Hétfő estére időzítettük a szokásos Bakegér látogatásunkat Alpha és Domi kollegával. A dolog csak ott hibádzott, hogy mikor útnak indultam a megbeszélt hat órára csörgött a telefonom és Domi hangja illetve a mondanivalójának értelmetlensége arra engedett következtetni hogy lemaradtam valamiről.

Kiderült hogy ők már délben elkezdték a leittasodást, így igen csak bele kellett húzzak ha be akartam őket érni részegségben mielőtt még elhatalmasodott volna rajtuk a tavaszi fáradtság. Azért igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni a cél érdekében és nem haboztam gyors egymás utánban kérni a nagyfröccsöket.

Kiderült hogy Alpha nem ismeri a Tenkes kapitánya c. filmsorozatot, mert azt yugoszláviában nem vetítették gyermekkorában. Domi így elhatározta hogy demonstrálni fogja a híres kéz nélkül ivós jelenetet megmutatva Alphának miből is maradt ki (bár lehet őt kárpótolja a cipős rajzfilmsorozat, amit meg nálunk nem vetítettek). A híres jelenet újraforgatásába csak ott csúszott hiba, hogy a Bakegérben vékony üvegpohárban adják a nagyfröccsöket fakupa helyett. Domit viszont ez nem rettentette el, hiszen őt borsodi fából faragták, és sikeresen kivitelezte a mutatványt, még ha el is repedt a pohár a szájában.

A vírtus a borsodiak vérében van, de lehet valami a bakegeres tablettás rettenetben borban is mert ezek után mikor felhívtuk a figyelmét egy a háta mögött, neki háttal álló lány ruházatának furcsaságára, akkor ő nem volt rest ezt a hölgy kabátjának ill. szoknyájának diszkrét, de elég határozott felemelésével ellenőrizni. Még szerencse, hogy a csaj csak az Alphával belőlünk előtörő röhögésre fordult hátra, és nem az előző manőverre.

Az este során még megszámlálhatatlan mennyiségű láda borsodiban fogadtunk különböző dolgokra, amik szerencsére a feledés és az alkohol befolyás jótékony homályába vesznek.