Hogy kedves Charmot ne hagyjam egyedül a látogatók ellen ádáz küzdelemben, megírom hát mit sikerült tegnap összehozni. Amúgy sincs sok békéscsabai sztori még megörökítve...
Szóval tegnap délután visszautasíthatlan meghívást kaptam egy laza kis sörözgetéshez. Egy kicsit mérges voltam családomra, mert az még egy dolog, hogy elhúztak a gecibe, de hogy sör és minden kaja nélkül itthagyjanak, az azért igen érzékenyen érintett. Ráadásul ünnep van, így nagyon vásárolni sem tudtam. Ezért miután némi táplálékot magamhoz vettem, bánatomban egy román merlot bontottam, ami a várakozásomhoz híven kellőképpen fos volt, csak némi sajttal tudtam magamba tolni. Mielött támadások érnének, hogy mit is keres nálam román merlo, asszem unokatesómtól kaptam. Tudom gyenge kifogás de így van. Az üveg bor után, kb 1 óra szerelés következett végül sikerült felpattanom a bicajomra (sajnos még nincs neve, DE Mónikát hiányát nem tudja pótolni), és a megbeszélt kocsma felé vettem az irányt. Itt valóban kis punci sörözés következett, amit néha meg-meg szakított egy feles unicum, vagy csocsó. Persze Siemenses kolléga nem hozta a formáját, így rendre kikaptunk az ügyeletes szépfiúktól, ők meg 2 igen-igen tehetséges lánytól, így enyhén szólva dehonesztáló volt a szitu ránk nézve. Mivel a hely lassan zárni kezdett illetve a párok fáradtságra hivatkozva elhúztak kurfincolni, mi a Simenes kollégával átgurultunk a törzshelyünkre. Itt néhány kedves ismerőssel már rendesen kezdtünk inni.
A következő dolog amire emlékszem, az az, hogy az ágyamba fekszek és azon gondolkozok, hogy nem fogok hányni. Nos így sikerült az gyakorlatilag az egész szobámat összehánynom, de legfőképp az ágyamat. Szóval kedves rádiónéző gyerekek, karácsonyi jótanács tőlem: ne hányjátok össze a szobátokat, mert kurva szar összetakarítani. Nem is beszélve a hányásba/szagba aludni...
Holnap folytatás! :-)
ui.: narancs egész jó a másnaposságra
