Üssünk hát a médián rést, avagy in medias res: hogy, hogy nem, a tegnapi nap folyományaképp most is Szegeden ragadtam. Kihagyva ezáltal egy újabb számvitel kurzust. Többek között ezért is kérem jelen levelem olvasóközönségét, üzemgazdasági számvitel ügyekben ne engem keressenek föl konzulensként!
Történt ugyanis, hogy tegnap egy újabb hétfőre virradtunk, amikor én már reményteljes bizsergéssel a májamban kelek egy ideje. Tegnap meg aztán kiváltképp, hiszen több, mint egy teljes heti önmegtartóztatásnak vetettem véget. Kész szerencse, hogy Gyurival az este folyamán minden kétséget kizárólag megállapítottuk, hogy nem vagyunk alkoholisták, mert ellenkező esetben most komolyan elgondolkoznék ezen a kérdéskörön. Ugyanakkor már csak az érettségiről hazafelé igyekvőktől elcsípett, másnapos ábrázatom kapcsán jelentkező irigykedő pillantások miatt is megérte meginni a tegnapi adagot. Azt hiszem nyugodt szívvel mondhatom, hogy az este folyamán nem történt semmi különös (már amire emlékeznék), de azt igyekszem töviről hegyire elmesélni.
Nehezen indult az este, de amint a bűnronda és nem utolsó sorban roppantmód csúnya Lilla és Adorján által alkotott álompár újbóli egymásra találásának szemtanúja voltam az Árpád téren, éreztem, ez az este ennél többet kell, hogy tartogasson számomra. Így hát 1-2, maximum 3 (esetleg 4) sörben meg is határoztam a napi fejadagomat, aminek Gyuri felé hangot is adtam, válaszul hozzám intézett kérdésére, hogy nem iszunk-e esetleg meg 1, azaz egy sört. A Sánta Egér és az Egri között dilemmáztunk, végül csak az Egrire esett a választás, lévén csak örömünket tudjuk majd lelni egy szimpatikus italakció formájában az Egérnél valamelyest borsosabb árak dacára is. A szimpatikus italakció pedig megvolt, ami a 290 forintos egységáron kapható Sierra Tequila formájában manifesztálódott. Döntésünk helyességét a későbbiekben a bárpultnál időről időre, minden bizonnyal a mi szórakoztatásunkra fölbukkanó magnificent leányzók is igazolták.
Asztalunknál a diskurzus olyan emelkedett témákról szólt, mint például a fogmosáshoz való viszonyunk, annak változása az idő függvényében, illetve a helyes fogápolás fontossága. Én  sajnos mindezek ellenére is elmulasztottam megejteni a lefekvés előtti fogmosást, mivel a lakásba való bejutás minden létező erőmet fölemésztette, ugyanis volt a kapualjunkban egy negyed órás magánszámom a lábamnál heverő kulcscsomóm kétségbeesett fölkutatására.
Az este talán legnagyobb eredménye, hogy abban a kegyben részesültem, hogy megismerhettem a nekem korábban kaktuszként definiált Tömzsit is, aki számomra leginkább egy jámbór jótétléleknek tűnt, semmint egy tüskés növénynek. Talán a sármom béníotta meg, talán részegségemnek volt betudható, mindenesetre csípkelődő megjegyzései (ha jól emlékszem egyet bírtam belőlük följegyezni) lepattogzottak rólam.
Elképzelhető, hogy a lakásba való behatolás körüli nehézségeknek köszönhetően, mindenesetre az este folyamán jó csöves módjára mindvégig kezem ügyében lévő, igencsak sármcsökkentő tulajdonságokkal bíró ütött-kopott zacskóban lévő ételhordó teljes tartalmát a zacskóban parlagon heverve találtam meg reggel, valamint a mai napon egy darabig a magamhoz vett mindennemű folyadékot is viszontláttam. Leszögezhető tehát, hogy nem szabad sem abbahagyni, sem pedig csak felfüggeszteni sem az ivást, mert könnyen kijöhet az ember a gyakorlatból, és az nem jó. Nagyon nem. Kesergésemen az a tény lendített át, illetve boldogságom betetőzéséről az a tény hivatott gondoskodni , hogy fölfedeztem, már építik a Széchényi téren a borfesztes pavilonokat, tehát a lehetőség adott, hogy a továbbiakban még csak véletlen se eshessen meg velem az a skandallum, hogy kijönnék az ivás szép és nemes gyakorlatából.

Maradok tisztelettel, ajánlom mgamat:

El Charmo