"Azért iszunk, mert ezt szeretjük, és tudjuk is csinálni!"
Gemon


Az úgy volt, hogy megiszunk egy sört El Charmoval...
Az én készpénzkészleteim nem tették lehetővé hogy kulturáltan (értsd kocsmában) fogyasszunk.
Volt nálam körülbelül 6000 forintnyi étkezési utalvány (a sör folyékony kenyér), így vettünk 4 sört a nagyÁban.
Az ünneplésnek volt némi oka is, El Charmo előadta ismét a TDK-dolgozatát, én pedig újraírtam egy nap alatt a programot, amivel már három hete szenvedek.
Két sikeres ember tehát elindult Alkoholisztánba. A csótány (Rerrich béla tér, '56 os emlékmű) tövében megittuk a fejenként két darab húgymeleg Golden Ace-t, és kölcsönös puhatolózás kezdődött, mert kimondani egyikünk sem akarta, de legbelül mindketen tudtuk, hogy a nap még nem ért véget...

A baj az volt, hogy az étkezési utalványaim ezres címletűek voltak, vissza nem adnak, tehát ez a célszám.
Már előtte is igen bonyolult számításaink voltak, hogy ki kinek mennyivel jön, ezután teljesen elvesztettük a fonalat, végül azt okumláltuk ki hogy jön nekem 300 forinttal.
Vettünk egy Egri Bull Bloodot meg 2 fehéret, az árfekvés alapján igen "betyáros savharmóniát" helyeztek kilátásba. A hangulat betetőzéséről egy citromos ásványvíz hivatott gondoskodni (SOHA, NE, KEEP AWAY olyan szar hogy nem lehet szavakba önteni, inkább iszok mosogatószert).
Erre azért volt szükség, mert El Charmonak eszébe jutott, hogy van otthon egy üveg vodkája és kéne hozzá kisérő. Lementünk a hídnál a Tisza-partra. A lépcső zsúfoltabb volt, mint egy focimeccsen a lelátó, el is gondolkodtunk, hogy miként lehetne ebből anyagi előnyt kovácsolni, de nem sokra jutottunk.
Az egrivel kezdtünk, az a legdrágább, mire a szarokhoz érünk ne legyünk már annyira józanok. El Charmo szerint úgy kell ketten bort fogyasztani üvegből, hogy megissza a 3/4-ét és a többit nagylelkűen nekem adja.
Átéléssel és tudatos mohósággal iszik. Egy korty addig tart ameddig jólesik.
-Te nyelsz is közben bazdmeg?
-Miért úgy nem ér? Nem mondtad, hogy hogy isszuk...
Kicsit meg volt hatódva amúgy mert már rég nem ivott úgy bort, hogy a dugó nem kulcsal lett belelökve az üvegbe, hanem ki lett húzva. Azt a törölközős dolgot le lehet szarni (mármint hogy legyen nálad törölköző): Mindig legyen nálad Swiss Army Knife.
Közben (vagy előtte nemtom) az a zseniális ötlet született, hogy menjünk át újszegedre, mert ott valami foci van, és hideg is lesz, jobb lenne fedett helyen inni. Azonban még fel kellett venni a vodkát is, aki magányosan kuporgott El Charmo nagymamájánál. Az eső is faszán eleredt, mire a Stefániára értünk már erősen hullott. Nem vagyunk cukorból, de azért sietősre vettük.
Egy csaj ott üldögélt az esőben, kicsit nyomkodta a telefonját, láthatóan várt valakit. Megjegyeztem hogy szerintem hiába. El Charmo bement a vodkáért ami sokáig tartott (én meg ott ácsorogtam a sötét lépcsőházban) Mire kiértünk az eső már ömlött, megvártuk amíg kicsit lecsillapodik és elindultunk a híd felé. A lány még mindig ott ült a padon. Charmo hosszasan értekezett telefonon a nővérével, de közben metakommunikatíve megtárgyaltuk, hogy odamegyek a csajhoz és megkérdezem, hogy minden okés-e?
- Szia! Minden rendben?
(rámnéz sugárzó arccal, kb mint aki most szívott el 1g Nordic Lightot)
-Persze! (próbálja kurvára meggyőzően adni.
- Akkor csak szereted a vizet?
-Igen!
Komolyan mondom, ilyesztően boldog volt az arckifejezése hozzá. Teljesen el volt ázva a kabátja. Valaki átbaszta. "Valaki át akar baszni, vagy csak meg akar."
A traumán hamar túltettük magunkat, és elindultunk a Hermannba. Kisebb kalandok árán be is jutottunk (át a rettenthetetlen véderőn amit a portásbácsi képezett).
A cél: 808. Az nem volt világos, hogy akihez megyünk az tényleg ot lakik-e ezért félénken hatoltunk be a szobába, ahol egy totál ismeretlen arc netezett. Semmi gáz, kiderült hogy Balázs lennt focizik. Be is kéredzkedtünk inni.
Elfogyott a két fehér (kritikán aluli mindkettő). A vodka is majdnem elfogyott. Ekkor El Charmo végigdőlt az ágyon, hogy akkor most ő itt alszik. Szerintem narkolepsziás a csávó. Sikeresen felrugdostuk, mert ki kellett jelentkezni. A portánál élénk vita bontakozott ki, hogy akkor itt alszik és fizet 500 forintot vagy nem. Itt van egy kis fehér folt, de arra emlékszem, hogy az ötös trolin ülünk. Charmo kapott egy piros fóliaesőkabátot, abban feszített, úgy nézett ki, mint egy nagy málnás óvszer egy ernyedt faszon.
A melettünk ülő (én úgy emlékszem eléggé kompatibilis) csaj nem bírta röhögés nélkül. Leszálltunk vele a Mars téren, ahol megpróbáltam ráterelni EL Charmora, csináltam róluk egy közös képet, és felírtam a telefonba az email címét, hogy majd elküldjük. A telefonom egy fos, és az esti képeken semmi sem látszik. Ezen sem lehet kivenni lószart sem. Be voltam baszcsizva, és a kurva T9 bekapcsolódik az emailnél (ki sem lehet kapcsolni). Valamit elkúrtam mert nem találom a címet, de annyira emlékszem, hogy a csaj neve volt meg gmail.com.
Ki volt kicsit akadva, mert lekéste a buszt hazafelé, és közölte, hogy akkor kisérjük haza (Alsóvárosba). Innentől kicsit zajos a kép. El Charmo lemaradt valahol a Kálvárián mert kurvára készvolt, Én meg megint tiszta sár voltam mire hazaértem.

"Amíg ittam, mindenre emlékeztem, arra is, ami megtörtént, és arra is, ami nem." Mark Twain