Szóval a nyakamba vettem a világot, és elindultam Leedsbe, hogy megnézzem Fürcsi hogyan tengeti mindennapjait a nagy szigeten (most baszták le az irodában a biztosítékot, élmény ilyen körülmények közt dolgozni). Nos eleve nem volt egy egyszerű útvonal tervem de úgy voltam vele az élet geci kemény, én meg talán mégsem vagyok gumiszékely. Szóval eleve balfaszul indultam neki az útnak, mivel sikerült elhagyjam a East Midlands (oda érkezett a repülőm) és a Leeds közti amúgy geci drága buszjegyemet.

Miután sikerült a jegyet visszaszerezzem, már vonatoztam is Ferihegyre (persze nem retur vonatjegyet vettem okosba) ahol találkoztam Fürcsi apjával. Ő fogta és kipakolta jól a táskámat majd be a Fürcsinek küldött mindenféle elemózsiát (hehe, ruháimat így pakolhattam át a kézipoggyászba), majd beszélgettünk keveset, megtudtam, hogy mekkora biológis majd elváltak útjaink. Miután becsekkoltam (vicces hogyan durakodnak előre a népek, mintha nem ugyanakkor indulna a repülő), gyorsba vettem gecidrágán pálinkát, hogy Fürcsi toljon egy kis hazait is az arcába, majd feszülten figyeltem az embereket. Volt ott egy gecijóseggú cigány csaj, aki 5 percenkét pakolta ki a csomagját, majd próbálta becsukni a böröndjét. Először csak a seggét figyeltem, majd elkezdtem sajnálni, de miután már vagy 10-szer megismételte ezt a folyamatot, határozottan vicessé vált. Szóval a Ryanair határozott rejtéllyel szolgált Nekem ezen az úton. Mivel beszállásnál ugye azok mehetnek előre akik fizettek külön ezért. Na már most ezek a jóemberek először szállhattak fel a buszra ami a repülőhöz vitt, ennél fogva tök utolsónak szálltak ki belőle, és mivel szabad helyfoglalás van, ezért csak a megmaradt helyeket foglalhatják el. Mi ebbe a logika nemtom. Speciel jól átbaszatták magukat. Szóval én utolsó elöttiként szálltam fel a buszra (volt időm kitapasztalni ezt még Szép Gábor kollégával mikor majd egy évig kellett átszálljuk Hódmezőn vonatról buszra ) kb elsőként szálltam be a repülőre, és közben unottan néztem ahogy a sok hülye rohan a repülőhöz. Birkák.
Mellémült egy nagyon alacsony lány aki megpróbálta a 12 kilós poggyászát felrakni. az esélytelen küzdelemnek végül jómagamnak kellett végetvetnem, mivel úgy éreztem én elég magas és erős is vagyok a művelethez. Az úton végül beszélgettünk sokat, és Ildikóról kiderült, hogy a East Midlands reptéren dolgozik, és megnyugtatott, hogy el fogom érni a buszt, amire csupán csak 50 percen volt amúgy. Nos a leszállás kicsit izgalmasra sikeredet köszönhetően az angol időjárásnak. Elég ha csak annyit mondok, hogy többen imádkoztak leszállás közben, én párszor majdnem kitéptem a karfámat. Nem vagyok egy félős gyerek, de ez a leszállás valóban keményre sikeredet, dobálta a szél a gépet rendesen, volt hogy annyira, hogy az ablakból ráláttam a teljes leszállópályára!!!
Miután leszálltunk gyorsan betámadtam a határt, mivel a kurva angolok még ugye megnézik a pofádat ha hozzájuk akarna menni az ember. Ekkor sikerült konstatálnom, hogy egyszerre érkezett be 5 gép, köztük egy Malagaból. Isten nem ver bottal. Mint utitársamtól megtudtam, ő az utóbbi két évben ilyet még soha nem látott, arról nem is beszélve, hogy a 4 kapu közül csak 2 működött, pedig minimum 3 szokott. A kettő közül egyiket valami füstös csávó le is foglalt, így ott áltunk legalább 1.5 ezren egy kibaszott kapuval, nekem meg 20 perc múlva ment a buszom, ami nem mellesleg az utolsó is volt egyben ami aznap Leedsbe tartott. Ezt természetesen le is késtem. Szóval nem voltam túl boldog, hogy reptéren kell ismét éjszakázzak, de szerencsére Ildikó megsajnált, és felajánlotta, hogy aludjak náluk az előszobában (Neki amúgy már volt férje akivel élt). Miután a nővéréék hazavittek, sikerült kideriválni, hogy kb egy buszjegy áráért el tudnak vinni autóval is Leedsbe, és mivel nem dolgoznak szerencsére másnap ezért hajlandóak voltak az éjszaka közepén elszállítani Fürcsihez. Amiért örök hálával tartozok nekik asszem. Na, így kell stílusosan megérkezni Angliába! :-)

Fürcsinél volt alkalmam megismerni a fúróját is (FF mielött sármó beszólna: csak nem írok le egy miniszterelnök nevét, a végén még nbh elvisz, amúgy meg nem rossz keresőkifejezés lenne), kaptam kis kaját, meg kis nyugtató angol sörcit is, amire gecire szükségem is volt. Másnap miután sikerült kialudjam magam, Fürcsi munkában ezért gondoltam belevetem magam a világháló rejtelmeibe. Bekapcsoltam a gépét, msn-je automatikusan bejelntkezet László nevü ismerősétől valami olyasmi üzenetet kaptam, hogy: "elmesélésed alapján azt hittem ez a gyerek kvazimódó, pedig nem is, amúgy meg fülig szerelmes beléd." Szóval jól indult a reggel, Fürcsi nemtudom mi a faszt mesélhet otthon a szüleinek, de bekaphatja. Szóval a nap tanúsága megvolt, soha nem mondj senkiről két pozitív mondatnál többet, mert máris szerelmes leszel, a barátaid meg akkor gyökerek, hogy egy szörnynek írnak le a szüleik elött. Még jó, hogy vannak. Folyt köv.