, hogy sör szerepelt rajtam, mégis inkább a száraz ruha mellett tettem le a voksomat, amivel Gyuri szánt meg saját ruhatárából, lévén mégsem szokásom váltás ruával inni járni. Bár az események után komolyan gondolkozóba estem ezen. A kölcsönruha gyűröttségével még nem is akadt volna bajom, viszont a Gyuriétól eltérő paraméterezettségünk, vagyis, hogy ő olyan széles, mint amilyen hosszú vagyok, némi diszharmóniát kölcsönzött megjelenésemnek. Illetve a színkombináció, de ezen már tényleg nem ettem magamat, jobban izgatott a tény, hogy a pantallóm a térdemet súrolta. Nem probléma, gondoltam, és ezzel a felkiáltással be is mentünk "dolgozni".
Meglepő, de tudtam enni. El is mentünk hát ebédelni egyet, én pedig a gyönyörű megjelenésemmel a szép ruházatban alkottam még egy utolsót: sikerült egy korhelylevesben átáztatott, még száraz korában is igen visszataszító, desszertnek gondolt süteményt elfogyasszak, ami hatására az instant méregtelenítés határán voltam, de ez az attrakció már elmaradt. Hiába más alkalmakra is kell még tartogassak valami újdonságot.

Maradok tisztelettel, ajánlom magamat:
El Charmo