Egy képzeletbeli nap jos "tollából":

Miközben álmatlanul hánykolódva és (nem magamat), hanem az iwiwribancokat dobáltam fel azon elmélkedtem, hogy mennyire méltánytalanul semmibe se veszik nagyhírű és szerény(telen) blogunkat és az Index címlapra teszik a sok fost, miközben meg ontjuk magunkból a sok színvonalasnál is színvonalasabb írást, gondolok itt a fényképes MELLékletekre meg minden ami kell. Úgyhogy ki is neveztem magunkat hiánypótlónak. Hiány az van, pótló is, mivel senki nem azért keres ránk, hogyan kell egy lovat, hanem kutyát, ergo pótló kutya.

A történet amúgy meg ott kezdődött, hogy vidéki men sors- és csendestársam éppen utóbbi tevékenységét művelte aktívan és lelkesen, azaz csendesen elvolt magában nagy alvással, mivel egyfolytában ezt teszi, ezért egyedül voltam kénytelen szembenézni a nap kihívásával, mely szerint felfedezzem a dán főváros rettegett és kizárólag erős idegzetűeknek fenntartott negyedét. Fogtam Mónikát, hogy azért mégse egyedül osztozzak ebben a felemelő élményben, hogy a vad, fiatalos, de megnyugtató főváros még vadabb, fiatalosabb, de annál nyugtalanítóbb részeire tévedjek csak úgy véletlenül. Kicsit olyan fíling volt, mintha az északi sarkra készültem volna, vagyis az éjszakai sarokra. Mónika kicsit nehezményezte az azt megelőzően szíverősítőként elfogyasztott carlsberget, miért is megbokrosodott, vagyis többször is egy nem ilyen jellegű célokra szánt dísznövényzetben szabadultam meg a felesleges folyadékmennyiségtől. Nem, nem pálmafa volt. Innentől kezdve, mintha részecskegyorsítóból lőttek volna ki, igencsak hamar értem Nyhavn környékére (vidéki majd linkeli a részletes térképet), ahol feltűnően sokan vártak a buszra. Mónika kissé zavarba is jött, mikor az egyik nőneműnek álcázott lény (lány) feltette a kérdést, hogy dugtál-e már bikciklin/vagy biciklit (nem értettem tisztán), persze ezt ékes dán tájszólásban kérdezte, de kizárásos alapon ezt mondhatta, eddigi kiváló német és angol tudásomra alapozom ezt, na meg hogy semmi Audi nem volt a kérdésében. Később, mikor ezen incidens feletti megrökönyödésemet vidékinek ecseteltem, világosított fel, hogy a maláj kurvák közé keveredtem, egészen szántszándéktalanul, persze és hogy mert már az igazi amszterdami néger kurvák se a régiek, akkor meg a malájok hogy lennének, persze ezt a részét a történetnek vidékinek sem egészen részletesen adtam elő, mert azt kihagytam, nehogy bárki rosszra gondoljon, hogy még kérdezett mást is, amire én elővettem a zsebemből a …sörnyitót, ami nélkül egy tapodtat se. Ez nagy sikert aratott. Mégse robot az ember, hogy automatikusan mást vegyen elő, mint mondjuk öngyújtót vagy a személyigazolványát.

És azért ezzel még nemigen találkoztam, hogy egy maláj kurva épp sörnyitót kérjen. Igaz maláj kurvával se sűrűn.

Köszönöm: Tys