Már az EFOTT-on is éreztem hogy az idei Sziget különösen odabaszósra fog sikeredni, és így utólag még azt is meg merném kockáztatni hogy alábecsültem magunkat ezzel a jelzővel. Jó szokás szerint sikerült néhány Helló típusú lányt beinvitálni a fülkébe a vonaton, gondoltam meglepem Kareszt és Törököt. Mégis csak jobb sok sör és barátok társaságában utazni ha szép nők is vannak, persze adott helyzetben lehet hogy a szép nők helyett még több sörrel jobban jártunk volna. Szegény Töröknek sikerült ugyanis elvágni magunkat a péráknál azzal a kijelentésével hogy ő bizony nem fog fürödni a héten. Ekkor mintha kicsit összébb húzódtak volna a lánykák. Sebaj, így legalább jobban elfértünk.
Az első két nap nem túl sok olyan eseményt tartogatott amit a többiek már nem örökítettek meg, de újfent rá kellett jönnöm hogy allergiás vagyok a soproni szőke ciklonra (ezt mérték 300ft-ért a csónakházban) máskülönben hogyan fordulhatott volna elő velem hogy hányjak tőle. Hiába kínálta fel Alpha nagylelkűen a segítségét, én méltósággal, szigorú vigyázállásba támaszkodva okádtam a csónakház udvarába. Büszkeségemen csak az rontott hogy Charmo már a mínusz egyedik napon hányt, így én csak a második helyezést értem el a nulladik napi rókámmal (mondanom se kell Karesszal holtversenyben).
A sátraink környékén terjengő fű, akarom mondani fűstölő szag kicsit segített elnyomni a toi-toi-k bukéját, illetve a mi tudatunkat is. Így eshetett hogy Karesz egy elvetemült pillanatában a vádlimra hennázott egy Nyúlembert. Ez a valami se nyúlra, se emberre nem emlékztet, viszont komolyan elgondolkodtatott a másnap reggeli wczés után hogy vajon most lefostam e a bokámat. Kárpáti és Török reggeli Sepisiess!!! ébresztői azért kárpótoltak valamicskét, és segítettek elűzni a másnaposságot, a csónakházas rumkávék meg olyan kijentésekre sarkallták a társaságunk tagjait mint:
Elviselhetetlenre fogom inni magam! Ennek a további változatai voltak a Barbárra, Tömeggyilkosra, Pittyegősre, végül pedig a Kareszra fogom inni magam. Néhány whiskey-pálinka, körte-körte vagy nyolcbarackos segítségével könnyel elérhetővé váltak ezek az szintek. Sikerült is SKA-P koncert közben-után elveszítenem magam néhány órára, amiről Charmó kétségbeesetten szeretné bebizonyítani hogy 30y-ra mentem vele. Ez valami fixáció lehet nála mert ugyanezt állítja Alpháról és Katiról is akik szintén tagadják hogy részt vettek volna azon a koncerten.
Ahol viszont határozottan megjelentünk az a Quimby koncert volt. Törökkel nagyon egymásra találtunk és már napokkal előre elterveztük, hogy Fetbojszlim helyett Kiss Tibiék koncertjére fogunk menni. Ezt még aznap elég részegen a zenekar egyik tagjának is elújságoltam, aki az állapotomat látva nem tűnt felhőtlenül boldognak a kijelentésemtől, hogy mi a Törökkel az ő koncertjüket fogjuk látogatni az ominózus sztárdj helyett.
Ha már túl sok koncertet nem sikerült meglátogatni azért a társaság egyes tagjaiban rejlő zenei tehetség szórakoztatott minket. Kárpáti az eredetinél is szebben tudta dorombolni a prodidzsájtól a breathe-t, a Karesz pedig a száján kívül a fején található minden nyílással igyekezett megszólaltatni a sípját (és akkor még nem is szóltam a Takarodj-ozásokról és a Tűzszekerek számtalan előadásáról).
Az ittasság meglepő fokozatait is elértük, mert egy este Alpával vokál-süketre ittuk magunkat, ugyanis egy koncerten kizárólag az éneket nem hallottuk az első sorból. Fecóval és Törökkel mauglira is ittuk magunkat amikor egy fa tetején éreztük leginkább kívánatosnak a dohányzást. Alphából a szesz kihozta a rejtett érzelmeit és egy váratlan mozdulattal a székéról öntudatlanul az ölelmbe dőlt szemből, amiről még a pornós múlttal nem rendelkező bámészkodóknak is csúnya gondolatai támadhattak. Mikor végre fel bírtam ültetni, akkor úgy döntött magával vinné a székét vizelni is. Hogy végül miként kivitelezte ezt a műveletet nem tudom, de neki korábban is támadtak a toi-toikkal gondjai. Egyszer ugyanis szabályosan kiesett az egyikből, úgy hogy még a cipője se volt rajta. Fetrengett egy jóízűt, majd megkérdezte hogy ugye esett és azért vizes a talaj a wc-k előtt. Sajnos ki kellett ábrándítanom hogy más forrásból származik az a nedvesség amit maga alatt érzett.
Végszónak néhány bölcsesség, amivel a minden reggel (és este) részeg Buddha örvendezetett meg minket második reggel:
Ő: Milyen nap van ma?
Mi: Szerda.
Ö: Akkor felhívom magam!
Ezek után ahogy jött eldülöngélt és közben azt énekelte hogy "Meghalok de találkozunk mi még...." Mi ezt a találkozást azért kihagynánk...
