Nos a blogolvasó közönség számára bizonyára úgy tűnhet, hogy az utóbbi időben felhagytunk kedvenc tevékenységünkkel, és már-már nem pusztítjuk az alkoholt rendesen, pedig ez az a dolog amihez értünk rendesen. Ellenben meg kell nyugtassak mindenkit, hogy sokszor azért maradt el egy-egy emlékeztes májpusztítás megörökítése mert vagy nem nagyon emlékeztünk másnap semmire, vagy következő eseményre voltunk máris hivatalosak. Így blogíróknak csak egyre másra gyűjltek a kötelezettségei. Mivel jómagam volt az első aki egy igazán emlékeztes egy hétig folyamatos ivást nem tárt a blog széles olvasóközönsége elé, ezért úgy gondoltam én leszek az első, aki törleszt.
A dolog valahol ott kezdődött, hogy miután sikerült kellőképpen összehányjam a saját szobám, megünnepelve hogy kiscsaládom elhúzott síelni nélkülem, kitakarítottam meg kimostam nagyjából (szőnyegen még mindig látszik a hányás folt, igazán üdítő látványt) és rápihentem a másnapra. Hiszen abban a nagy örömben volt részem, hogy Fürcsi ellátogatott Békéscsabára. Mivel vidéki man punci volt már meginn, ezért ő nem tartott velünk így sajnos csak én tudtam bemutatni Fürcsinek azt a gyönyörű várost. Jobban belegondolva nagyon jó turistavezető voltam, mivel Fürcsi az összes nevezetessebb kocsmát látta (A Falkába már nem volt hajlandó elmenni, fáldalom DE néha ő is tud punci lenni). Jónéhány Soproni elfogyasztása és a Pálma nevű kúltúrhely meglátogatása után ha jól emlékszem sikerült valamelyik bokorba is faszán beleesni, majd az estét igazán megkoronázandó jól oldalbahugyosztuk a Rózsa Ferenc Gimnázium patináns épületét. Amit igazából azért volt igazán nagy tett véghez vinni, mivel esténként 3 percenként jár arra rendőr, és közterületen hugyozni meg nem szép dolog mint ahogy azt azóta megtanultam (na de ez már egy másik sztori). ;-)
Másnap ellátogattunk szeretett városunkba, az alkoholfogyasztás mekkájába, Szegedre. Mivel Fürcsi mint valami fürdős kurva picsogot (ezért mit kapok majd wazz:-))) ), hogy le fogjuk késni a vonatot, ezért kettő azaz kettő darab pulóvert pakoltam az egész következő hétre, úgy hogy folyamatosan -10 fok körül volt a napi átlaghőmérséklet. Ebből kifolyólag, amúgy fesztiválosan nagyjából ebben a két ruhában töltöttem az egész hetemet. Mondanom sem kell, hogy a vonat tönkrement, és 1.5 óra késéssel indultunk el, vagyis még akár köthettem volna is egy pulóvert indulás elött. A következő 4-5-6 nap, nagyjából úgy telt, hogy egész nap ittunk mint a gép. Orsinál sikerült szállást vernünk, amolyan hippis/budhista/krisnás módra arra az egy hétre Orsi lakása tömegszállássá vált, amiért nagy-nagy köszönet érte!!! Én speciel a földön aludtam, az amúgy rosszul zárodó erkélyajtó mellett, élmény volt éjszaka a lágy sarkvidéki szellőre ébredni. Mert hogy felébredtem rá, ezt azoknak mondom, akik már próbáltak felébreszteni úgy, hogy elötte ittam.

Az egyik este hazaútja volt igazán emlékezetes, vagyis kb arra emlékszek. A Dugonics térről próbáltunk hazafelé, vagyis Orsihoz venni az útat. Ekkor a minden nő kurva alaptételből elindulva, valahogy a szopáshoz jutottunk (nem is értem hogy :-D ), szal a lényeg, h leterítettem a kabátom a hóba, Fürcsi meg volt akkora kurva, hogy simán rátérdelt. Miuátn a nyilt színi szopás több szempont miatt is meghiúsult, Fürcsi elkezdett az összes létező kuka és villanyoszlop mentén striptizelni. De ezt a tevékenységet csak akkor folytatta, ha kellőképpen ösztönöztem is, vagyis fizetnem is kellett mindezért. Ha jól emlékszem 50 forint meg 10 korona volt a tarifája (még kérette is magát) akkor épp egy vetkőzésnek. De mint tudjuk a vetkőzős lányoknak a bugyijába kell tenni a pénzt, így hát én is így tettem. Igaz, 50 forint helyett 10 forintossal, 10 koronás helyett meg 5 forintossal honoráltam Fürcsi felejthetetlen produkcióját. Végül hazacsillingeltünk, amit abban a hidegben nem tudom hogy bírt ki Fürcsi, DE megcsinálta.

Valamelyik nap valami házibuliba vagy mibe csöppentünk, de onnan a jómunkásemberek szerettek volna valami szórakozóhely felé orientálódni, egészen konkrétan a Garabonciásba. Véleményem szerint, aznap egész Szegeden az volt az egyetlen hely, ahol belépőt szedtek, ennek megfelelően inkább a jó öreg Pityke Őrmestert látogattuk meg a Planetba. Én az út során, folyamatosan azon tűnődtem, hogy hogyan lehetne valami igazán különlegesen (nem komformista) módon megérkezni egy kocsmába. No, igen akkor sem voltam már szomjas az az igazság. Mindenféle hülyeségek jutottak eszembe, végül úgy döntöttem, h a pultnál álló Fürcsi nyakába ugrok, hogy örüljön nekem. Az elképzelés lehetett volna sokkal fantáziadúsabb a megvalósítás viszont nem indult nagyon rosszul. Nos, aki már járt a Planetba, ami ugye egy pince kocsma, az tudhatja, hogy bizony van egy emelet is. Én, ahogy elugrottam a lefelé vezető lépcsőn, izomból lefejeltem ennek az emeletnek a padlóját. Miután a földre érkeztem egy egész más pályát leírva mint terveztem, megálltam Fürcsi mellett és egy nagyon kellemes meleg dolgot éreztem végigfolyni először a homlokomon majd a nyakamon. Ekkor úgy éreztem gyorsan távozom is kéne, mivel a saját vérembe fürdök épp. Kimentem majd kihívtam Fürcsit, aki nagy nehezen megszakértette a fejem, majd mondta, hogy akkor most szépen elmegyeünk a sürgősségire, ő úgy is ismerős már arra (hehe). Lement szólni Orsinak, hogy mennie kell, majd elmeséli. Orsi állítólag csak annyit kérdezett, hogy jó csávó-e. Mondjuk a választ azóta sem tudtam meg, de mi két korsó sör társaságában megtámadtuk a Szegedi kórházat. A söröket kinn hagytuk, hogy visszafelé se maradjon a torkunk száraz. Nagy nehezen sikerült egy őrült gyerekgyilkos kínézetű amúgy teljesen rendes dokival beszélni aki elküldött a röntgenre, hogy az egész kórházat felverhessük álmából. Ekkor éreztem, hogy megérte a dolog, mert egy kibaszott szép nő volt az ügyeletes röntgenorvos. Aki felettébb aggódot a hogylétem felöl, amikor látta, hogy nem teljesen tiszta a mozgásom, szegény nem tudhatta, hogy csak be vagyok baszva. Mint kiderült, nem történt semmi komoly, kaptam egy baszott nagy kötést a fejemre, és másnap január elsején reggel 9 és 10 között meg kellett volna jelenjek kötéscserén. Mondanom sem kell, ez valahogy elmaradt... Visszafelé a megpróbáltuk a kinnhagyot sört a nagy ijedségre még magunkba tolni, ami időközben sikeresen befagyott. Ami valljuk be, nem rossz teljesítmény. Sörfagyasztó hideg volt. Aztán a planetbe a többieknek elmeséltem, hogy belekötött Fürcsibe egy részeg, és miközben jól megvertem szétvert egy sörösüveget a fejemen. :-)

A többi is jön majd hamarosan...