2009.08.21. 19:30| Szerző: vidéki men

 Most kivétlesen nem OLYAN helló, hanem egy új földlakót üdvözöltünk némi sokallás keretében. Ha valaki esetleg nem tudná mi az a tejfakasztó, annak elárulom, hogy az olyan mint a hétfőzés, csak durvább! Horzsol! Bár mostanra ezek a horzsolások kezdenek begyógyulni. Amikor az ember valamelyik ismerősének gyermeke születik, akkor a tejtermelés serkentése érdekében (illetve a jókedv fokozása és megélése végett) inni szokás a kismama, a kisbaba, az újdonsült apuka, és úgy mindenkinek az egészségére.

2009.08.19. 14:10| Szerző: Sepi!

Már az EFOTT-on is éreztem hogy az idei Sziget különösen odabaszósra fog sikeredni, és így utólag még azt is meg merném kockáztatni hogy alábecsültem magunkat ezzel a jelzővel. Jó szokás szerint sikerült néhány Helló típusú lányt beinvitálni a fülkébe a vonaton, gondoltam meglepem Kareszt és Törököt. Mégis csak jobb sok sör és barátok társaságában utazni ha szép nők is vannak, persze adott helyzetben lehet hogy a szép nők helyett még több sörrel jobban jártunk volna. Szegény Töröknek sikerült ugyanis elvágni magunkat a péráknál azzal a kijelentésével hogy ő bizony nem fog fürödni a héten. Ekkor mintha kicsit összébb húzódtak volna a lánykák. Sebaj, így legalább jobban elfértünk.

2009.08.18. 13:58| Szerző: El Charmo

Piákkal és minden földi jóval jócskán fölszerelkezve vágtunk neki az idei Sziget fesztiválnak. Én például egyenesen egy díszdobozos Becherrel a tarsolyomban. A díszdobozos bevitelben az volt a koncepció, hogy az sokkal kevésbé kelti egy piás üveg hatását a táska áttapogatása során. Ha meg netán mégis előkerülne az átvizsgálás alatt, megfelelően álcázva már csak el kell hitetni a rend bunkó éber őreivel, hogy az évekkel ezelőtti "Hozd el anyádat is!" szlogen jegyében egy urna, amely tartalmát kegyeleti okokból csak a saját rabbid jelenlétében vagy hajlandó felnyitni. Szerencsére ezt a trükköt nem kellett bevetni, a több, mint 3 liter töményünk maradéktalanul bejutott a fesztivál területére.

 |   | 10 komment
2009.08.13. 17:24| Szerző: Tyss

Nos, engedjétek meg, hogy megosszak veletek ebben a nagy melegben egy hideg februári történetet. Régi álmunk vált valóra amikor Hankóföld szegedi kirendeltségén egy amolyan "sznob házibuliba" voltunk hivatalosak Vidékivel. Charmo mester is akkortájt érkezett meg hosszú kiküldetéséből és mint tudjuk nélküle nem lehet igazi sznob bulit rendezni, hiszen a sütögető bohócot az ágyúgolyó ember mégse pótolhatja maradéktalanul, így természetesen őt is meghívtuk. Vidéki a régi szép idők emlékére még egy üveg white rummal is készült, de végül a kaotikus buszmenetrendnek és a szakadó hónak hála nem sikerült szeretett városunkba eljusson. Így magunkra maradtunk jónéhány orvostanhallgatóval meg még pár nem kevésbé erőteljes öntudattal rendelkező partyarccal.

2009.08.10. 11:41| Szerző: Tyss

Először is szeretném leszögezni, hogy egyesével rohadjon meg az a rohadt kurva aki az épület elé szokta mostanság zárni az elektromos bicaját és az összes taxis is, akik elálják a helyet ahova az ember le tudná zárni a sajátját.

Nos mint már említettem volt, nincs is annál jobb érzés, amikor az ember fia félig másnaposan félig még-még bebaszva bejegyzést körmöl. Nos ez a reggel kurvára nem ilyen. Először is azért mert már több mint egy hete fúrógépek és egyéb kibaszott hangos gépek lágy moraljlására ébredek aminél csak a gép kezelőjének éneklése hangosabb, másrészt mert a reggelt bocsánatkérő és "Te ugye még élsz?" jellegű telefonálásokkal töltöttem... De úgy döntöttem, amíg a blog javarésze a sziget fesztivált támadja le, addig is álljon itt valami kis olvasni az útra.

A dolog ott kezdődött, hogy drága szüleim Eger környékén nyaraltak, ennek megfelelően mint minden hülye turista betértek a Szépasszony Völgybe és ipari mennyiségű kibaszott-mocskos mód édes borokkal és jól "betöltve" tértek vissza onnan. A hétvége folyamán ilyen-olyan okokból kifolyólag, hazatértem néhány órára, így a részemre szánt jópár liter édes löttyött rámbízták. Igazából ez volt minden bajok okozója...

2009.07.19. 23:16| Szerző: Sepi!

A Sokallok blog szerkesztősége hivatalos tanulmányúton járt a héten a bajai EFOTT-on, ahol a hely és a blog szellemiségéhez méltó formában tombolta végig ezt a négy napot. Most, zúzódásokkal, horzsolásokkal és szúnyogcsípésekkel borítva, lilára leégve, még másnaposan próbálok eleget tenni a kötelezettségemnek egy beszámoló formájában. Igyekszem nem elvenni Charmó és Tyson kenyerét sem, így ők is elmesélhetik majd mennyi mindenre nem emlékszünk ebből a négy napból. Vidéki Men sajnos nem tudott jönni, de Karesz személyében a kiegészült a különítmény termékeny ámokfutással vette bírtokba a Petőfi szigetet és a környékét.

2009.07.09. 13:58| Szerző: Sepi!

Gondoltam ha már egyesek Hegyaljára mennek, jó lesz ha megosztom velük a VOLT-os tapasztalataimat, mielött még túl késő lenne.

Sopron kurva messze van, erre rá kellett jönnöm, viszont úgy hogy elötte Pécsre megyek még messzebb van. Ez tiszta matematika ill. földrajz. Ezekből nem voltam jó sajnos, ezért azt gondoltam, hogy ha iszok 3 barna szalont akkor közelebb lesz, de ettől csak elaludtam és egyész Marcaliig, amiről eddig azt se tudtam hogy a világon van, feszítette a hólyagomat a 3 sör. Láttam a buszon egész érdekes öreg embert aki a fejére szorított táska rádióval utazott vagy 3 órát. Megindító volt. Reméltem, hogy  a buszon megismerkedek valami jó csajjal aki szintén sopronba megy a fesztiválra, ehhez képest egy olyan arcszerkezetű tizenéves csaj elöl menekültem akinél egy jó pillanatomban szebbet hányok, értsd randa volt. Ez a randa és kancsal csaj tetőtől talpig offspringbe' volt öltözve (nadrág, póló, sapka, kitűző, hátizsák) és próbálta velem keresni a kommunikációt, de szerencsére Sopronban a buszállomáson egy fürge  ugrással a kocsmába menekültem egy kávéra és az alatt felszívódott. Megkérdeztem hogyan jutok ki a fesztivál helyszínére és épp el sikerült kapnom egy buszt, ahol a sofőr rendes volt és fizetés nélkül felengedett vagy hatvanad magammal, ami jó is lett volna ha nem szállnak fel még ennyien a kis ikarusra a következő 2 megállóban. Ezek után heringek módjára (valahogyan úgy mint Indjijában a vihar után) utaztunk fél órát ki a picsába a hegyre meg az erdőbe ahol a VOLT volt.

Miután bejutottam és megtaláltam Mr. Alpha barátomat elkezdtem keresni valami helyet ahol ihatok már egy jó fesztiválos, müanyag korsós csapolt sopronit, de csalódnom kellett. Kitikkadva bolyongtunk össze-vissza fél órát mire leltünk egy helyet ahol kiszolgáltak. Mindjárt vettem is 3-at, hátha többször nem tudok venni, aztán állva inni kezdtem, ugyanis a másik furcsa tulajdonsága a VOLT fesztiválnak, hogy nincsenek padok, meg asztalok, még a mellett a néhány hely mellett sem ahol adnak sört. Ki érti ezt?

Ahogy ott állunk odajön hozzánk egy csávó és bizalmasan tüzet kér, majd azt mondja:

Csávó:-Nektek ezt nem is kellene tudnotok, de apám a hippy korszakban az NSZK-ban megszerezte Jim Morrison spermáját, amit azóta rám hogyott hogy tovább örökítsem.

Én:-Aztán hol tartottátok hogy ne romoljon meg?

Cs:- Fater menzán dolgozott és ott mindig volt hűtő.

Ezek után, ahogy jött , úgy ment el, és közben a háttérben üvöltött a Doors emlékzenekar. Megismerkedtem továbbá Alpha barátnőjének az unokatestvérének a pasijával aki svájci volt de csak németül tudott, mi pedig elég kevéssé bírjuk ezt a nyelvet. Adott valami barna port amit fel kellett az orrunkba szívni, és ettől olyan érzése lett az embernek, mintha halls cukorkát dugtak volna a füledbe.

Összességében a VOLT elég szar mert kevés a sör, állva kell inni, alig van wc, és kint van a picsába ahol nem tudsz kimenni a boltba piát venni, mert nagyon messze van és ennek ellenére kurva sokan vannak.

Az Offspring az jó volt, megérte a fáradalmakat és nem okozott csalódást, de a hazaút sem volt egyszerű. Éjjel a hegyen nagyon hideg lett és én csak egy pólóban mentem, ezért fáztam. Alpha adott egy fehér esőkabátot, amihez még loptam egy nagy kockás takarót egy ház elől és poncho módjára magamra terítettem az esőkabát fölé. Így úgy néztem ki fehér kapucnival mint a Durex törzs nagyfőnöke valami indián pornófilmből. A teljesség kedviért még egy sóskifli lógott ki a zsebemből akár valami revolver, hogy elriassza a rozsomákokat. A vonaton, igaz esőkabát nélkül, de így utaztam az ülések között a földön ülve, miközbben egy fickó rámdőlt én meg egy másik fickó lábára támasztottam a fejem. Csodás 2 órás út volt Győrig. A takarómat a nyugatinál az aluljáróban hagytam, hátha valaki nagyobb hasznát veszi nálam.

Címkék: fesztivalsztori  |   | Szólj hozzá!
2009.07.09. 12:20| Szerző: El Charmo

El Charmo: hegyaljaAz alkohol egy csodálatos ital! Csak akkor kezdenek el gondok lenni vele, amikor egy héten keresztül minden nap több kalóriát visz be belőle az ember, mint szilárd táplálékból. Igaz a vége felé már egy feles betolásával is kivitelezhető mindez, aminek hátterében az a tény húzódik meg, hogy ekkor már az evés is nehezére esik az embernek (méginkább lehetetlen). Éppen ezért az utolsó napokra névze talán nem is tűnik annyira nagy teljesítménynek mindez, de ahhoz, hogy erre a szintre eljusson az ember, kizárólag a fesztiválok Szkhüllái és Kharübdiszei között hánykódva (nemegyszer hányva) vezet az út, vagyis személyiségünket levetkezve napokon át kőkeményen teletubbyra kell inni magunkat, ami igen busás ár ezért a "kiváltságért". (A Szigettől már előre félek.)

Mindezek fényében nem is oly meglepő, hogy meglehetősen nehéz, már-már lehetetlen feladatra vállalkozok, mikor megpróbálom leírni a múlt héten a Hegyalja Fesztiválon történteket. Az azért már kicsit furcsán hatott még a sokat látott nekem is, hogy a jelek szerint legalább 1 nap még csak emélkfoszlányok szintjén sincs meg igazán. Mindenesetre úgy érzem tartozunk ezzel népes törzsolvasóinknak (vagyis Sepinek), és muszáj lesz kísérletet tennem a főbb események leírására.

Hétfőn érkeztünk -2. napra, és még egész jó helyen sikerült elcsípnünk kellő mennyiségű sátorhelyet. Bátran állíthatom, hogy az összes fesztiválozó közül nekem az egyik legjobbat, de erről majd később. Mivel program még nem volt ezen a napon, nem maradt hát más lehetőség, mint hogy a későbbiekben is főképp általunk bitorolt stégen igyunk. Vidéki menről még eznap megtudhattuk, hogy geci jó arc, amit mindenki tudott korábban is, Bogi mindenesetre ezt az esetleges hitetlenkedőkben is tudatosítani kívánta, és több ízben felhívta erre figyelmünket. Az elengedhetetlen fesztiválsérülések beszerzését is igyekezett mindenki még ezen a napon letudni, hogy később ne kelljen vele bajlódni.

-1. nap egy kis reggelivel és egy tálca sör megvásárlásával indítottuk a napot. Tyson a városházán kinyomtatta a bebocsájtásához szükséges levelét -ezúttal már nem a gmail.hu-s postafiókjából -, így neki is minden adott volt a fesztiválon való részvételhez. Utunk ismét a stégünkre vezetett, ahol mit volt mit tenni, ki-ki megitta a maga sörét. Mi még Tysonnal eljátszottuk a mellettünk partot érő kenus társaság bizalmas belénkvetését, akik ugyan megkértek minket, hogy néhány percre vigyázzunk a kenujukra, mire fölértek a partra mi már csak a süllyedőfélben lévő kenu mellett a vízben kapálózva tudtuk erről biztosítani őket.
Program változatlan nem volt, ellenben több innivalónk sem, így óhatatlanul Tokaj felé vettük az irányt, ahol belefutottunk egy ismerősünkbe, akit arcfeszínének nem túlzottan egyenletes voltából kifolyólag a rossz nyelvek csak pizzaarcúnak neveznek (ami ugyan csöppet sem szép dolog, ezért igyekszünk is teljességgel elhatárolódni az efféle magatartástól, de ahogy az később kiderült, nekünk semi mindig sikerül.) Vele tartott még testvére is, akit egy magát szolgálatban lévő biztonsági őrnek képzelő, mérsékelten békülékenynek tűnő ember karmai közül kellett kiszabadítsuk, amiért kicsit belékötött. A bátyóra a történtek nem hatottak elég józanítólag, és egy újabb dobással állt elő, amikoris társaságunk hölgy tagjaival is összeszólalkozott, majd kisvártatva az asztalunk végében szabadult meg kiválasztó szervrendszerének produktumától. Ekkor már nem volt mindenki teljesen biztos benne, hogy helyesen jártunk el, mikor néhány perccel korábban emberbaráti szeretetből kibékítettük a pszeudo-szekussal.
Lefekvés előtt még láttunk egy, a sátrát A* algoritmussal mókás szenvedések közepette megközelítő, kapacitálásra alkalmas lányt.

Szerdán ugyan már lett volna miért betérnünk a fesztivál területére, mi azonban ezt úgy hiszem nem tettük meg. Vagy inkább csak én nem tettem meg. Vagy talán még én is.
Mivel erről a napról már így is többet írtam, mint amennyire emlékszem, jöjjön is helyette a csütörtök.

Ezen a reggelen érte el sátramban az addigiakban is érzékelhető szarszag lokális maximumát és egyúttal a kritikus értéket is, amivel joggal érdemelte ki a Villa Negra elnevezést. Miután meggyőződtem, hogy nem jutottam a Trainspottingból ismert Spud sorsára (ja igen, ő szart be egy komolyabban áltbulizott este után), a sátramat elhagyva már különösebben nem zaklatott a dolog ezek után.
Csütörtökön érkezett T. barátunk is, aki lízingbe vette tőlem a Villa Negrát, a benne terjengő szag mellett azonban Ő sem tudott elmenni. Sőt ez oknyomozásra késztette, aminek köszönhetően tette azon megfigyelését, hogy a szarszag minden bizonnyal a sátram alá orvul elhelyezett, és megérkeztünkkor valamiféleképp álcázott csatornafedőből eredhet. Azóta rájöttem, ösztönszerűen sátraztam oda, hogy neki kedveskedjek, ez ugyanis egyfajta Bulit-in Dirty Sanchez Kit™-ként fogható föl, ami jól jöhet, ha a koszosban nem lenne semmi, ekkor ugyanis elegendő muníció szerezhető a csatornából akár egy tucat Dirty Raszputyin vagy jónéhány Dirty Sandokan elkészítéséhez is.
Estefelé, mikor már csöppet sem voltam szomjas, a korábban említett ismerősökkel vesztemre ezúttal is összefutottunk, én pedig egy szerencsétlen ötlettől vezérelve bősz üdvözlésükbe kezdtem, amelyben az ifjabbik testvér pizza-típusú arcvonásaira kitüntetett hangsúlyt fektettem. (Azóta is röstellem.) Mikor másnap felelevenítettük a történteket, az illető arcára a sokktól kiülő tekintetet csak egy amolyan mogorva, négy sajtos ábrázattal tudtam jellemezni. Utólag belegondolva, lehet, hogy inkább sonkás-gombás volt.
Tyson az este folyamán még egy fogadást kötött Zsófival és velem, hogy abban az esetben, amennyiben pockolunk a fesztivál alatt, úgy egy tálca sör és egy-egy feles lesz a jól megérdemelt jutalmunk. Mint utóbb kiderült, csak ezt ekkor még elfelejtette közölni, ellenkező esetben a dupláját kellett volna visszafizetni. Szerencsére erre nem került sor.
Megpróbáltam T. mellett nyugovóra térni, amit a sátorban lévő penetráns bűz csak még nehezebbé tett. Még ez este át is helyeztem székhelyemet Zsófihoz, ahol a bűz megszűnte csak a legkisebb jó dolog volt azok közül amik ott történtek velem.

Pénteken volt a fesztivál második napja, amikor többünket utólért a delírium tremens. Vidéki ment is eznap veszítettük el, azonban szerencsére más okból kifolyólag: Münchenbe látogatott egy Jethro Tull koncertre, helyére viszont Krisztián személyében vérfrissítés érkezett a csapatba. Benne még buzgott az életerő, így körülbelül egy óra leforgása alatt láthattuk őt a fejére húzott zacskóval medúza, a Tiszán leúszó növénytelepen Sziget fesztivált tartó szerintem Gerendai Károly, valamint önkényes hajófoglaló, majd onnan szinkronugró szerepekben is. Mindeközben persze iszogattunk is; én aztán tényleg csak iszogattam, mert egyre szarabbul kezdtem lenni. Páran bementek enni Tokajba, én pedig evést imitálni. A pizzériában épp betanultak a felszolgálók, aminek megfelelően nem is ment minden zökkenőmentesen a rendelés körül. Az evés végeztével a kávézónkba mentünk. Állapotom nem sokat javult, én mégis bevállaltam egy Unikum-sör kombinációt. Felmerült a lehetősége, hogy az Unikumtól majd esetleg jobban leszek, azonban hazudnék, ha azt mondanám, hogy a várva-várt hatás bekövetkezett volna. Annál is inkább, mert még rosszabbul lettem helyette, ami nyelőcsövem wc-n betetőző akutt antiperisztaltikus mozgásában csúcsosodott ki. Agóniám közepette le is késtük a fő attrakciónak tartott Juliette & the Lickset, ami erősen megosztotta a társaság többi tagját. Kispálra érkeztünk csak, ahol azonban nem sokat időztünk Zsófival, helyette inkább keményen megdolgoztunk a tálca sörünkért. Mire épp álomra hajthattuk volna a fejünket, hangos "Én vagyok a szopóálarc!" kiáltásokra ébredtünk.

Föl is kerekedtünk hát reggelizni Zsófival szombat hajnalban Tokajba, ahol a fölvágottas pult mögött ismét egy bénázó tanulóval hozott minket össze a sors. Ekkor tettem azt a megfigyelést, hogy a Hegyaljára időzítették mindenhol a betanítást, mert ilyenkor akkora a forgalom, hogy 1 hét alatt 1 havi gyakorlatot fölszednek magukra az alkalmazottak, meg aztán ezeknek a suhancoknak úgyis mindegy, csak egyenek.

Vasárnap hazaút, rohanás a vonatra, vissza a váróban felejtettnek vélt zacskóért, vissza az IC-re, éber kóma, végül 1,5 nap alvás.

Mivel a hét folyamán minden rövidnadrágomat sikerült összesrozsdállnom (ti. vöröset hánytam), vagy sikerült szarba üljek, így igazán nagy szolgálatot tett volna ezúttal is a korábbi bejegyzésekben is föl-fölemlegetett vidéki men féle vándornadrág, ami ugyan rendeltetése szerint hosszúnak van kikiáltva, de rajtam, mint tudjuk pont úgy áll, mintha egy 3/4-est viselnék. Jövőre talán előrelátóbbak leszünk, és ezt sem felejtjük otthon!
A történéseket napokra lebontva megírva - amihez erősen kellett szuggeráljam a programfüzetet - egy kis túlzással kijelenthetem, hogy megtaláltam az elveszettnek hitt napot. Ezek után most sem maradhat más hátra, mint hogy maradjak tisztelettel és ajánljam magamat:

El Charmo

Technikai megjegyzés: a szerdai és csütörtöki nap eseményei tetszőlegesen variálhatók, más sorrendbe rendezhetők, esetleg egy az egyben föl is cserélhetők.

Címkék: fesztivalsztori  |   | Szólj hozzá!
2009.07.08. 19:20| Szerző: sokallok

Ezúton köszötöm is egyben a Sokallok blog olvasóit, ahol ezentúl az én beszámolóim is olvashatóak lesznek. Célunk nem más mint a világuralom és az ehhez vezető rögös úton álljon itt a 2008 Sziget beszámolója, ahonnan Charmó abbahagyta, a teljesség igénye nélkül.

Szerda este azért még történt egy két említésre méltó esemény. Este felé kezdett hideg lenni ezért a sátrunkhoz mentünk magunkhoz venni a pulóvert és némi puerto rico tipusú italt, amikor is látjuk ám hogy valaki járt a sátrunkban. Az amúgy is rendetlenül elhelyezett cuccunk össze vissza volt dobálva, de első nekifutásra úgy tűnt nem loptak el semmit. (inkább hoztak de erről késöbb) Hogy túltegyük magunkat a traumán elmentünk a Jate kocsmába egy sörért és lehuppantunk 2 csaj mellé akik elött egy-egy doboz. Pilsner Urquel volt. Meg is szólítottam őket dacára annak, hogy nem voltak szépek én meg nem voltam józan. Szóltam is hozzájuk angol ország becses nyelvén, amire kiderült hogy valójában sokkal közelebbről (Pécs) jöttek és magyarok ebből kifolyólag. Én arra alapoztam a meglátásomat, hogy ők külföldiek, hogy a Pilsnernek 640!!!! Ft volt doboza és ilyet nem magyarok isznak. Ebben megerősített egy másik magyar fiatalember a meglátásával, miszerint: Aki magyar Ászokot iszik!

Így is van ez rendjén, amire újabb bizonyíték az eset amit Alpha barátunk látott a Csónakházban, ahol szintén egy magyar fiatalember megevett egy csótányt egy sörért, és mikor kérdezték tőle soproniban vagy heinekkenben kéri a nyereményét akkor az elöbbit választotta, bizonyítva, hogy igazi ínyenccel van dolgunk mert a csótányt szigorúan lábak nélkül ette meg.

Csütörtök reggel mikor Charmó összepakolt, hogy kiköltözik a sátramból megoldódott a előző esti betőrés kérdése is mert találtunk egy felbontott óvszer csomagolást a sátorban és egy használt kotont a ház elött. Valakik jól bepockoltak a sátrunkba! Nem tudom mi visz  ilyen tettre rá valakit de ha rajta kaptam volna őket akkor biztos segítettem volna a bakancsommal, hogy gyorsan elélvezzenek. Charmó hazavitte a koton csomagolását számomra ismeretlen célból.

Ezt a traumát csak rengeteg piával lehetett orvosolni, ezért jól be is sokalltunk, amihez remek partner volt Gergő aki csak erre a napra látogatott meg minket (legalább is ezt gondolta). A végeredmény: Gergőnek jól szétrugták a lábát Prosectúrán, én meg elveszítettem a járás képességét, Máté meg összeszedett egy pockot akiről másnap nem tudtuk eldönteni, hogy szép e. Ezek után ha már járni úgy se tudtam leültem egy sörre, hogy megvárjam a Picsa koncertet, de pechemre valami gyakorló hobby hentessel hozott össze a sors aki közölte, hogy a lapockámat kivágja és pörköltet készít belőle, majd megsüti az oldalasomat, és mind e közben hevesen magához ölelt mind a 150 kilójával. Nem vagyok hívő ember, de neki elhittem, hogy beváltja a szavát ezért menekülőre fogtam, és láss csodát már ment a járás is.

Folytatás hamarosan

Címkék: fesztivalsztori  |   | Szólj hozzá!
2009.07.08. 19:19| Szerző: sokallok

Utólért valami fertőzés, ezért is váratott magára oly soká a szigetes bejegyzésem, mert még a toalett kellő időben történő megközelítése is néhány esetben csak hiú ábrándnak tűnik mostanában, nemhogy a számítógépé! Szigetről immáron 2 teljes napja hazasomfordáltam, így tőlem csak az első három nap eseményeit hallhatjátok, a többit majd újdonsült kollégánk, Sepi! fogja remélhetőleg szállítani. Ugyan biztos sok dologra nem emlékszem, még így is annyit tudnék írni, hogy csak a legesszenciálisabb mozzanatokat emelem ki, a többit megtartom magamnak sör melletti személyes elbeszélés céljából!

A 3 nap alatt ugyan kurva sokat sikerült költsek, de azért a spórolás terén is sikerült egész maradandót alkossak, mivel néhány fizetési kötelezettség alól ügyesen kibújtam. Az egész már a Nyugatiban kezdődött ahol megérkeztünkkor sikerült elsinkófázzam a 70 forintos wc használati díjat, csütörtökig pedig további 10510 forint maradt/jutott a zsebembe megkérdőjelezhető módokon.

Hétfőn már a vonatút is tartogatott némi izgalmat a megszokott sörözésen túl. Nagykanizsánál ugyanis csatlakozott a társaságunkhoz egy hölgy Ráczy Károly zsáneréből.
Ugyan azt se tudtuk kicsoda, 10 perc se kellett, hogy a pockolás, még ha csak említőlegesen is, de szóba kerüljön. Eztán félreérthető mozdulatokat tett felénk Mátéval, akinek természetesen járt volna az ilyen esetekben elmaradhatatlan tálca sör, ha révbe érnek. Én a magam szerény eszközeivel mindent megtettem a Mátéban a lány egyedi elrendezésű fogazatának dacára is lángra kapó érzelmek betetőzésének érdekében, a légyott mégiscsak elmaradt (ami a vonaton természetesen 2 tálcát ért volna). Ahogy az ifjú pár kezdeti egymásra találása alábbhagyott, egy huszárvágással a filmekről kezdtünk el beszélni. Valószínűleg a leány dobta be a témát, mert rövid időn belül kibukott belőle, hogy hogy, hogy nem épp néhány napja vett részt egy forgatáson, és roppantul tetszett a rendezőnek. (Minket meg minden bizonnyal inkognitóban utazó producereknek kellett néznie, és ennek volt betudható viselkedése.)

Hétfőn ezután már csak egy délutáni képszakadást sikerült elérjünk némi rum, még több szerb pálinka, sörök és ki tudja még mi minden hatására. Az este folyamán eszeveszett sms-ámokfutásba kezdtem, amire leginkább másnap eszméltem csak rá, miután a használat során lemerült telefonomat újból haszálatba tudtam venni.

Kedden találkoztunk a Nürnbergből hazánkba látogató Günterrel, aki ékes nyelvtudásáról tett tanubizonyságot, amikor fölsorolta az összes általa ismert magyar mondatot, ami a "Szép vagy!", "Melyik a te sátrad?" és a "Hasmenésem van." mondatokban merült ki, mi pedig biztosítottuk affelől, hogy ezen ismeretek birtokában semmi baj nem érheti ittartózkodása alatt.
Később egy "Igazán ihatnánk még sört!" felkiáltás hagyta el a számat, amit Günter magára vett, és a következő pillanatban már ott is termett melletünk 5 teli korsóval. Mi mégis hátunk mögött hagytuk gyümölcsözőnek induló ismerettségünket, helyette kimentünk az Auchanba olcsóért inni, mert aznap csak a Maidenre kellett visszaérni.

A madaras Tesco parkolójában züllve láttuk, amint néhányan kemping gázpalackot helyeznek el egy társuk hajkoronájába a biztonságiak eszén való túljárásban reménykedve. Egyből föl is mértük a hajunkban rejlő óriási potenciált, mi azonban mégsem éltünk a tisztességtelen lehetőséggel, nem úgy, mint a mellettünk letelepedő amszerdami fiatalember szíves invitálásával egy kis füstölgésre.

Szerdán egy egész más természetű másnapossággal ébredtünk: egy olyannal, ami csak részleteiben törölte a megelőző nap emlékeit. Állapotunk még a civil szigetelést is megengetde nekünk, olyannyira, hogy több helyen is mi voltunk a legelső vendégek.

A reggeli gyógysör mellet arra jutottunk, hogy ugyan nincs már érvényes karszalagom, fölösleges lenne azonban újat váltanom arra a további cirka 15-20 órára, hiszen szeretek én veszélyesen élni, meg különben is: annyira rég vert már meg akár csak egy szekus is! A terv véghezviteléhez azonban óhatatlanul szükség volt még egy kis bátorságra, amit 6 decis dózisokban, sör formátumban vettünk magunkhoz.

Ekkot már tényleg nem állhatott semmi az utunkba, hogy belevessük magunkat a Civil Szigetbe. Első célpontunk nem is lehetett más, mint a Vám-és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának standja, akikkel az elmúlt időben úgyis egész szoros kapcsolatot sikerült családomnak kiépítenie. Néhány kérdésből álló vallatás után megpörgethettük a szerencsekereket, amin ki is pörgettem a főnyereményt: gondoltam visszaadják a náluk lévő Pajerot vagy valami hasonló, de igazából egy míves VPOP-s felírattal ellátott pólóval kellett helyette vígasztalódjak.

Következőnek a kedvenc alkoholistánkhoz mentünk, aki minden évben elcsodálkozik azon, hogy ennyi ivás mellett még élek. Kitöltöttük a szokásos tesztjüket, ahol mi mindig igen sok pontot érünk el, aminek az egyedüli szépséghibája, hogy azok mind hibapontok. Bár változatlanul fönntartom azt az álláspontomat, hogy manapság egy valamire való fölsős diák minden további nélkül eléri a kritikusnak tarott 4 igenlő választ. Úgy váltunk el, hogy ne feledjük, hogy tisztán is lehet teljes életet élni, amit én ugyan elhittem neki, de megjegyeztem, hogy aznap azért még innánk, ha nem bánja.

Mivel nem sikerült kapitányt szerválni a fesztiválra, de én már tavalyról ismertem Bahá’u’lláh követőinek, a bahá’í közösségnek világmegváltó nézeteit, gondoltam megkörnyékezzük őket, hátha meg tudnak dobni abból a kis gombából, amitől ilyenek lettek. Kitöltöttük az előző évi igen magasröptű kérdőivet, ami után vagy le kellett volna rajzolnunk őszentségének isteni bölcsességének magvait, amint öntözzük azokat a bizonyosság vízével, hogy tudásának bölcsessége és jácintja frissen és zölden hajthasson szívünk megszentelt kertjében, avagy beszélgethettünk volna. Mondtam, akkor már inkább beszélgessünk talán! Így is lett, és csodával határos módon sikerült kontrollálnom magam néhány igen epés megjegyzéstől. Nem sikerült azonban mindenre kielégítő választ kapjak, így nekem kellett kicsit elmélyedjek vallásukban (ha lehet, ezentúl szólítsatok is inkább Siyyid'u'Baha-nak). A bátrabbaknak íme a bahá’í népművészet egy gyöngyszeme, azonban utánna feltétlen ajánlok egy kis Balamory-hallgatást a pufferek ürítése és lelki békességünk újbóli megtalálása céljából.

Volt még Élő Könyvtárazás, meg ki tudja mi minden még. Ja például koncertek is. Az minden esetre biztos, hogy elég sok minden kimaradt, de talán ennyiből is kiderült, hogy nem volt jogtalan a hegyaljás bejegyzésben előjelzett félelmem a Szigettel kapcsolatban, elég durva volt ez a 3 nap is. Úgyhogy már csak maradok tisztelettel, és ajánlom magamat:

El Charmo

Címkék: fesztivalsztori  |   | Szólj hozzá!
2009.07.08. 19:13| Szerző: sokallok

Aztakurva...

Körülbelül így lehetne röviden összefoglalni az eseményeket. Szodoma fertője ehhez képest napközisotthon bázmeg! A vidéki men eleve korlátozottan vett részt a fesztiválon, mert közbeiktatott egy rövid kitérőt külföldre, de amíg jelenvolt annál jobban próbálta kiélvezni a fesztivált és felebarátai szeretetét. A tavalyi behányósdi ezúttal elmaradt, és kultúraltan csökkentettem az aktív és hadrafogható agysejtjeim számát úgy nyolc-tízre. A legnagyobb koncertélményem egy olyan együttes volt, akiknek azóta sem tudom a nevét, illetve fogalmam sincs kik lehettek, de komoly hatással voltak rám, mert egész koncerten azt üvöltöttem, hogy "Szarok vagytok, nyomjátok keményebben..." amitől megacélosodtak és a vidéki men kedvére kitombolhatta magát, aminek a szokásos fesztiválekcémák lettek az eredményei. A meggyógyult és közel száz százalákosan funkcionáló bal lábam helyett most a jobbat qrtam széjjel így sántikálásban ezúttal sem volt hiány.

Megtudhattam azt is hogy "kurva jó fej", meg "kurva jó arc" vagyok, amit így visszagondolva még jómagam is kétségbe vonok, igazából egy hangoskodó irritáló fasz voltam (vö.: Alabama Man) de legalább jól éreztem magamat. Viszon Direkt D.-ról az is kiderült hogy "kurvajó csávó". El Charmonak még zsákolnia pockolnia is sikerült, hogy hogynem, aminek eredményeként bonyolult számítások vették kezdetét a majdani sörtranzakciókkal kapcsolatban. Bár abban fogadni ízleéstelen, hogy ki kivel mit fog csinálni a sátor jótékony homályában, azért valljuk be izgalmas is egyben. Még szurkolni is lehet, meg az oldalvonalról bekiabálni.

Mondjuk szar dolgok is történtek, pl kirúgtak telefonon a munkahelyemről (persze Tys kurvára vicces volt, meg el is hittem ám...) találkoztunk kollégákkal, akik NEM (de) hugyoztak oda mellénk a pince tetőteraszán.

Igazából a koncertekre nem is emlékszem, kár is megtartani őket, a lényeg a közösség. Remélem megkaparinthatom az eredeti kézzel írott jegyzőkönyvet a Donkey Punchról, Spidermanről és egyéb eltévelyedésekről (lásd akkor) és így eredeti autentikus kordokumentumokkal is alá tudom támasztani, hogy mekkora kafaság volt. A folyamatos vidékimenkedés annyira megviselt, hogy elutazásom reggelén Tyson kellett elkísérjen a patikába, hogy valami magnéziumot, meg C vitamint csempésszek a szervezetemben, mert úgy éreztem magam mint akinek a sátrán átgázolt egy antilopcsorda miközben békésen szundított benne az alkoholmámortól megpilledve.

Ebben az állapotban vágtam neki az útnak Ferihegyre és vártam kurvasokat a tranzitban, ahol egy ásványvíz 510 ft és a bolt különben is bezárt. A repülőn is csak a víznyerési lehetőség, és a halálfélelem tartott életben, az idő elég szar volt, a leszállás meg olyan hogy kollektíven az egész gép be volt szarva és mindenki fehérre vált ujjakkal szorította a karfát. Este egy fél 3 dl-es Becks-t tudtam lenyomni, és elhatároztam, hogy "I'm never drinking again" Persze tegnap is a Koccintóban volt az este vége, ahol kevesebb mint 140ft ért lehet venni egy fél barackot egy deci baracklével.

Címkék: fesztivalsztori  |   | Szólj hozzá!
2009.06.29. 22:41| Szerző: Führcsi

Biztosan mindenkivel megesett mar hogy rettentoen ihat- es bulizhatnekja (en esetemben ezt nevezzuk picsarazasnak) tamad de az osszes baratjanak halaszthatatlan dolga van. Na velem ez tortent az elozo penteken, ezert amig lehetett hasznaltam a meg hajlando inni barataimat de mindenki feladta ejfelre. Ezert elkeseredett keresesbe, azaz sms/telefon amokfutasba kezdtem es igy talaltam 2 embert nagy nehezen, de abbol 1 kidolt mire odaertem. Ennek oromere es mivel mar Videki manre ittam magam, azaz mindent meg akartam inni ami tomeny, kaptam 1 feles vodkat, pedig soha nem iszom tisztan...ezt utkozben a sorombe ontottem amit meg az elozo helyrol hoztam el korsostul. Mire a tancolos helyre ertunk ahol tobb volt a pultos mint a vendeg mar meg inkabb Videki man voltam es rendeltem vodka-redbull-t meg a biztonsag kedveert 2 feles vodkat, de azt a jofajta acetonosat mar. Ez gyorsan buvaruzemmodba valtott es nemi idot a WC-n toltottem, aztan eltuntem a helyrol. Csoro haveromnak nem mondtam semmit, o a hely elott talalt meg hogy epp taxit hivok es kb 3 taxibol szedett ki, mert mindegyikre azt hittem hogy az enyem. Aztan csak sikerult beszallnom egybe, amibe majdnem beleronditottam szoval pihentunk egyet utkozben, aztan hazaertunk de en a penztalcamat nem talaltam. Ebbol masnap marcsak annyibol emlekszem hogy a sofor nagyon ideges volt vmiert..jah mert nem tudtam fizetni, aha. De en meg Bob Marley-ra ittam man magam es nyugtattgattam hogy nopara long life. Egeszen 1 napig teljes lelkifurim nameg rosszulleteim voltak masnap hogy nem fizettem a csavonak, amikor is folfedeztem hogy az elozoleg mar az utcagyerekek altal kiuritett, de azota ujra gyujtogetett ermeim hianyoznak, tehat senki nem maradt a megerdemeltje nelkul: en a hanyingeremmel o meg a penzevel, de le a kalappal elotte!!!!

Hozzateszem, masnap jott az sms hogy ne aggodjak a penztalcam a haveromnal van, elotte is le a kalappal, en meg oregszem baszki mert 6 sortol es 2 vodkatol kifekudtem, tagadjatok ki...

egyeb: ittatok mar bodzas sort? kurvajo

na itt van az elobb emlitett Alvin szam:

https://www.youtube.com/watch?v=m8sxG0eCStM&feature=PlayList&p=96A002C3694C606F&playnext=1&playnext_from=PL&index=18

 |   | 2 komment
2009.06.26. 13:27| Szerző: Tyss

Nincs is jobb annál, mikor az ember még kicsit ittasan egyben enyhén másnaposan elindul egy jó kis emlékvadászatra hogy bejegyzés formájában az elöző estét önzetlenül megosszhassa a többi alkoholista bajtársával. Szóval tegnap este bizony bizony Orsi születésnapját ünnepeltük, ami nagyjából korlátlan mennyiségű alkohol elfogyasztását jelentette geci sok biológus társaságában.

2009.06.23. 15:31| Szerző: alfaman

Tisztel alkoholista bajtársaim, ezen bejegyzés azon célt szolgálja, hogy felhívja a főfaluban való italozás veszélyeit. Ez alatt azt értem, ha egyszer elkezdesz inni, akkor csak nagy nehézségek árán tudod ezt a folyamatot megszakítani.

Velem is ez történt szombaton, amikor úgy döntöttünk a cimborákkal, hogy csak meg kellene nedvesíteni a torkunkat, és hát tökéletesebb helyet erre nem is találhattunk volna mint a Bakegér söröző/borozó vendéglátóipari egység, mely azóta szívünk csücske, hogy nyakunkon van ez a nagy gazdasági válság. (mellesleg a budapesti mszp székház mellet található, de eddig még nem láttuk Bajnait és társait lerohanni egy fröccsre, pedig néha igen csak ráférne egy-két 90Ft-os nagyfröccs a társoságra.

No de térjünk is vissza a szombat estéhez, amikor is sok időnkbe nem is tellett, hogy kiejtsük ajkunkon azt a mondatot, ami ilyenkor gyakran előfordul, még pedig, hogy : "mennyünk a filterbe!!!" (ha valaki nem ismerné, ez az a bizonyos rozsomák klub) Nos hát így is tettünk, libidó általt vezérelve, gondoltuk megtáncoltatjuk az éjszaka hölgyeit a Filter Klubban.

Mikor leérkeztünk, természetesen első utunk a pulthoz vezetett, ahol sikerült pótolni az útközben csappant alkoholszintünket (bár ez az alkoholszint csökkenés szerintem nem volt azokban a pillanatokban észlelhető, de mi biztosra mentünk, gondolván nagy baj nem történhet, legfeljebb növeljük egy csöppet).

Nos ez a gondolatmenet mint később kiderült, igencsak úgy sült el, hogy sokra nem is emlékszem, csak már arra, hogy hallom a belső monológomat: "Hát csak hazamennék már..." ,  így el is indúltam utamra. Meg is találtam egy éjszakai transzport alkalmatosságot, és fel is száltam rá. Miután megbizonyosodtam hogy jó irány felé vette az irányt (a Kálvinnál ráfordult az Üllőire) gondoltam nagy baj nem lehet, hiszen Kőbánya felé veszi az irányt, bárhogyan is nézzük. De egy féle képpen nem néztem, ami később ellenem is fordult, még pedig, hogy a Nagyvárad térnél vett a busz egy 90°-os jobbos kanyart, és meg sem állt a Soroksáriig, ahhol is sikerült a Zwack gyárnál leszállnom.

De hát rossz pénz nem vész el alapelv az megint igazolódni láttszott, hiszen miközben éppen készültem volna nagyokat káromkodni, oda lépett hozzám két ember, kikről alaposabb vizsgálat után kiderítettem, hogy ismerem őket. Nagy volt az öröm, hogy nem vagyok egyedül a vadak földjén, és miközben megnyugottam, ők voltak olyan szívesek és felvilágosítottak, hogy én nem egy 914/950-es éjszakai buszon közlekedtem, hanem egy "múzeumok éjszakája" különjáraton, és hogy ezért kerültem többek közt a Zwack gyárhoz, mert ott is volt valami program, csak már vége. Nos erre a nagy izgalomra, meg is eggyeztünk, hogy bejutunk valahogy a belvárosba (értsd: Deák tér) és megiszunk még egy-két sört.

Ezt meg is tettünk, bejutottunk, majd az éjjel-nappali boltban le is csaptam két Kőbányaira (mert már nagyon szerettem volna ott lenni...gondolom én).

Miután az egyiket megittam, kezdtem nagyon fázni, így könnyes búcsút vettem cimboráimtól, és az éjszakai buszok fele indultam. Gondoltam, mig várom a buszomat (most már figyelve, hogy 914 vagy 950) addig elkortyolgatom a másik dobozomat. Azonban ez a tervem meghíúsult,hiszen mág ki sem szedtem a zsebemből a sört, már ott is volt egy 914-es. Gondoltam magamba: "Tökéletes, hiszen csak hazamennék már...",és fel is szálltam.

Sajnos az előző kalandok oly mértékben kifárasztottak, hogy nem tellett sok időbe, és el is szundítottam a buszon. Ez megint a vesztemet jelentette, hiszen már csak a szőrös nagyon kedves buszsofőr ébresző szavaira ébredtem, amikor is közölte velem hogy csak le kellene már szálnom, de előtte még nagyon kedves volt, hiszen kérdésemre "Hol vagyok?!" egy számomra nyugtalanító, de mindenképp felvilágosító mondattal válaszolt : " Délpesti Buszgarázs!"

Nos miután leszáltam, gondoltam ha már eddig nem jártam itt, csak fel kellene térképezni a terepet, és el is indultam, megtalálni azt a táblát, amelyen valamilyen ismerős éjszakai buszjárat száma áll. Kisebb keresgélés után meg is találtam a 923-as jelzést, mely nem teljesen tökéletes, de megteszi alapon ott letelepedtem, és kiváltképp örültem a zsebemben még bontatlanul figyelő kőbányainak, hiszen ezzel elüthettem azt a röpke fél órát, amit kénytelen vagyok a busz várására eltölteni. Nos ha nem voltatok még a délpesit autóbuszgarázsnál, mindenképp egy figyelemreméltó látnivaló, ahhol 5 percenként jönnek ki az éjszakai buszok, és természetesen eggyik sem jó neked...ja és 2 másik részegen, aki valószínűleg hasonló sorsra jutott mint te (elaludt a buszon) nincs senki.

No de innét már szinte túl egyszrű is volt a hazaút, így tettem arról hogy ne legyen az, hiszen megint elszundítottam a buszon és egy ici-picit túlmentem az üllőin, de ennek már csak a pozitív oldalát tudtam látni, hiszen azzal nyugtattam magam, hogy " Nem baj így most már legalább combínóval és metróval mehetek haza...". És így is lett, hiszen ekkor már bőven fél 5 múlt (inkább már 6 óra volt,de ezt nem tudom pontosan). Így már a "nappali" járattam mehettem haza. Hurrrrááááááá!!!!!

Tehát bajtársak, ha Budapesten isztok, csak óvatossan az éjszakai járatokkal!

2009.06.22. 10:54| Szerző: Tyss

A rendezői változatból kiderül, miért is érdemes az alkoholfogyasztás manapság elterjedt, mondhatnánk divatos, azaz trendi irányzatához, a kómára ivás eszközéhez nyúlnunk vagy egyáltalán az alkoholhoz, de ez majd  szolgáljon tanulságul, miután megismerkedtünk  a következő történettel. A sokallok stáb úgysem áll elég tagból- mottó alapján. Alant egy újabb tanúságos értekezés A Ligeti tollából...  

 |   | 6 komment
2009.06.15. 12:01| Szerző: Tyss

Mint ahogyan ma megírta a "sajtó" eladó a Borsodi Sörgyár. Ez a soha vissza nem térő alkalom azt a világraszoló ötletemet indukálta, hogy bizony be kéne invesztálni. Magyar sör a magyaroké elven ;-) vagy valami. Mivel a hihetetlen népszerűségnek örvendő blogunkat egyetlen alkoholt forgalmazó cég sem kereste még meg, hogy szponzorálja, ezért úgy gondoltam fordíthatnánk egyet a dolgon. Vegyünk egy sörgyárat! Természetesen a Borsodi márkát megtartanánk mivel országosan is jól ismert, de hogy terjeszkedni tudjunk egy egészen új termékkel a Sokallok sörrel törhetnénk be a piacra. Mivel blogunk szerkesztő elég forráshiányosak manapság (mégiscsak válság van aszondják, meg elisszák azt a keveset is) ezért szeretnék megkérni minden kedves olvasót, hogy az igazán nemes cél érdekében felajánlásaikat a következő bankszámlaszámra 11773339-00034735-11111111 utalják!

 

 |  · 1 trackback  | 4 komment
2009.06.09. 14:27| Szerző: Tyss

Az a helyzet, hogy sajnos jómagam is egyre inkább öregszem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már velem is előfordul olyan, hogy bajom van a munkahelyemen. (picsogás) Egy szép tavaszi pénteki nap, épp a faszom tele volt az összes hülyével, fáradt voltam meg nyűgös. Mivel persze pénzem sem volt, ezért egész héten otthon főztem magamnak, Charmo mester is valahol Romániában stoppolt Kolozsvár felé.

 |   | 10 komment
2009.06.07. 14:47| Szerző: Sepi!

Örvendetes hogy milyen sok bejegyzés születik mostanság. Gyarapítom a sort a péntek estémmel. Pénteken a fővárosunka vezetett az utam ahol este hatkor beültünk Alphával egy általa nemrég felfedezett helyre. A Bakegér borozó hasonló színvonalat képvisel mint egeres nevű rokonai Szegeden, viszont dacára hogy egy köpésre van az Oktogontól az árai még talán kedvezőbbek is. El is kezdtünk termelni 240-es üveges ászokból meg 220-as akciós jägerból. Alpha sör helyett anyagi megfontolásokból nagy kannás fröccsöket tankolt.

2009.06.06. 00:02| Szerző: Tyss

Szilveszter estéjét végül Újszegeden valami biológus épületben töltöttük persze kibaszott sok biológus társaságában. Miután végighallgattam kb 4 lány folyamatos picsogását, hogy a terem díszítéséért volt "pofája" a szervezőnek elkérni némi forintot (nők wazz, irigylem a problémáikat), sikerült is megközelíteni az ojjektumot. Igazi élmény ipari mennyiségű szeszt magunkba tolni egy feldíszetett teremben aminek a környékén mindenfelé kitömött madarak és egyéb vadállatok voltak fellelhetők.

 |   | 7 komment
2009.06.04. 16:12| Szerző: Tyss

Nos a blogolvasó közönség számára bizonyára úgy tűnhet, hogy az utóbbi időben felhagytunk kedvenc tevékenységünkkel, és már-már nem pusztítjuk az alkoholt rendesen, pedig ez az a dolog amihez értünk rendesen. Ellenben meg kell nyugtassak mindenkit, hogy sokszor azért maradt el egy-egy emlékeztes májpusztítás megörökítése mert vagy nem nagyon emlékeztünk másnap semmire, vagy következő eseményre voltunk máris hivatalosak. Így blogíróknak csak egyre másra gyűjltek a kötelezettségei. Mivel jómagam volt az első aki egy igazán emlékeztes egy hétig folyamatos ivást nem tárt a blog széles olvasóközönsége elé, ezért úgy gondoltam én leszek az első, aki törleszt.

 |   | 9 komment
2009.05.24. 16:46| Szerző: Sepi!

Már a péntek este után érlelődött bennem a bejegyzés írás, de a tegnap este olyan csúnyára sikerült ,hogy ebből lett a bejegyzés. Pedig a péntek se volt semmi. Hazafelé a Viktorral felváltva próbáltuk egymást vinni a biciklimen több-kevesebb sikerrel. Ezt látszik igazolni a ruházatom, ill a cipőm nagy mértékű elkoszolódása. Mondjuk a Viktornak még a sapkája is boros volt. Sikerült is lenullázzam a pénzemet erre a hónapra így tegnap estére nem maradt más hátra mint a gyilkos szörp-pálinka, ezúttal házi szilva és Aldi jaffa leosztásban. Ez a kombó már máskor is (gyakorlatilag mindig) vezetett kalandokhoz. A múlt vasárnapról Alpha tudna mesélni ha emlékezne rá...

2009.05.19. 11:44| Szerző: alfaman

Szarvasűzők beszámoló ...második rész?

Nos hát Sepi barátunk beszámolt saját verziójáról..de mint azt tudhatjuk ha sok részeg van egy helyen, mindenki másképpen emlékszik vissza, vagy hát éppenséggel néha sehogyan sem.

Pénteken csodás nap köszöntött minket a főfaluban, így tudtam semmi sem állhat közém és az attaksziás járas között (hogy ha szabad idéznem). Hamar utamra indultam, hogy még a vonat indulás előtt felfegyverkezzem magam,... mert kifogytunk :) Gondoltam egy tálca sör és egy paprika pálinka meghozza majd a kellő hatást. A tálca sörrel nem volt gond, de egy üveg paprika pálinkát leakasztani reggel tízkor a főfaluban, képtelenség volt. Így kéntelen voltam a fehér rum mellett dönteni. Végül is ha már kubát szégről-végről képviseljük, miért is ne tennénk ezt a nemzeti italuk társaságában. Így egy kiválló minőségű Liberté Blanco is landolt a bevásárló kocsimban. Miután az ital területén úgy éreztük nem szenvedünk hiányt, Zs-vel neki is láttunk a vonatútnak Szolnok felé.

Mint kiderült nállunk is fordulópontot a vizek városa jelentette. Pontos részletekre sajnos képtelen vagyok visszaemlékezni, a memóriám sem a régi, de az bizonyos hogy borsodi barátommal és Karesszal nagy kihívás volt leszállni a vonatról Füzesabonynál. Ezek után megdöbbenéssel kisértük vegig tekintetünkkel, hogy Károly barátunk honnét szerzett hirtelen erőt, hogy visszapattanjon ugyanarra a vonatra. Ezek után Sepi tartotta a kapcsolatot az elveszett báránnyal, én megpihentem.

Egerbe érkezvén messzire kellett menni, hogy végre a szállás is meglegyen, majd utánna az elmaradhatatlan szépasszonyvölgyi totális szétcsúszás következett, előtte egy kis kocsmázással. Itt Sepi elmondása szerint volt minden, mobil vesztés, helyben taxizás...

Másnap a már olyan rég megszokott szakaszomra buszoztam, és örömömre szolgált, hogy néhány doboz sör még megúszta az előző napot, így a fennmaradt adag, elegendőnek bizonyult, mig megérkezünk a vár presszóba. Arra már nem emlékszem, váltottak-e vagy csak utunkra indítottak, de tudom, hogy sokat kellett várni a "futásra", ami meg is látszott a teljesítményemen. Így vissza is invitáltak a szervezők egy kemény 200 m attaksziás járasután minket, hogy szálljunk vissza a buszra, ami nem is a miénk.

Ezek után az ébredés már csak a szokásos vadasparknál volt. Telt múlt az idő, én mégsem lettem józanabb, csak már amikor Miskolcra érkeztünk, majd felfedeztük a Lidl-t, és itt kezdődött minden előröl. Néhány Deep sör után Zs-vel kifogytunk, és elindultunk megint a bolt irányában, de felfedeztük hogy van egy kocsma is ott, így oda belátogattunk egy sörre, aminek a vége természetesen az volt, hogy segítettünk bezárni a csaposnak.

Nekem ennyi volt a 19. Bosch Szarvasűzők...érdekel milyen lesz a jubiláris 20. ....

Ibolya csavargyár, 4/4 alosztály, dátum, 2 fél kevert....

2009.05.12. 10:41| Szerző: Sepi!

A sokallás és a tömegközlekedés szeretetét összehangoló rendezvényre került sor a múlt héten széke fővárosunkban. Alpha az eddigiektől eltérően még kis úti brossúrákat is készített a villamostúrázni vágyó ifjúságnak. A csapatot Alphán és rajtam kívül még Charmó és sármjának bizonyítéka Miss K illetve néhány megálló erejéig D, majd őt váltva Gergő ( aki a tejfölös fasz rajzolásos kalandunkkor már említve lett) alkotta.

2009.04.30. 23:33| Szerző: Führcsi

Csak hogy a kedves bloggerek meg olvasok el ne felejtsenek, meghat hogy bizonyitsam hogy csak azertmert az elet sanyargat azert en meg iszok am rendesen, beszamolnek az ev elso fesztivaljarol ami jofajta ingyenreklam is lesz sztem, nomindegy...

...szoval, az ugy esett hogy husvet utan esett az ev elso, legalabbis europaban tartando fesztivalja, aminek becses helyszine Belgium pusztaja, valahol del-keletre Brusszeltol. Ez egyben a vilag legvillamgyorsabb fesztivalja, ugyanis masfel nap alatt elintezik az egeszet (boooooo), meg be sem lehet baszni rendesen, meg epp hogy felveszed a peaces feelinget, manis vege, nomeg nem is beszelve arrol hogy mivan ha kiesik egy nap, mint ahogy az megesett velem Hegyaljan... Az esemenyneve, Groezrock, ami szerintem a gross szobol, azaz nagy-bol levezetve, nagy rock fesztival.A zenei stilus punck rock, hat nem az enyem de azert a fesztival erzest nem rontotta el semmi. Az elso es egyben utolso elotti napon fos ido, meg sar fogadott minket (lasd kepek), igy beavattam a tuti, uj, viragos gumicsizmamat (ismet, lasd kep). Igy most ki is hasznalnam az alkalmat hogy dicsoitsem picit ezt a nagyon fasza talalmany, iszonyat kiraly fesztival kellek. Szoval sar, eso, fos punk zene,4 fok ejszaka es hogy tetozzem a fost, nehany francia is, fujjj:). Gondolom az sem segitett a porgesnek hogy elozo nap benyomtunk egy nemzeetkozi karaoke-n ahol a vegen mar mindenki mi voltunk...

Node aztan jott a szombat, ragyogo napsutessel aminek koszonhetoen a mar angolla valt disznoborom le is egett, igy a trikom nyoma azota is cukin latszik a hatamon:). A jo idovel, az emberek is lazabbak voltak szoval elindult a spanolas meg a hulyeseg. Ez volt eletem elso nemzetkozi fesztivalja (a Szigetet csak a magyarul beszelok elhanyagolhato aranya miatt nem szamolom a nemzetkozi fesztivalok soraba) igy sok ujdonsaggal talalkoztam, mint pl. pia es kaja jegy-et kellet venni es azzal fizetni mindenert bent, 3dles sor, de legalabb jofajta belga es nem meleg-vizes aszok,dedikalo satorr, sator ahol enekelhetsz a kedvenc enekeseddel, zuhanyzok hianya stb. De azert deltol mar szinten tartva egeszen ejfeli elveszesemig es osszeomlasomig spanoltunk nemetekkel, belgakkal, kiosztottunk az itt is meno ingyen olelesekbol kb 100at, enekeltunk az egyik banda enekesevel karaoke-t, ittunk sok sort, ettunk sok eredeti belga sultkruplit es vegul az ejszaka alatt nem fagytunk szarra, ez is valami. Osszefoglalva jo volt bemelegitonek de en azert hianyoltam a reszek pankok szopokontos kiabalasra valo ebredest, a meleget meg amugyis, en maradok a kedvenc Hegyaljamnal, olcsobb is az tuti, node ezt is kiprobaltam.

A fennmarado napbokban meg ellatogattam Gent-be es Brougge-ba is, meg sok sort kiprobaltam, igy elorebb jutva az uj eletcelomba, vagyis hogy minnel tobb belga sort kiprobaljak, hat igyekeznem kell mert van nehany ezer ugyanis minden kicsi apatsag meg akinek nincs jobb dolga sort csinal.

Legkozelebb egy  masik orszagbol jelentkezek ismet:)

Tiszteletem,

Fuhrcsi

2009.04.24. 13:13| Szerző: Sepi!

 |   | 2 komment
süti beállítások módosítása