Bár temérdeknyi más teendője lenne az embernek, mégis munkál benne a látens sznob énje, ami nem teszi lehetővé, hogy megfossza magát a drága borok tömegnyomorban történő fogyasztásától, vagyis az évente megrendezett borfesztiváltól való távolmaradástól. Ennek jegyében dupláztam is a fent nevezett rendezvényen, mivel az első napi szégyenteljes teljesítményemet nem hagyhattam annyiban.
Első nap, amint a Sepivel való találkozásunkhoz megbeszélt helyszínt próbáltam megközelíteni, a Széchényi tér egyik szegletében már masszív hányásszag terjengett a levegőben, vagyis azon a tájékon valakik már nagyon jól érezhették magukat. Mivel elképzelhető volt, hogy én is hasonló sorra jutok az este, míg meg nem érkeztem, ezzel a gondolattal próbáltam megbarátkozni.
H. Károly, kecskeméti lakosról mindketten tudni véltük, hogy szerdán a Frittmann borászat szőlőtermékeitől sikerült fogyatékosra innia magát nem rossz pénzért, ami miatt Sepi szorgalmazta is, hogy talán nekünk is ott lenne célszerű fogyasztanunk. Én ellenben azt az álláspontot képviseltem, hogy legyünk már akkora individuumok, hogy ne álljunk be az általa megkezdett sorba, és próbáljunk ki valami egészen újat, ami még adott esetben olcsóbb is lehet. Így érkeztünk meg az alföldi borok Mekkájának számító jánoshalmi pincészethez, aholis egy érdekes beszélgetés zajlott le köztem és a borárusító fiatalember között a száraz fehér boraikról. Mikor megkérdeztem, hogy az áron kívül milyen eltérést mutat a 3 száraz fehérjük, egy sanda pillantást vetett a bódéjuk falára, ahol egy kis papírra vetett hint volt található, aminek jegyében jellemezte is nekem őket:
-Az Ezerjó az savas, a Cserszegi fűszeres nem annyira, a Chardonnayt meg ajánlom.
Én valami szofisztikáltabb jellemzésre vártam, illetve gondoltam valamivel majd megideologizálja, miért is kellene megvegyem a Chardonnayt (gyanítom, mert az volt a legdrágább). Én természetesen az olcsóbbat savasabbat választottam a kínálkozó lehetőségek közül.
Mivel ülőhely nem volt természetesen, így mi Vásárhelyi Pál lábánál telepedtünk le. Alapjába véve szeretem a gyerekeket, a szobor tövében randalírozókból is egész biztosan lehetett volna normális embereket nevelni, ha a szüleik másféle szocializációban részesítik őket. Azonban ezek a gyerekek felhőtlen játszadozásukkal több ízben már a boraink épségét veszélyeztették. Sepi pedig ezt megelégelve nyilvánította ki az egyik hangadó felé azt az elgondolását, hogy amennyiben ők eltörnék valamelyikünk borát, úgy ő az elkövető gerincét fogja eltörni cserében. Nem biztos, hogy ezzel pozitív irányba tereltük volna az imént említett szocializációjukat, vagy hogy ezt a hangnemet kellett volna megütni egy gyermekkel, azonban ők mérlegelték a lehetőségeiket, és gerincük épsége megért nekik annyi fáradtságot, hogy egy szoborral arrébb helyezzék át székhelyüket, mi pedig zavartalanul folytathattuk a borozást.
Megjött egy pesti vendégjátékosunk is, akivel elindultunk egy újabb üveg bor felkutatására. Ekkor mi a kutyahegyi ostoros pincészettel kerültünk üzleti kaspcsolatba 2 üveg fehér bor megvásárlásának formájában. Később sikerült einstandoltunk egy asztalrészt is, ahol így már teljesen kulturált módon ihattunk. Én azonban a második üveg bor elfogyasztásának hatására jelentősen kész lettem, ami a többiek utólagos elmondása alapján ugyan nem látszott rajtam, én azonban mégis elérkezettnek éreztem a hazamenetelt.
Szomaton dél körül keltem, és mint rendesen, indultam volna haza másnaposan, viszont ekkor ért csak az igazán nagy meglepetés, miszerint a hídi vásár miatt az egész város közlekedése megbénult. Kiakadtam, mert nem tudtam napirendre térni azon, hogy ennek mégis mi értleme van, amikor a másik híd is járhatatlan a felújítások miatt. Gyanítom hosszas fejtörésnek kellett megelőznie, hogy tudnák teljesen ellehetleníteni a hazajutásomat. Miért is akarunk ott fogyasztani, ahol járműveknek kellene járni??? Komoly kedvet kaptam hozzá, hogy milyen jó is lenne, ha a dolgokat megfordítva autós napokat tartanának a plázákban, hadd közlekedjenek már járművek meg ott, ahol vásárolni kellene. De ha már mindenképp valami közterületen akarnak árulni, a hídi vásár helyett miért nem csinálnak körforgalom vagy zsákutca vásárt? A zsákutca vásárnak azon túl, hogy jóval kevesebb embert érint kényszerből, megvan az az előnye is, hogy a fogyasztók nem tudnak elmenekülni, talán még könnyebben rájuk is lehet sózni bármi fost.
Végülis nem lenne szabad panaszkodjak, mert a forgalomterelésnek köszönhetően volt szerencsém szem-és fültanúja legyek, amint egy féldakota ember lebuzizza a 9-es troli vezetőjét, amit egy hosszas szóváltás követett. Nagy nehezen hazaérkeztem, ami alatt még egy buzizós esetben volt részem a helyközi autóbuszon is. Elsőre még vicces volt, ekkor már untam a dolgot. Meg is fogadtam, elkerülöm a várost, amiért ennyire járhatatlan, és lépten-nyomon buzizzák egymást az emberek. Estére viszont kedvem támadt egy újabb borozáshoz, így a bemenetel elkerülhetetlenné vált.
Közben megfeledkeztem róla, hogy a hidat lezárták, így kénytelen voltam gyalogszerrel átmenni rajta, ahol egy gyerek nem sokon múlt, hogy hozzám nem kúrta a bumerángját. A hídon egyébként még láttam a jobbikos Péter által a 2f-es sportnap alkalmával életveszélyesen megfenyegetett futball játékvezetőt is, amin én roppant jót derültem, konkrétan az arcába röhögtem. Péterben viszont mélységesen csalódnom kellett, amiért láthatólag mégsem váltotta valóra beígért fenyítéseit.
Rajtam kívül mindenki késett, de aztán a megbeszélthez képest fél órával később már bele is vetettük magunkat a borkultúrába. Ez alkalommal már nem finomkodtunk annyira, hogy több poharat kérjünk, mint ahányan ténylegesen vagyunk, azért hogy mégse higyjék azt, hogy olyan kevés embernek veszünk olyan sok bort. Sepi a borkultúra jegyében hozott egy spáros bort is, amitől elég rendesen sikerült lerészegednie. Balázzsal elkezdtünk szakmázni, amin Sepi mérhetetlenül fölháborodott, hogy mi kínaiul beszélünk. Ráadásul mi ketten még csak nem is voltunk eléggé készen, így egy újabb közös üveg bor vásárlására határoztuk el magunkat. Ekkor Sepit jól otthagytuk valami cigánnyal, "aki csak úgy világított a fehér suhogós melegítőjében". Sepi állapotát jól jellemzi, hogy mozgáskoordinációja elég sok kívánnivalót hagyott maga után. Mikor megpróbált hazamenni, és előtte tőlünk érzékeny búcsút venni, rámesett, és igencsak beleesett az intim szférámba. Attól tartottam, hogy vagy lesmárol vagy pedig lehány majd, azonban ezek mindegyike szerencsésen elmaradt, helyette ekkor tette azt a kijelentését, hogy nagyobb arányban szúr a szakállam, mint ahogy ő dől. Ugyan én azóta sem látom a függvényszerű kapcsolatot a két állítás között, mindenesetre tiszteletben tartom a véleményét.
Balázzsal mivel még az újabb üveg bor se hatott be, úgy határoztuk ellátogatunk a Jate Klubba, ahol mézes pálinka akció volt. Mi meg a biztonság kedvéért sörökkel kísértük le őket talán két ízben is. Nálam ez már megtette a kívánt hatást, ami után már akár a nagyteremben is jól tudtam érezni magamat, vagy méginkább nem tudtam magamról. Ennek megfelelően az emlékek innentől elég hézagosak, elmesélésből mindenesetre tudom, hogy rámozdultunk valami hölgyekre: én ezúttal kevés sikerrel, szemben Balázzsal, akinek a kiszemeltje elárulta, hogy ma üres lesz az albérlete. Gondolom megbeszélték, hogy valamit fölfúrnak majd, és így az albérőtársakat legalább nem fogja zavarni az eszköz működése közben jelentkező zaj... Hiába, van akinek bejött az élet, és van aki holnap ágazati kapcsolatok modelljéből vizságzik majd, és el is kezd rá hamarosan tanulni.

Maradok tisztelettel, és ajánlom magamat:
El Charmo