A múlt alkalommal, talán pont hétfőn Gyuri szeretett volna egy hagyományt teremteni, nevezetesen szerette volna megörökíteni az útókor számára az igen tanúságos bebaszásai(n)kat. Mivel a tegnap este folyományaként, ma igen indiszponált lett, és néhány helyen elgurult neki a fonal, ezért talán most szeretném én megragadni az alakalmat, hogy ne vesszen a múlt homályába e igen nemes "hagyomány". Sajnálatos módon Elsármót elvesztettük erre az estére, ám reménykedünk benne, hogy hamarosan ő is csatarendbe tud állni, és felveszi a harcot az alkoholpusztítás igen nemes frontján.
Ígyhát egyik legjobb emberünket Tömzsivel próbáltuk pótolni, néhány vizezett ellenben annál drágább sör erejéig a Sörkertben, ahol amúgy rengeteg ismerős bújt meg. Így sikerült csatlakozni, R. és a frissen phd-t, amúgy névnapos Sz. Gy.-hoz és társaságához. Így okunk is volt az ünneplésre. Később 14 sör társásaságában átvándoroltunk a tanszékre, ám vendégjátékosunkat, Tömzsit sajnos a veszteséglistára fel kellett jegyezzük, hiszen ő úgy gondolta inkább pókerezik otthon. Az este további része itt kezdett szerencsétlen fordulat venni, úgyanis sikerült rövid időn belül olyan erősre igyuk magunkat, köszönhetően a fütyülős pálinka, whisky és sör mámorító triójának, hogy én nagyon vicces dolognak gondoltam Zsuzsával való telefonálást, ami Gyuri nemteccését válltotta ki, tegyük hozzá jogosan. Gyurinak közben sikerült a névnapi betyáros savharmóniájú roséjának az aljára is néznie, majd később a sokak áltál szexuális hovatartozását megkérdőjelező angol vendég tudományos segédmunkatárssal, Daviddel hosszasan beszélnie angolul, egészen hihetetlen dolgokról. Így vált Gyuriból György number 2. Ekkor gondolta, hogy mostmár engem igenis meg kell vernie, ehhez hozzá is látott, ám erős kordinációs problémái, és gömbölyű talpa miatt valamint a jelenlévők nemtetszése miatt, inkább hazafelé vette az irányt, az összes létező ajtó becsapása mellett. Így történhetett, hogy sikerült betörni a tanszék lengőajtajának felső üvegét, ami tegyük hozzá, igen figyelemre méltó teljesítmény majd mikor nem tudott kijutni az épületből a segítségére siető R.-nek váltig állította, hogy én törtem ki az ablakot. Sajnos itt a veszteséglistánk újabb névvel bővült, Gyurit nem láttuk többet az este, ami azért volt különösen fájó, mivel rossz irányba indult haza. Így miután újságpapírral, pizzásdobozzal sikerült összeszedjük az üvegtörmeléket, a keresésére indítottunk egy merész expedícíót, ám csak nagyon részeg embereket találtunk...
Időközbe megérkezett, kedvenc Simenses barátunk, a npk probléma verhetetlen királya (npk probléma: hogyan dug meg n matróz, p prostituáltat, k óvszerrel, úgy, hogy minegyik matróz megdugja az összes prostit). A társaság ezután úgy döntött felkerekedik, és a Sörpatikában tölti az este további részét, igen kalandos módon, sikerült is megközelíteni a helyet, jómagamnak többször is sikerült 17-8 éves szerenád után erősen alkoholos befolyáltság alatt lévő fiatallal kommunikáljak, így érhetett az a megtiszteltetés, hogy ihattam az egyikük osztályfönőkének a házipálinkájából, amit nem mellesleg saját bevallása szerint eltulajdonított attól, és erre kellőképpen büszke is volt. A rövid ámde annál tartalmas úton sikerült még német diákok csoportjával is összeveszni, és még hallgathattunk egy csodálatos nótát, néhány csövestől, ami egy életre szóló élmény volt, hiszen azt hiszem bátran kijelenthetjük nem minden nap hallhat az ember skinhead zenét cigánytól, igaz meg is kérték az árát rendesen.
Sörpatikában semmi érdemleges dolog nem történt (avagy én nem emlékszem már rá), kedvenc Siemenses barátunk csinálta a műsort jó szokásához híven, ám mikor úgy döntöttünk, hogy megengedjük bezárni a kocsmát és eljövünk, ért minket az igazi meglepetés, hiszen veszteséglistánk tovább bővült. Ezuttal az egyik, számomra eddig ismeretlen arcnak az alig egy hónapja vásárolt biciklije helyén csupán egy darabokra vágott biciklizár látványa fogadott. Rövid időn belül, kiablások, kalimpálások mellett sikerült is néhány közeget a helyszínre csábítanunk, akiket pont kurvára nem érdekelte az egész ügy. Jómagamnak és R.-nek, az a fantasztikus ötlete támadt, hogy közben végigfogdossuk az egész zárat, így kb 1 órával később kiérkező helyszínelőknek már csak a mi ujjlenyomataink jutottak. Közben sikerült a cigány kártyát kijátszani ám ez annyira nem tetszett az egyik igen kedves rendőrelvtársnak, és közölte, hogy ő is cigány volna...
Több mint egy óra huzavona után hazaindulhattunk, én R.-éknél aludtam. A dologban az igazán szép csupán az volt, hogy a kedvenc Siemenes barátunk is, és mivel R.-iék nem rendelkeztek kellő számú ággyal így sikerült egy ágyba aludjak egy Siemens-l. Azóta is őszintén szégyenlem.
Remélhetőleg a következő alkalommal, már Gyuri folytatja a hagyományt.

Tyson