Eddig az elmúlt hetekben bejegyzés írás helyett is ittam, úgyhogy most legalább olvashattok egy nem pszeudo és nem multidéző bejegyzést is. Mint ahogy tudjátok, vagy aki nem tudja az meg most már innen fogja megtudni, hogy ezentúl a hetek első felében nagy büdös fővárosunkba tettem át a székhelyemet. Igaz ez nem egy másik ország, de nekem vidéki parasztnak azért kicsit olyan mintha valami másik bolygón lennék.

Első nap az iskola elött felmértem a terepet és az utam az Éva Sörözö-Borozóba vezetett ahol rögtön úgy tarháltak le cigivel ahogy még soha. A 30-as munkásember miután adott nekem tüzet megkért, hogy adjak már neki cigit mert neki csak 5 szál van. Ezek itt még a Doktor úron is túltesznek, aki ha valaki azzal akarja elutasítani hogy már csak 2 szál cigije van, akkor ő felhívja az illető figyelmét arra hogy ebben az esetben legalább akkor jut egy magának is. Alig tértem magamhoz a sokkból mikor épp hellyel kínáltak egy vén fószert aki azzal utasította vissza az illedelmes gesztust, hogy ő már ült 20 évet és többet nem szeretne.

Történt viszont hogy D nek születésnapja volt és ezért meg lettünk hívva a koleszba ahol lakik. Csak ámultam-bámultam milyen modern épületet hívnak itt kollégiumnak. Itt szerintem még a Suri se tudná betőrni az üvegajtót, arról meg hogy a tűzlépcsőn menjünk be szó se lehetett. Forgókereszt, mágneskártya, már azt hittem vízum is kell de azért bejutottunk. Bent megmutattuk mi az a vidéki virtus mert találtam egy klarinétos gyereket akivel húzattam (fújattam) a nótát és dacára, hogy Borsodi barátom nem volt itt helytálltam mint Bangó Margit a zámolyi diszkóban. Nézett is a sok pesti tahó akik csak az aranyeső első versszakát tudják, azt is rosszul. Volt itt "Felmászika leeeegény" éneklés Alpha módra is, aki annak ellenére ragaszkodik a verziójához, hogy még csak ki se jön ha nem nyújtja meg természetellenesen az e betűt a legényben. Végül kocsmában folytattuk és régi vágyam vált majdnem valóra, ugyanis majdnem voltam az ICSA-ban. Voltam is a bejáratnál csak elküldtek mert záróra volt, pedig még volt fél óra szerintünk. Ezek után egy Black Dog nevű helyet vettünk célba ahol hatalmas felirat hírdette: Borsodi Akció.

Kiderült ez errefelé azt jelenti, hogy a borsodi világos korsóját "csak"  310-ért mérik. Ez engem kicsit szíven ütött és jól be is basztam Szegeden 180 forintos soproniból másnap.

A Schlosserbe se jutottam el mert az meg megszünt. Helyette viszont már délután ötkor az Ani sörözöben ittunk ami a házunk aljában van és 250 egy korsó ászok. Olyan jól sikerült az este, hogy Alphával először hubit, majd kevertet ittunk. Az egyébként kedves csaposnak is egy rángás futott át az arcán a kevert szóra, de amikor elmondtam neki hogy mi a cseresznye páleszt is szeretjük (Gold cserkó az igazi) akkor nem kérdezett többet. Nekem is rángott az arcom az első pohár után, de a harmadiknál már mint megszokott régi ismerőst köszöntöttem ezt a rettenetes szagú és ízű piát. Mikor Ani bezárt két órával záróra után, feljöttünk még 12 sörrel hozzám ahol megmutattam a műegyetemistáknak Tóth Károlyról szólő cikket a "Napi téma" újságból. Tóth úr nyugdíjas mérnök azt gondolja, korábbi szomszédai infra hullámokal bombázzák az agyát és ezért épített egy szarkofágot a panelba, hogy kiszűrje a hullámokat. Ez is egy módja lehetne az üres dobozok felhasználásának, csak az öreg üveggyapotból építkezett. Végül reggel 5ig ittunk és természetesen senki nem ment be az egyébként fontos óráira.